E bejegyzésben egy újabb intő példát vázolok, mi történik akkor, ha nem a megfelelő személyt választod HR munkatársnak és egyben kommunikációért felelős személynek, mi van akkor, ha ez a személy még el is hiszi, hogy teljes mértékben alkalmas a pozícióra, miközben a szövegértelmezéssel épp úgy problémája van, mint a kritikával.

Azt nem gondoltam volna, hogy ilyen kevés idő telik el mire újabb ékkövét találom a témakörnek!

Az elmúlt két-három hónapban nem igazán sikerült az életnek olyan helyzetet produkálnia, ami valamelyest rám szabott vagy rám "terhelhető" pozíció hirdetését okozta volna.
Gyöngyszemek azért vannak, csakhogy megint a mindenest, meg az univerzális munkaerőt mint kérdéskört feszegessük. No Offense - nem győzöm hangoztatni. Soha nem a bántás a cél, sokkal inkább a segítő szándék vezérel.

Nagyon sok bejegyzésemben megjelenítek helyzeteket, amiket az élet szele sodort felém különböző formákban, ismeretbéli mélységekben és időszakokban.
A közvetetten, harmadkézből érkező sztoriknak rendre utánamegyek valamennyire, így lesz korrekt a kép.

E bejegyzésben egy példával szemléltetem, milyen tudásbéli, képességbéli hiányt érzek sok hazai kisvállalkozásnál, amikor azt tapasztalom, hogy bizonyos dolgokkal nem foglalkozik, bizonyos dolgokra nem tekint megfelelő súllyal.

Hogy-hogysem megint a munkavállalói réteg rovására. Aki másra számított, csalódni fog.

Az elmúlt 5-7 napban két olyan téma jött szembe a facebook-on, amivel jó volna foglalkozni magasabb szinteken is.

Éves lakossági parkolóbérletet intézni Szombathelyen egy egyszerű manőver...

Általában a klasszikus mintájára kérdezni szoktam ha szükség van rá, és rengetegszer a klasszikus válasz érkezik rá. Momentán nem kérdezem, hanem állítom, lejjebb a részletek.

Elég sok vállalkozás küzd a problémakupaccal, a legnagyobb gond viszon az, hogy csak kevesen akarnak egyáltalán tenni valamit ezellen, még kevesebben akik értelmes lépéseket tennének.