Elég sok vállalkozás küzd a problémakupaccal, a legnagyobb gond viszon az, hogy csak kevesen akarnak egyáltalán tenni valamit ezellen, még kevesebben akik értelmes lépéseket tennének.

Ahhoz hogy mindenki átérezze, minek hova megy a vége, boncolgassuk picit a problémakupacot:
A munkavállalói réteg egy része elkezdett elkényelmesedni, főleg azokon a helyeken ahol érdemi bérfejlesztés az elmúlt pár évben nem volt, így a teljesítményük, az akaratuk kevésbé motivált. Nyilván van vállalkozás ahol az érdemi bérfejlesztés erősen függ az árbevételtől, innéttől lehet mondani, hogy a kígyó körbeért és a saját farkába harapott.

Amíg az árbevétel az alapja (márpedig sok helyen ez az alapja) egy vállalkozás működési teljesítményének, minőségének, fejlődésének, egyáltalán életbe maradásának, addig elengedhetetlen megteremteni hónapról hónapra azt a mennyiségű pénzt, amiből a vállalkozás működik.
A gyökerét ennek ugye megfogalmazta már Tomán József: semmiféle pénzügyi rendszer nincs, ebből kifolyólag az indulástól napjainkig semmi adat, nem nagyon tudják a vállalkozások, mekkora árbevételre van szükségük, hol mire megy el a pénz költségként, nem követik hei / havi szinten a piacuk formálódását és igényeit, esetenként leragadtak 3-5-10 éves árakon. Ez utóbbi jellemző amikor vállalkozóként, kereskedőként kevés beleszólásom van a szolgáltatásaimnak vagy termékeimnek az ármeghatározásába. Ilyen a buszosipar és az árufuvarozás is, ahol rendre a megbízó szeretné eldönteni, mit mivel mikor és hogyan lehet elvinni fillérekért.
Az ilyen kötöttségek eredményeként jelenik meg a vállalkozásban a bugdácsolás, ez hozza magával a munkavállalói réteg kedvetlenné válását és végső soron a cégtől való távozását is.

Ez az egész egy soktényezős problémakupac, ebből én csak azon elemeket kívánom kiemelni, amik ellen tenni NEM árbevétel kérdése.
Ilyen például az a bizonyos pénzügyi rendszer, amiben minden szirszar nyilván van tartva az indulástól kezdve, naprakészen. Ezt követi az ügymenet, ügyvitel terén a jogszabályokban rögzített elvárások teljesítése és teljesíttetése, úgymint a menetlevelek, fuvarlevelek szabályos és pontos vezetése, üzemanyagvételezés szabályos és pontos nyilvántartása, a járművek (amikkel a pénzt keressük) minden költségének, szervizének nyilvántartása, kezelése, tervezése, csakhogy a buszos/teherautós iparágnál maradjak.

Nem egy olyan vállalkozást ismerek, ahol részben vagy egészben de ezek a (fogalmazzunk úgy, hogy teljesen alapelvárások) hiányosak, trehányak. Ilyenkor marha nehéz rövid időn belüli eredménnyel szolgálni amikor láttatni kívánjuk mindazon hibák, hiányosságok, trehányságok eredményét, amik ugye jelen vannak, de nem közvetlenül ezt érzik fájdalomnak, hanem ezek hozadékait (meg még számtalan más tényezőt).
Úgy tudnám érzékeltetni, hogy ha sokszor vagy rendszeresen fáj a fejem, nem fájdalomcsillapítókra fogom építeni hátralévő életemet, hanem rövid időn belül tudni akarom, mi okozza, mit kell tenni ennek megszüntetésére.
Erről papol sok vállalkozásfejlesztő és szakértő, ez az a segítség amit sok vállalkozó nem vesz igénybe. Van aki tart ettől (mert mondjuk már kifizetett másoknak egy halom pénzt és nem ment előbbre), de van olyan aki annyira baromi büszke hogy pont ettől nem lát, esetleg degradálónak tartja magára nézve hogy külső, szakavatott segítségét kérje.

A bejegyzés apropója egyébként egy 10-12 busszal húzó vállalkozó, aki a férjurától örökölte a céget úgy, hogy a tevékenység dolgaiba menet közben tanult bele (már amennyire). Valami tudása van a pénzügyekhez, mert nem feltétlen éhínség van a cégnél, de munkavállalói szempontból sem kánaán, innen kívülről meg úgy látom bizonyos dolgok alapján, hogy hétről hétre, hónapról hónapra improvizálva tologatja a céget. Nem nagyon tervez 1-2-5 évre mert fél, fogalma nincs mi következik (kinek volna?), na meg ahogyan a nála dolgozó népek is hozzáállnak...
Innen a címben a megalkuvás, ami nagyon sok vállalkozásban ütötte a fel a fejét. Megalkuvó a vállalkozó a munkavállalóval szemben, mert "jaj felmond, elmegy, mindmeghalunk". Megalkuvó a munkavállaló a vállalkozóval szemben, mert "jaj, kirúgnak, nem állok bele, nem szólók, mindmeghalunk"...

Kezdjük azzal, hogy amikor a vállalkozó megalkuvó lesz, az miért indokolatlan:
Első körben azért, mert sok pozíciót tekintve nagyjából mindegy a cég földrajzi elhelyezkedése, találni fog a távozó munkaerő helyett valaki mást, legfeljebb az igényekből kell engedni egy kicsit.
Második körben pedig azért hibás döntés, mert az amúgyis hiányos munkaköri leírás és az általános követelményrendszer rovására megy ez, itt kezdődik a teljesítményromlás. Ennek hozadéka pedig az adminisztrációra is kihat keményen, így aztán akár a vállalkozó restanciája, akár egy beosztotté, az ő "élete" is egy kicsit megkeseredik azért, mert a rendszerben valaki valamilyen feladatot nem a "derékszög-párhuzam" módon végez el. Nem írunk be ezt-azt, nem jelezzük ezt vagy azt, mert minek, meg leszarom, meg nem érdekel, jóvanazúgy...
Az a vállalkozó aki ilyenek felett csak úgy tovább lép, nem szól, mert juj felmondanak, elmennek, hát az magára vessen hónapokkal, évekkel később, amikor ezek a hiányosságok visszaköszönnek. Mert vissza fognak, efelől kétség ne legyen.

A következő megalkuvási jelenség a munkavállalónál van, aki eltéblából már egy ideje csak azért, mert tavaly sem volt bérfejlesztés, minek törje össze magát, majd lesz valahogy. Nos amennyiben úgy nincs bérfejlesztés, hogy a vállalkozó egyébként lecserélte a 3-5 éves felsőkategóriás autóját egy zsírújra, akkor meg tudom érteni, ám felhívnám figyelmét a felmondás lehetőségére. Ugyanis ha marad a cégnél, változás úgysem lesz, az ő érdekeinek a megfelelő szintentartása amúgyis folyamatos romlás felé mutat.

Lehet ám itt hátradőlni sofőrként, hogy úgysem rúgnak ki mert kevesen vagyunk, csakhogy ez nem feltétlen fedi a valóságot. Biztos helye általában a temetőben van az embernek, egyhuzamban ott is csak 25 évig.
Mármost ha tolvajlom a gázolajat, dézsmálom az árut, a napjaimat pedig az "ahogy esik, úgy huppan" határozza meg, általában pedig szarok sokminden apróságra, akkor nem igazán kellene a sofőrhiányra bazírozni, főleg nem halált megvető nyugalommal.
Tetszik tudni, a fuvarozásban (Katkics Attila is megírta pár hónapja!) elindult a népvándorlás belföldön is, így óhatatlan a helyemre lesz jelentkező. Földrajz függvényében 3-133 közötti létszámban. Minél nagyobb a létszám, annál nagyobb eséllyel fognak találni a helyemre kompetensebb, képzettebb embert... Ezen javasolnám elgondolkodni a sofőrtársadalomnak...
A fuvarozó vállalkozókat pedig arra kérem, hogy csak azért ne működtessenek fuvarozócéget, hogy a szomszéd árainak felét kérjék el fuvardíjban, ezzel a magatartással ugyanis a saját piacukat teszik tönkre. Így van ez országunkban már a rendszerváltás óta, csak az elmúlt 4-5 évben ez felgyorsult.

Na de térjünk vissza a lényegre, amiért a bejegyzést írom.
10-12 busszal rendelkező vállalkozás. Évek óta(!) nem divat a tankolásos cetlire km állást írni, a menetlevelet reggel megkedzik az első körrel, közbenső túrákat már nem vezetnek fel, elvére minek, meg városon belül vagyunk, meg úgyis csak az útvonalon megyünk, nap végén meg lezárjuk a "Telephely" felirattal.
Az hogy a két-három km álláson kívül mi történt egész nap....
Szervizek se voltak nyilvántartva eddig, amelyik busz éppen rászorult, megfelelő időpontban megfelelő összegért cserébe műhelylátogatáson vett részt, amikor meg a számla jött, akkor meg a sóhajtozás volt csak.
Van olyan busz amin ebben az évben háromszor cseréltek fékbetéteket, meg kétszer tárcsákat. Érdekes ezeket kigyűjtve látni, tudván hogy éves futásteljesítményük a városban nem nagyon több mint 15ezer km...
Ugyanez a tankolás, minek írjuk fel a km állást, nem érek rá, elfeletjem mire fizetni kellene, nem érdekel, stb...
Alsó hangon 3 buszból lopják a gázolajat, különböző ritmusban és mértékben, ezt már látom a táblázatból harmincvalahány nap elteltével...
Azt meg hagyjuk, ha a NAV végig nézi az eddig nem létezett tankolási jegyzéket, számlákat és menetleveleket, nagyságrendileg hány milliós büntit fog ezért rajzolni... Jövedéki adóval szórakoznak a sofőrök, és a megalkuvás miatt a vállalkozó is.

Haladjunk tovább: munkaköri leírás nincs, mert a két főállású tudja a dolgát, a többiek meg beugrósok. Innen nehéz ügy kérni vagy követelni bármit is, elvégre a tulaj szerint ha bármiért szót emel, akkor ezek elmennek és akkor mi lesz... Nincs még szervezeti működési szabályzat sem, amit valljuk be, egy ekkora vállalkozásnál hiányolunk néhányan...

Nem részletezném a továbbiakat, ami hiányosságokra rákérdezve meglepőbbnél meglepőbb válaszok érkeztek.
Ez az állapot hosszú évek óta így megy náluk, a munkavállalói réteg pedig elkényelmesedett, ellustult. Van akinek az is természetes ha elalszik reggel és késik 1-2 órát, másnap újra jöhet. Az is amelyik a gázolajat szipkázza...

Állítólag pár éve volt valami lázadás egy apró intézkedés kapcsán, ahol hárman hőbörögni kezdtek, egy meg pakolni, innen a hatalmas félelem, hogy juj felmond és mind meghalunk.
Ugyan nem számoltam össze, de ebben a városban velem együtt biztos van vagy 10 buszvezető aki pont ráér, ki tudja, talán még a buszra is figyelünk, nem csak az adminisztrációra...

Mondhatnám, hogy amit itt látok és tapasztalok (messziről, mert én csak egy épkézláb táblázatrendszert rittyentettem hogy tudják, mi merre a buszaik körül), az a közös megegyezésen alapuló megalkuvás, na ez az ami nem vezet sehova. Sőt, inkább hátra, de tévedésből sem előre. Ilyen esetekben azért egy picit felsírok belül, hogy itt van ez a vállalkozás amiben sok dolgot lehetne faszán is csinálni a trehánykodás helyett, és rajtam kívül ez egyrészt senki nem érdekel, másrészt rajtam kívül ez senkinek sem kérdőjel, főleg nem szívfájdalom.
Ez a vállalkozás ezen a szinten marad meg egészen addig, amíg a jelenlegi bevételforrása megmarad (januárban elviekben új pályázatot kellene beadni, de se híre, se hamva a felkérésnek).
Amennyiben ez elúszik, hát megnézem azt a 8-10 sofőrt, mihez fognak kezdeni, mert a felszámolásból a tulajdonosnak lesz bevétele, nekik nem.