E bejegyzésben egy újabb intő példát vázolok, mi történik akkor, ha nem a megfelelő személyt választod HR munkatársnak és egyben kommunikációért felelős személynek, mi van akkor, ha ez a személy még el is hiszi, hogy teljes mértékben alkalmas a pozícióra, miközben a szövegértelmezéssel épp úgy problémája van, mint a kritikával.

Frissítés:
Sajnálatos módon apró szemtelenség is felütötte a fejét legutolsó, elköszönő válaszában, melyben egyébként megnyugtatott afelől, hogy egyrészt neki több ideje nincs erre, másrészt afelől is hogy ennek és elégedetlenségem(?) ellenére neki szép hétvégéje lesz, ezt kívánja nekem is.
Ezen a ponton sikerült neki egy tizest emelni a vérnyomásomon, így aztán szintet léptem a keménység létráján, majd becsatolva a titkárságot, az érthetőség reményében idéztem tőle egyes félmondatokat melyekre érdemben reagáltam külön-külön. Nem mintha mennék vele bármire is, egy próbát megért.
Ezen válaszomban egyébként kértem a titkárságot hogy az asztalukon most már landolt teljes levelezést szíveskedjenek a menedzsment elé rakni, had gyönyörködjenek az ifjú titán képességeiben, illetve kértem erről egy visszaigazolást is.
Természetesen ahogyan tavaly májusban sem kaptam, úgy most sem, nyilván nem is fogok, elvégre minden amit ők a kommunikációról és PR-ról gondolnak, amit ezek mentén tesznek, az szerintük teljes mértékben helyes, normális, csak összezavartam őket amikor jeleztem hogy tévúton járnak.
Mindez egy közpénzből fenntartott intézménynél, közpénzből fizetett (munkabér) alkalmazott részéről.
Kedves Ádám, tudom hogy olvassa e sorokat, így azzal zárnám a témát, hogy nem az a probléma hogy én így jártam, sokkal nagyobb probléma az, hogy feltehetőleg mindenki más is így jár(hat) aki valaha is a napi rutintól eltérő tárgyban (vagy egyáltalán bármilyen tárgyban?) keresi meg Önt vagy a szervezetet, amit egyébként képviselni tetszik amikor kommunikál, reagál. Ajánlom szíves figyelmükbe a SZMSZ-t, én találtam benne vagy 15 pontot aminek abszolút nem felelnek meg.

E történet főszereplője csodásan igazolja mindazt, amit itt a blogban már többször szóvá tettem vagy leírtam mint esettanulmányt HR és kommunikációs terület kapcsán. Mindezek mellett szégyen, hogy e történet főszereplője a közszférában dolgoz foglalja a helyet "kommunikációs és HR-munkatárs" pozícióban (ez van a mail-aláírásában).

Időrendben foglalom össze az eseményeket, a kialakult diskurzust pedig nem rakom ide szó szerint, mert egy-néhány viszontválasz (főleg tőlem) két-három oldalnyi volt. Igyekszem a lényeget megjeleníteni, némi magyarázattal szolgálni melléjük, hogy tudd, milyen embert NE vegyél magad mellé ilyen pozícióba, lásd hogy mekkora baklövéseket követ el a delikvens, mert elhiszi hogy ért ahhoz amit rábíztak. Ért a lóf*szt! Magabiztosan és a diplomától nagyképűen halmozza a hibákat, meg még le is épít...

1. Tavaly májusban pont ráértem gondolkodni azon, hogy szabadidőmből mennyit és mire áldozzak azért, hogy városunk újonc vállalkozói kicsit komfortosabban érezzék magukat. Az egyik önkormányzati cég restanciája a város ingatlanvagyonának kezelése, így aztán némi keresgélés után egy rövid mail-ben céloztam meg a titkárságot. Ebben leírtam, hogy talán a stratégiai igazgató akit én keresek, hozzá kérnék kapcsolatot, lehetőség szerint személyes találkozási lehetőséget.
Erre a levélre nem sikerült egy qrva betűt, még annyit se reagálni 8 csodás hónapon keresztül.
Ma már tudom az okát: nagymértékű szervezetlenség és főleg tudatlanság van a kapcsolatfelvételek kezelésében, követésében is, elvégre ezen titkárság feladatai közé tartozik például a stratégiai igazgató napirendjének kezelése is. A privát szférában ezt vezetői asszisztensnek hívjuk, ő az aki 24 órában tud a vezetője 24 órájának minden percérőt, ő az aki a vezető szervezett napjáért, napirendjéért felel. A privát szférában egy ilyen hiba után úgy reptetnek a cégtől, mint a huzat, de a közszférában szemmel láthatólag következmények nélküli az ilyesmi feledékenység. Meg más is, lásd lejjebb.

2. Néhány nappal ezelőtt, január 29.-én fogtam ezt a már elküldött mail-t és forwardoltam újra a titkárság felé, mely elejére megírtam hogy elküldtem újra a 8 hónap tiszteletére, illetve mivel pár hete hirdetésben kerestek stratégiai igazgatót, ezennel megpályázom a pozíciót.
Gyorsan összetákoltam pár pontban, mit szeretnék kivitelezni, milyen munkarendben és mekkora pénzért.
A nulladik pont az volt, hogy kommunikációs tréningben részesítek mindenkit, aki erre szemmel láthatólag rászorul, de írtam azt is hogy véget vetünk a közszféra egyik, ennél a cégnél jelenlévő elkényelmesedésnek és érkezik a vállalkozói attitűd és szemlélet, minőségemelés, teljesítménymérés, hovatovább innovatív IT megoldásokkal állok elő annak érdekében, hogy mindenféle megkeresés gyorsan és hatékonyan legyen kezelve, ne legyen elfelejtve, nyomonkövethető legyen.

3. Nem is kellett sokat várakozni a válaszra: a cég részéről a "kommunikációs és HR-munkatárs" jelezte egy kurta mondatban, hogy nincs ilyen pozíciójuk.
Erre némi cinikussággal visszaírtam, hogy rendben, a többivel ne is foglalkozzunk, amit írtam.
Az úriember szerint ha nem fontos akkor tényleg ne, illetve jelezte hogy láthatom, amint megkapta a levelemet, válaszolt is. Ami rendben van, mégha röviden is tette, ám csak egyetlen nyitott kérdésre adott választ, így aztán jeleztem hogy véleményem szerint e helyzetben nem nekem kellene mérlegelni, elemezni, hogy milyen választ küldök...  Utaltam arra, hogy remélhetőleg érzi a feladatkörét, annak súlyát, de ahogyan haladtunk előre a kommunikációban, egyre világosabbá vált hogy abszolút nincs tisztában se a tavaly májusi levelem tartalmával (pedig ott vigyorgott előtte, hát forwardoltam az idei megkeresésben), se a saját feladataival, már ami az általam kezdeményezett diskurzus részleteinek megválaszolását illeti. Az úriember elkövette azt a hibát, hogy nem olvasta végig figyelmesen a teljes levelet, menet közben az is kiderült hogy szövegértelmezési problémákkal küzd, aztán elkövette azt a hibát, hogy a több felvetés közül kb a legfelsőre sikerült válaszolnia. Márpedig ha kommunikációért vagyok felelős, akkor adott esetben utána megyek a teljes sztorinak ami landolt az asztalomon, begyűjtöm a lehető legtöbb információt, majd ezt rendszerezve és a lényeget megfogalmazva írom meg válaszban hogy nem hirdetünk ilyen pozíciót (egyébként ment a profession oldalán is pár hete, az hogy nem kötötték az orrára, több okból is lehetséges), másrészt szíves elnézését kérem a kurva 8 hónap várakozás miatt, amire pedig most reagálnék, blablabla...

És akkor itt jön a trükközés a kommunikációban, mert azt ugye nem írhatjuk le hogy a banda egy része trehány, és hogy ki nem szarja le azt, hogy Te mit szeretnél. Ehelyett improvizálásképpen például megírjuk, hogy abban az időszakban két napon át súlyos technikai problémáink voltak a levelezésünkkel, így számtalan mail-t vagy nem kaptunk meg, vagy amit küldtünk, nem érkezett meg a célhelyre. Vizsgálataim során kiderült, hogy az Önnek írt válaszlevelünket a levelezőrendszer valószínűleg nem kézbesítette. IT-s kollégám szakvéleményére alapozva tájékoztatom, hogy e hibáról csak most értesültünk, mi abban a hiszemben voltunk hogy válaszlevelünket megkapta. Elnézését kérem ezért a technikai hibáért - és akkor ide be lehet szúrni a rövid választ amit 8 hónap alatt se sikerült megfogalmazni.
Hihetetlen hogy még óvatos és védhető füllentésre se képes a kommunikációs ember!

4. Viszontválaszában megköszönte a szubjektív kritikát (ekkor még csak javító, jobbító szándékkal jeleztem, hogy szerintem mit nem várunk egy kommunikációstól), majd jelezte hogy HR asszisztensként úgy gondolja, hogy aki nem képes elfogadni hogy nem őt választották egy pozícióra, mitöbb a cég munkatársait támadja, annak nincs helye a cégnél.
Nos, ki nem szarja le a HR asszisztens véleményét amikor embervadászatot tartunk? Irreleváns, nem véleményezni feladata, hanem jelentkezéseket begyűjteni, a vezető által meghatározottak szerint szortírozni, szükség szerint kapcsolatfelvétel a jelentkezőkkel, adabszurdum állásinterview-ra időpont- és helyszínegyeztetés. Nagy vonalakban ennyi, ha arról volna szó, hogy pozíciót hirdetnek, és jönnek a jelentkezések...
Az hogy nem vagyok képes elfogadni, sehol sem jelent meg. Ezirányú válaszát megköszöntem, és jeleztem cinikusan hogy minden mást szarjunk le nyugodtan, amivel szemközt nézett mikor landolt az asztalán a levelem.
A diskurzusunk ezen pontjáig egyetlen szóval nem támadtam, nem bántottam, így aztán ezen sorait vissza is utasítottam.
Az pedig, hogy kinek van helye egy cégnél, általában a tudás szokta meghatározni, meg persze a viselkedés, habitus is, de nekem ne magyarázza meg senki, hogy két levélváltás után megismerte a figurát annyira, hogy képes értékelni 6-8-10 féle szempontból. Ezeknek egy kisebb részét úgy tudod értékelni, ha megismered személyesen egy állásinterjún, a másik részét meg akkor, ha adsz neki pár hetet a cégnél...
Kb kikérte magának a jelzéseimet, és még minidig ott tartunk, hogy NEM érti amit olvas. Tévedéseken alapuló véleményét írja meg nekem, igyekszik felülkerekedni, engem leépíteni. Ha az én cégem lenne, ennél a pillanatnál vettem volna le a pozícióról.

5. Szó szerint idézem szavait:
Nem gondolom, hogy bármelyikünknek is értékelnie kellene valamit, a priorizálni szó jelentését pedig nem is értem ebben a szövegkörnyezetben.

Pusztán annyi történt, hogy Ön jelentkezett egy állásra, amit nemhogy ma, 8 hónappal ezelőtt sem hirdettünk meg. Én, ahogy azt már korábban is írtam, amint megkaptam (hiszen Ön a titkárság e-mail címére küldte jelentkezését, nem pedig a hr@XXXXX.hu-ra, így azt csak akkor kapom meg, ha továbbítják felém), válaszoltam rá, a legkimerítőbb módon, miszerint nem keresünk munkaerőt erre a pozícióra.

Köszönöm a szubjektív véleményét és tanácsait a feladatkörömről, a pozícióm súlyáról, felelősségéről, röviden csak annyit jegyeznék meg, téved, amikor azt hiszi, nekem elemeznem kellett volna bármit is. Ez ugyanis nem tartozik bele a feladatkörömbe, de ennél mélyebben én ebbe nem is mennék bele, hiszen nem tartozik Önre. Azt viszont mindenféle elemzés nélkül meg tudom állapítani, hogy ha egy jelentkező a számára negatív visszajelzést követően személyeskedésbe kezd az adott céggel, vagy annak munkatársával szemben, bizonyosan nem ő a megfelelő a – jelen esetben egyébként még csak meg sem hirdetett – pozícióra.

Elemezzük!
Szerinte egyikünknek sem kell értékelni. De. Nekem az ő tehetségtelenségét, neki meg az asztalán landolt első levél tartalmát. A priorizálást meg szavak szintjén sem érti, ezt meg is írtam neki. Az aki nem képes előbb gondolkodni, információt begyűjteni és csak aztán válaszolni, annak gondja van a priorizálással. Mást sem ért, nem csak ezt.
A következő részben összemosta a tavaly májusi levelem tartalmát a mostanival, itt a szövegértelmezési problémája, ugyanis tavaly májusban a stratégiai igazgatóhoz kértem kontaktot, időpontot, míg a mostani levelemben tettem utalást hogy ezt a pozíciót pályáznám meg. Óriási különbség van a kettő között.
Azt írja, hogy akkor kapja meg az ilyesmi leveleket, ha továbbítják felé. Miután a titkárság pozíció és pályázat szavakat látott, ebből gondolta hogy továbbítja a HR felé, ezzel nincs túl sok gond, csak úgy az egésszel, hogy más levelek meg hol kikötnek a megfelelő asztalon, hol nem... A titkárság ugyanis nem továbbította a májusi levelemet valószínű sehova, még ennek a fiúnak sem, aki a kommunikációért is felel. Jobb híján akár ő is reagálhatott volna rá. Meg is tette most, ám válaszaiból egyértelműen kiderül, hogy semmi keresnivalója nincs egyik területen sem.
Szerinte nem kell elemeznie semmit sem. De, meg is írtam neki egyel korábban, hogy minimum a 8 hónapot, amellett hogy figyelmesen elolvassa és értelmezi a levelet amit átküldtek neki. Jelzem hogy ez hatodjára sem sikerült, ugyanis csak a szart kergetjük az asztal körül, hogy egy klasszikust idézzek. Kapott 3 témakört, egyre képes összpontosítani. Csak tudnám hol a francba osztogatnak diplomát ilyen szerény képességekre, biz' Isten sorba állnék hatszor is.
Írja még hogy nem tartozik a feladatkörébe. Ja, azt látjuk hogy kommunikációsként szinte semmi, amikről beszélgetünk, szellemi, adminisztratív pozícióját tekintve pedig nem tartozik a feladatkörébe az értőolvasás sem, de felkapni a vizet azon, hogy valaki ezekre rávilágít, majd dühből reagálni, az már feladatkör. Nos, ez a másik pont amikor azonnal reptetem a pozícióból, mert alkalmatlan. Ne oktasson ki senkit, főleg idegent ne. Ehhez én is csak akkor veszek bátorságot, ha közszolgáról van szó, aki nem hajlandó vagy képtelen a meghatározottak szerint elvégezni a feladatát. Márpedig itt közpénzen eltartott ember esik nekem, mert rá mertem világítani azokra, amiket nem lát, nem ért, amiről fogalma sincs.
A maradékban pedig személyes véleményét alkotja meg, ezt már kiveséztem feljebb.

Tegnap délután kapott egy tartalmas, bőséges választ, bár azt nem írtam, hogy egy ilyen konzultáció nagyjából 40-50ezer forint körüli tétel, mert ugye a forintális értékét valószínű előbb érti, mint az eszmeit.

Sajnálatos, hogy diplomás, médiában nem csak két napot töltött személy képtelen figyelmesen elolvasni ami elé kerül, szöveget értelmezni, szöveget kontextusba helyezni, feladatköreit ismerni. Szellemi pozíció, diplomás ember. Érted?

Hihetetlen, hogy az aki a kommunikációért felel, fogalmatlan a szakmához, aki HR asszisztens, az veszi a bátorságot távolról, ismeretlenül és ráadásul tudatlanul bárkit értékelni. Hihetetlen hogy mindez a közszférában, egy önkormányzati cégnél fordul elő, ahol mindenki közpénzből kapja a fizetését. A cég pedig közszolgáltatást végez, de senki nem érti ezeket a szavakat, nem is érdekli egyiket sem!
Külön problémás, hogy míg az én leveleim hangvétele és tartalma kellően megfontolt, tárgyszerű, mondhatni hétköznapi, a hibákra rávilágító, segítő szándékú volt, addig az övéit a dac, a büszkeség és az ego, na meg a tudatlanság írta. Ez a probléma drága barátaim, hogy ma már minden szart támadásként értékelnek egyesek, mert akármi is áll akadályként a gondolkodás, szövegértelmezés útjába (általában az indok nélküli nagypofa szokott), ezek az emberek elfelejtik, hogy rajtuk keresztül van megítélve a cég, ahol kommunikációért felelnek. Én megítéltem ezt a céget: egy kurvanagy kupleráj, telis teli politikai menekültekkel, nagyrészt érdemi tudás nélkül bitorolt pozícióban, kurva nagy egoval, mérhető hiányosságokkal. Nekik ez a posvány teljesen jó, és jó nagy pofával, röhögés nélkül tudatták, hogy cirka hatvanmilliós tartozást engednek el azért, mert az (szerintük) behajthatatlan, és a könyvelésnek rendben kell lennie. Éljen, Nobel-díjat nekik!