Szükségesnek látom kitérni a címben leírt folyamatokra is, edukációs jelleggel, mert szemmel láthatólag van ennek helye is, meg most már ideje is. Mindkét félnek szól a bejegyzés!

Munkavállalókat érintően szeretném kezdeni, ez lesz a rövidebb:
Első körben készülj fel, de ne csak a pályázott pozíciót illetően, hanem a cégről, a tevékenységről is gyűjtögess információt, mert ezek, ha van elég eszed, megmutatják hova kerülsz, mire számíts nagy vonalakban.
A mindenféle szóbeszédeket kezeld fenntartással, győződj meg magad az állapotokról és a viszonyokról, elvégre így lesz tiszta a kép.
Állásinterjún törekedj arra, hogy átlátható formában tálalják eléd a pozíció feladatköreit, nyugodtan kérdezz rá az "egyéb feladatok" című fejezetre, mert nem mindegy hogy a munkaköröddel egyértelműen összefüggő, de nem feltétlen ahhoz rendelt feladatokról van szó, vagy a lótifuti / gyere ide - menj oda / bevásárló lista szerinti boltlátogatás meg ilyesmik vannak benne... Legalábbis nekem nem mindegy, mert én érdemi munkát nehezen tudok végezni ha minden szar ettől fontosabb valakinek.
A bérigényedet ilyenkor iránymutatóként tudasd, tedd hozzá hogy a próbaidő alatt fog kiderülni, hogy alá, vagy fölé lőttél, így kérd ennek újbóli egyeztetési lehetőségét. Azt azért tudd, hogy pofátlanságba nem megyünk át, maradjunk a realitások talaján.
A próbanapok alatt igyekezz megtanulni a rendszer működésének alapjait, tudd hogy kinek és mikor tartozol elszámolással, ezt is kérdezd meg vagy az állásinterjún, vagy az első próbanapon. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy ki kinek adhat milyen feladatot, így nem fordulhat elő, hogy a már meglévő személyzet egyes tagjai csicskaként kezeljenek, azaz lepasszolják neked az ő restanciájukat, mint például a postára és bankba mászkálás... Én úgy vagyok ezzel a kettővel, hogy tudom, engem miért nem érint, így aztán igyekszem ezen küldetések teljesítéséről önként és udvariasan lemondani, elvégre akkor is megoldották amikor én még nem léptem be a kapun, fő indok pedig a munkakörhöz kapcsolás. Persze én nem titkárnőnek, pénzügyesnek, HR-esnek vagy bérszámfejtőnek szoktam jelentkezni, de nem is asszisztensnek, vagy ilyesmi területre.

Amikor pedig túl vagy a próbanapokon és úgy ültök le megbeszélni a jövőt, hogy felajánlják a lehetőséget, akkor ez az a pillanat amikor számtalan dolgot kell tisztáznotok. Először is kérd oda a munkaszerződésed példányát, hogy lásd, miket írtak bele. Megannyi félét láttam már, amibe pedig éppen most botlottam, az a vadkapitalista jellegű, ami a ló túloldala háromszori átfordulás után, mindez kizárólag a munkavállaló kárára és hátrányára. Az vagy amit kitárgyalsz magadnak - mondta az ingatlanmágnás coach. Egyszerűbb kitárgyalni ebből a helyzetből és időpontból mindent, mint ezt követően, ezt NE FELEJTSD EL!
Ami egyezség itt nem megy, az nem fog menni a jövőben sem, utólag rendezni pedig sokkal több idő és energia meg ideg, mint gondolnád. Hallgass rám, tudom miről ugatok.
Ha mindenben korrektül megegyeztetek, következetesen tartsd magadat a megállapodáshoz. Ne felejtsd el, hogy három hónap próbaidő van, ami alatt indoklás nélkül távozhatsz a cégtől. Biztos kérdezik, miért akarsz elmenni, sorolom hogy mit NE fejts ki, csak megjegyzésként említsd meg:
- a szóbeli és/vagy írásbeli megállapodásaitok egyes részeinek sérülése melyeket nem Te okoztál a másiknak
- a munkakörben lévő feladatkörök "aljas" módú bővülése, főleg irreleváns részletek tekintetében, ugyanis nem komornyiknak jelentkeztél
- bármilyen konfliktus a közvetlen kollégáiddal vagy vezetőddel, feltételezem hogy nem Te vagy a konfliktus forrása és oka - végezd úgy a munkádat ahogyan az a nagy könyvben meg van írva
- jogos problémád merül fel a bérjegyzékeden lévő tételekkel, lásd megállapodás, amihez képest kevesebb zseton érkezik
- amikor olyan szabálytalanságokra "kényszerít" valaki, ami nemhogy neked nem fér bele, hanem jogi hercehurcába is belerángathat
Fenti felsorolás tételei egyértelműen azt mutatják, hogy az a cég nem téged keres, a felmerült problémák megoldása részedről nem lehetséges, a tulajdonosnak pedig nem két nap, már ha éppen neki is probléma.
Utóbbi a kérdéses, mert amerre járok, nagy mennyiségben látok olyat, hogy minden úgy jó ahogyan van, majd jön helyetted a következő. Ez azt jelenti, hogy ennyire érdekli a működés, a belső "közállapot" és hangulat. Hagyni kell a francba, dőljön be amikor kell, rendezi az élet, lényeg hogy neked ne legyen ebből semmi gondod.

Munkáltatók részére a következőket szeretném megjeleníteni:
Az első, hogy tudni kellene, milyen feladatkörökből tudunk munkakört létrehozni, itt azért ideje volna már kerülni a számtalan, egymástól vadidegen területről összeollózott vagy mástól leesett / elvett feladatok csokorba gyűjtését. Nem fogsz találni operatív vezetőt kazánkovács, kőműves, lakatos, tetőfedő, autószerelő végzettséggel így együtt, ugyanakkor segédmunkás bérigényével. Ha nem tudod, mit hogyan szervezz át a meglévő állomány terhelése okán úgy, hogy egy új pozíciót nyiss, akkor neked szakavatott segítségre van szükséged, amit egy jól képzett HR-es vagy HR cég fog megoldani neked. A jól képzett nem ugyanaz mint a "diplomája van", ezt előre jelzem!
A hirdetés egyértelmű és tényszerű tételekből kell álljon, írd bele a munkarendet, a home office lehetőséget ha van, az elvárásokat szinkronba kell hozni a valósággal (mert egy érettségi semmiféle szakmai tudást nem ad fuvarszervezőnek ugyanúgy, ahogyan pénzügyi asszisztensnek sem...), igyekezz az előnyök között megjeleníteni a releváns munkatapasztalatot. A bérezés pedig ne legyen hadititok, mert a konkurenciádat nem ez érdekli, a munkavállaló pedig tudni fogja mitől-meddig.
Törekedj arra, hogy a hirdetés  megjelenésétől számított két hét leteltével megfelelő módon szortírozol, kiértesítesz mindenkit, a kiválasztott 2-3-4 embert pedig behívsz interjúra.
Az állásinterjúra szánt idő 30 százaléka legyen elég arra, hogy feltérképezd az eddigi életútját és releváns munkahelyeit, a maradék 70% szóljon a tudás felméréséről és a hozzáállás megállapításáról. Legutóbbi állásinterjúm 32 percéből 8 perc volt az érdemi, munkakörrel és feladatokkal kapcsolatos tartalom, azt is csak úgy általánosságban érintve. Sejtettem mi következik, be is következett. Ilyenkor szokott elmenni a kedve a munkavállalónak, csak a perverzek maradnak tovább három napnál...
Vedd tudomásul, hogy a munkavállaló nem tulajdonosa a cégednek, így osztalékra sem jogosult, ennek megfelelően felesleges elvárás részedről az "ez itt egy családi vállalkozás ahol mindenki csinál mindent". Egyrészt ezért felesleges és sok dologban hibás menedzselési elmélet, másrészt azért is, mert ez a "mindenki csinál mindent" akkora kuplerájhoz vezet amikor létszámot ugrasz 5-6-ról 15-20-50-re amit elképzelni nem tudsz. Nem javaslom kipróbálni, mert ettől a pillanattól kezdve egy olyan spirálba kerülsz bele, ahonnan egyedül kimászni nem tudsz (a magamfajta segítségét meg vagy nem kéred, vagy nem fogadod el, de főleg nem fizeted meg), óhatatlan nem fogsz előrébb lépni, helyben fogsz toporogni, napi szarokkal kell foglalkoznod a deponálás helyett vagy mellett, minden nap agyf@szt fogsz kapni és úgy mész haza a családodhoz, akik pedig nem fogják érteni pár hónap után, hogy miért lettél ingerült, kimerült. Legyen elég ennyi erről.
Igyekezz a munkavállalódnak a munkakörét olyan feladatkörökkel megtölteni, amik egymáshoz viszonyulnak, kapcsolódnak, összefüggnek, szinkronba kerülnek azokéval akiknek a munkájuk szintén kapcsolódik ezekhez.
Tudnod kell továbbá konrollálni még akkor is, ha az adott területhez amire felveszel embert, nincs kompetenciád. Ezekre gátlástalanul ráhúzhatóak azok a mérőszámok, amiket magad is tudsz, csak eddig nem volt rájuk szükséged és a menedzselés okán valószínű elsiklottál felettük.
Tudnod kell riportáltatni is, úgy rendszeresen ahogyan tartalmat illetően is. A formáját, a tartalmát és a struktúráját Te határozod meg, lényeg hogy benne legyen összefoglaló jelleggel minden olyan adat és információ amiből értelmes döntéseket tudsz hozni. Ezek hiányában vagy téves információk és adatok alapján csak hülye döntéseket tudsz hozni, amikért elég nagy mértékben csak magadat hibáztathatod, mert a munkavállalónak csak munkahely a Te céged, nem az élete, nem az álma és főleg nem a szerelme. Ha megfelelő módon és minőségben edukálod őket, akkor a csillagokat is le fogják hozni neked, főleg ha nem csak a bérjegyzékben merül ki a megbecsülésed, hanem szavakkal és tettekkel is hozzájárulsz. Tudjuk hogy nem óvoda, de hidd el, mindenkit motivál amikor megköszönik neki a munkáját, főleg az extrát amit belerakott. Ugyanakkor kezelned kell és helyesen kell kezelned minden problémát és hibát. Azt szoktuk mondani, hogy a kiemelkedő teljesítményt és eredményt a széles nyilvánosság előtt kell dícsérni, míg a hibákat és problémákat négyszermközt kell kezelni.
Ennek módja részedről nem az anyázás, hanem először is minden információ begyűjtése az utolsó betűig, aztán kiemelni belőle azon részleteket, amik alapján magát a kifejtő okot találod meg az "elkövetővel" együtt, majd konzekvenciát vonsz le az edukációról hogy megtörtént-e, jól csináltad-e, utána pedig az "elkövetővel" megbeszéled. Elmondod neki, hogy milyen információk alapján tudod hogy hibázott, rámutatsz arra az edukációra és folyamatleírásra ami sok vállalkozásnál nem létezik, hogy lássa ő is ugyanazt amit Te.
Tudasd vele az előfordult hiba okán keletkezett károkat vagy plusz munkát, neki az a dolga hogy érezze a súlyát és ha szükséges, változtasson a munkatechnikában. Ha erre nem képes, akkor szintén edukálnod kell, a munkatechnika és tanítása ugyanúgy fontos mint az eredmény amit várunk tőle.
Amitől pedig most ledobja az agyad a szíjat: a legtöbb probléma akkor van amikor a dac, a büszkeség és az ego magasabb szintre emelkedik az értelemnél. Ha nálad következik ez be, az egy akkora bélyeget fog nyomni az alkalmazottaid létére hogy a tudás elkezd kimenni az ajtón, Te pedig tétlenül fogod végig nézni. Ha a munkavállalónál keletkezik, azt viszont megint kezelned kell, ennek hogyanja függ a szituációtól, stílusa viszont állandó: négyszemközt, emberi hangon, határozottan és korrekt módon.
Ne felejtsd el, hogy a Te vállalkozásod (mint munkahely) arca Te magad vagy, minden vélemény formálása rólad lesz mintázva.
A próbanapokon igyekezz napi szintű összefoglalásra és egyeztetésre a kiválasztott emberrel, mert így fogod a leghamarabb megtudni, hogyan halad az úton amire raktad. Egy hét alatt véleményem szerint össze lehet szedni elég információt arra nézve, hogy mennyi értelme van véglegesíteni, plusz akár arról is képet alkothatsz, hogy milyen területen milyen mértékben szükséges edukálni, segíteni, irányítani.
Ez egyébként igaz a teljes életútjára, szóval ha azt hiszed, hogy a gyakorlat megszerzése és a rendszerbe simulása után ezeket elengedheted, akkor tévedsz. Irányítani, kontrollálni és riportáltatni mindig kell, edukálni szükség szerint, segíteni pedig akkor, amikor annak helye van. Az épkézláb munkavállaló érdekének tekinti a munka korrekt elvégzését, de ha maga sem tudja, mely folyamatokat hogyan teljesítsen elvárások szerint, akkor a bizonytalanság lesz úrrá rajta, növekedni fog a hibaszázalék, elmegy a kedve a munkától és a cégtől is.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a munkavállaló nem rabszolga, ha van egy csöpp eszed, akkor nem szorítod sarokba sem az állásinterjún, sem a munkaszerződés aláírásának folyamatában sem. Nem helyezed hátrányba, főleg nem trükközöl a megállapodásokban és a pénzügyeitekben.
Ő sarkon fordul, nem fog leckéztetni, megteszi veled az élet. De el fogja mondani mindenkinek, hogy miért és milyen körülmények között volt kénytelen távozni. Ezt sajnos nem tagadhatod meg tőle, erre nem húzhatod rá a titoktartási nyilatkozatot, mielőtt még ezen töröd a buksidat. Amíg az igazat mondja, addig támadhatatlan.

Mindkét fél részére:
Kommunikáció, hölgyeim és uraim! Nem a mostanában megszokott minőségben és tartalomban, hanem mindig minden körülmények között kellően vagy kimagaslóan, ezzel ugyanis számtalan probléma vagy nem probléma, vagy nem lesz akkora súlyban.
Mit várunk el mástól vagy a másiktól e téren, ha magunk is trehánykodunk benne...?
Tisztesség, korrektség és becsület, szintén csorbát szenvedett tulajdonságok kishazánkban a vállalkozói szférában épp úgy, ahogyan a munkavállalói rétegben is. Nem lopjuk meg a másikat, nem hazudozunk, tartjuk a szavunkat, amit vállaltunk, azt teljesítjük a vállalásunk és az elvárások szerint.
Nem állunk elő irreális követelésekkel, sőt ha lehetséges, egyáltalán követelésekkel nem állunk elő. Kéréssel és kérdéssel mindig lehet, de adjunk megfelelő időt a másiknak, mert vannak olyan súllyal bírók amikre nem lehet azon percben korrekt választ adni.
Bármilyen vitás helyzetet egymás között kell rendeznetek, ezek nem tartoznak a nyilvánosságra. Ez nem jelenti azt, hogy bármit megengedhettek magatoknak egy ilyen helyzetben.
Konszenzus, kompromisszumkészség és kompenzálóképesség - ezek minden problémás szituációban előre viszik a feleket a megoldás útján, sok esetben hatalmas lépéssel vagy rövid időn belül.

Remélem sikerült mindenkinél felkapcsolni a villanyt.