Nem ez az első hely ahol egy halom "nem értem" jelenséget tapasztalok. A rutin meg az évek megtanítottak gereblyézni, kapálni, sarabolni, úgyhogy aztán üdítő pillanat amikor megtalálom a felesleges terhelésre a megoldást.

E helyen az elődöm az alapfeladatai mellé kapta a flottamenedzsmentet. Ő sem értett hozzá, meg az ő elődje sem, pont ezért volt felületes a területen végzett munkájuk, bár tény hogy a képességeikhez mérten azért nagy kuplerájt nem "okoztak".

Nem igazán értettem, hogy aki alapvetően a cég vagyonvédelmi / biztonságtechnikai felelőse (amit egyébként derékszög-párhuzam módon rendezett is az elődöm), hogyan vette vagy kapta a nyakába a flottakezelés mellett még a heti két posta és bank látogatását, két hónapon át minden pénteken három kisüzletbe való pár ládányi áru kiszálltását, az időszakosan előforduló fémhulladék gyűjtőhelyre való kiszállítását, vagy például a bevásárló körutakat, amiknek célja a "rákot akarok főzni, itt a lista a hozzávalókról". Egészen biztos vagyok benne, hogy ezek mind-mind baromi fontos és főleg a cég működését szolgáló jelenségek....

A felsorolás első két tételéből a flotta témája az enyém, a pozíció ennek megfelelően lett hirdetve. Emellé kaptam némi vagyonvédelmi felelősséget a vonatkozó feladatokkal, szerintem így párosítható, csak az a nyamvadt hajnali négyes megjelenés ne lenne igény. Merthogy három egymást követő beszélgetés alkalmával ez az igény nőtt heti egyről háromra, aztán meg havi 15-20 napra. A problémám ezzel annyi, hogy ha én lelépek délben, és kettőkor szükség van rám, akkor ugye a ló benéz az ablakon...

Ami viszont érdekesség, hogy a bevezetőben említett gereblyézés és kapálás során a következő eredményeket hoztam így röpke egy hét alatt:
- a mellettem lévő 4 fő adminisztratív egymás között oldotta meg a heti bank- és postalátogatást, fel sem merült bennük hogy erre engem kérjenek fel. óva inteném őket ettől a jövőben is, mert mindkét intézmény az ő munkájukhoz kapcsolható, az enyémhez nem.
- az esetenkénti fémhulladék szállítására pedig megtaláltam a hat sofőröm egyikét mint potencionális jómunkásember, ugyanis a munkaidő nyilvántartásaikat is én gyártom le a tachográfkártyáik kiolvasásából. innen látszik hogy a többség a havi és kéthavi munkaidőkeretének 70-75%-át használja ki, míg a hatodik alig több mint felét. Mármost ennyi kifizetett, de le nem dolgozott munkaórát tekintve szerintem indokolatlan a saját (hozzájuk képest drága) időmet pazarolni eseti szállításokra. ezért fogom delegáli rájuk az ilyet gátlástalanul.
- az a bizonyos péntekenkénti kis mennyiségű áruszálltás még nem érkezett meg kérés vagy elvárás formájában, bár a témába vágó kérdésre amikor nemet mondtam, akkor megfagyott a levegő. Valószínű még senki nem mert nemet mondani a tulajdonosnak, úgy néz ki, történelmet írtam megint.

Ezek megértéséhez és megértetéséhez a korábban említett közgazdasági alapokkal való érvelés mellett ki kell dolgoznom az egyéb érvek rendszerét is, mert van különbség köztem és a sofőrállomány között úgy a "betermelt" forint, mint a "betermelt" eredmények között (is). Nagyjából ott kezdődik, hogy ha a sofőr kerül a cégnek kábé kétezer forintba óránként és a szállítás a feladata, akkor én kerülök ennek több mint a duplájába azzal, hogy egy halom nyűgöt vettem le a tulajdonosok válláról amihez egyrészt nem értenek vagy nem annyira, másrészt pedig az ő még drágább idejüket vette / venné el a feladatkör - vissza is kanyarodtunk a tudás hiányára, ami triplázza a hibaszázalékot, kevésbé lesz hatékony az eltöltött idő és így tovább.

Ezalatt a röpke egy-másfél hét alatt kétszer térdeltek bele a restanciámba, de nem úgy hogy elvették volna az adott feladatot hogy megoldják helyettem, hanem ami ettől sokkal rosszabb: valahol valamiben szűk határokat szabtak a feladat elvégzésében. Ilyenkor a lehetőségek az idő, a módszer, a lehetséges megoldási formák és/ vagy ezek darabszámának korlátozása, kivel vegyek vagy ne vegyek fel kapcsolatot és így tovább...
Ha jön a harmadik ilyen eset, akkor én fogok féket húzni és megkérdezni, hogy:
1. valójában mit keresek itt?
2. miért korlátoz bármiben is olyan, akivel elviekben nincs alá-fölé rendeltségi viszonyom, még ha a személy a tulajdonosi körbe tartozik is, ugyanis elviekben nem lenne lehetősége erre. Elviekben, mert ezt a kérdést még nem tisztáztuk másik kettővel együtt.

A családi vállalkozásokban gyakori probléma, hogy valamely családtag konkrét vezetői / felelős pozíció nélkül irányít, kontrollál, felügyel valamilyen területeket, mindezt csak azért mert családtag.
Értjük a tulajdoni viszonyokat meg a családi kapcsolatokat, de marhára vicces amikor az operatív vezető azt mondja A, a családtag pedig azt mondja B, Te pedig találd ki, mi csinálj... Mert csak egy választásod van... Ezért van az első és legfontosabb kérdés: Ki utasíthat?
Nem azt kérdezem hogy Kik utasíthatnak... hanem azt, hogy közvetlenül ki... Ki az az egy!
Az érintettnek adtak valamiféle hatalmat oda, ahova nem biztos hogy úgy kellett volna, de kb nincs beleszólása olyan dologba amibe pedig kellene hogy legyen, mert család, tulajdonosi kör, saját vállalkozás... Egy okát sejtem, de korai lenne konzekvenciaként levonni, maradjunk annyiban hogy szerintem(!) a "megnyerő" stílusa és modora játszhat szerepet. Mondjuk ebből örökölt a tesó is, de most ez irreleváns. Jó persze, vezetőként, tulajdonosként nem engedhetjük meg magunknak, de ezeket momentán nem az én tisztem kezelni, hacsak engem nem ér ilyesmi jelenség felőlük...

Ezen kívül a tegnapi napon egy eléggé keserves és paraszt szituációba kerültem, ami falatot még se lenyelni, se kiköpni nem tudtam, pedig elég sokat láttam már életemben.
Az érintett embertől elnézést kértem (az Ő paraszt viselkedése miatt!), majd újra bemutatkoztam hogy ki vagyok, és hozzá tettem hogy nem a céget irányító család tagja.
El lehet képzelni a következő fél percet, mert ilyen szintű kommunikációval még nem találkozott sem az ember, sem a beosztottja, akinek még az álla is leesett...
A paraszt viselkedését egyébként megfejelte egy paraszt beszólással is, mellyel nem engem illetett, hanem a céget irányító család egyik tagját.
Sajnos összemosott, egy kosárba helyezett velük, amit azért értékelek hibának, mert alig pár napja ismerjük egymást, és én az első bemutatkozás alkalmával elhelyeztem magamat ott ahol valójában vagyok. Ez pedig nem a céget irányító család... Ezen kívül én nem tettem senkire semmiféle dehonesztáló vagy paraszt megjegyzést, habár az alap feladat miatt megtehettem volna, mert konkrétan tudom, ki hol és mit hibázott, ahogy azt is, hogy ez a hiba honnan ered, hova vezethető vissza, milyen okból keletkezett.

Remélem még a mai nap megtalálom a választ ennek a parasztságnak a feldolgozására, de azt már az "elkövetéskor" eldöntöttem hogy erről odabent senkinek nem szólok, mert nem szeretném ha a két cég összerúgná a port. Ekkor ugyanis nekem lenne több utazásom és dolgom, hogy intézzem amit ezeknél itt a szomszédban kell és lehet...

Egyébként a táblázatrendszerem szépen fejlődik, készen van a sofőrök munkaidő nyilvántartása, ezt valószínű áprilstól kiváltjuk az erre szakosodott Zsótér Programra. A tankolások riportja király lett, a havi járműösszesítő szintén kész, keletkezett egy Infoboard a napi rutinhoz és a feladatok áttekintéséhez, a Dashboard-on vigyorognak a járművek adatai a napi tankolások témájával együtt.
Lassan elérkezik az ideje a bemutatónak, bár lehet hogy nem a tervezett módon történik meg, mert itt élethelyzetek megoldása a nagyobb arányú, nem a tervezett vagy tervezhető jelenségek kezelése.
Csodásan működnek a függvényhalmazok, egy halom munkaórát spóroltam meg magamnak már rövid távon...

Egy hét alatt háromszor meetingeltem az operatív vezetővel olyan témákban, amik némileg változtatnak a jelenlegi rendszer működésén, mindhárom témakörben nekem volt egyel több válaszom mint amennyi kérdést feltett vagy fel tudott tenni.
Egyrészt felkészülten álltam oda, másrészt szerintem még nézeget, kerülget, ismerkedik velem, keresi hol lehetek töketlen, vagy az elődeimhez hasonlítható, vizsgálja a hozzáállásomat.
A tévedések elkerülése érdekében ismét jelzem, hogy ez az ő vállalkozása nem az enyém, én lelkiismeretesen viszem a hátamon amit kell, de csak addig amíg azt látom hogy rám van szüksége - szüksége van rám.
Amint ez változik, én könnyen lépek, mert nem társítok érzelmeket sem a céghez, sem a cégben elvégzett munkához. A tulajdonosokhoz pedig csak diplomáciai mértékkel.