Tévedésből sem elektronikai téma következik, hanem az a pár éve felerősödött jelenség, ami szintén akadály a működésben és a fejlesztésben egyaránt.

Azt már több bejegyzésben megmutattam, milyen hozadéka van inkompetenciának, most szintén életszerű példákat szeretnék hozni egy meredek jelenségre, amit sokan nem képesek úgy kezelni ahogy kellene, így aztán a következmények is érdekesek, már rövid távon is.
A foglalkozás célja (mármint az ellenállás felmérése) épp úgy része a rendszerépítésnek és rendszerfinomításnak, mint a reggeli kávé a nap indításának.
Kénytelenek vagyunk elvégezni, mert ha figyelmen kívül hagyva tervezünk / szervezünk / építünk / alakítunk, sok esetben plusz energiabefektetést igényel átvinni és megértetni a fejlesztéseket. Nem utolsó szempont az sem, hogyan megy át az érintetteknél amit bevezetünk vagy alkalmazni kívánunk, véleményem szerint egy előzetes "állapotfelmérés" megmutatja a megfelelő utat az ellenállás felszámolására. Mert fel kell számolni annak érdekében, hogy rend és rendszer legyen és az meg is maradjon. Óhatatlan hogy egyes esetekben valamiféle szankció is bevezetésre kerüljön, azt mindenki döntse el maga, hogy adott helyzetben mik a részletei és mértéke.

Kezdjük lentről.
Adott a műhelyvezető, aki már korábbi munkahelyén is összetüzésbe került az ottani vezetőjével az adminisztráció témájában. Azt a feladatot kapta, hogy egy spirálfüzetbe írja be, melyik rendszámú járművön milyen km állásnál milyen szervizmunkálatokat végzett el. Ami ilyenkor az egyik oldalon nyomonkövetés, az a másikon számonkérés, vegyük tudomásul hogy a munkavállaló mindig mindenben az utóbbit látja akkor is, ha erről szó sincs.
Emberünk egy egyszerű feladatot kapott és gondolkodás nélkül vitába szállt, mondván ő nem íródeák, ha valakinek ez kell, akkor írja össze maga.
Drága barátaim, egy szerelőtől sem fogadom el ezt a hozzáállást, nemhogy egy műhelyvezetőtől. Amennyire tudom, emberünkkel nem a megfelelő kommunikációs formában és minőségben lett közölve a kérés, ráadásul a gyakorlat nélküli vezetője fel sem mérte a lehetséges ellenállás mértékét sem.
A kettejük vitája egyébként anyázásig fajult és a spirálfüzet dobálásáig. Még szerencse hogy felnőtt emberekről van szó, mert az oviban ugye nem értenénk kettejük reakcióit....

Emberünkkel engem hozott össze a sors egy cégnél, ahol ő műhely- és TMK vezetőként van jelen, meg a nyakába kapott még más feladatokat is, ezek miatt is dünnyög.
Miután a "hogyan tudnám lekövetni az elmúlt év szervizeit" kérdésemre a "valahol a fiókban van valami lista, de nem mindent írtam fel" válasz érkezett, rá kellett kérdeznem a hiányosságok okaira.
Ahogy azt vártam, jöttek az érv nélküli válaszok és a fentebbi sztori.
Említettem hogy szeretnék egyfajta digitális munkalaprendszert létrehozni és működtetni, amihez kell az ő segítsége is. Elmondtam hogy csak néhány, de nagyon fontos adatra van szükségem, tehát ne gondolja hogy minden autó után órákat kell adminisztrálnia. Azt is mondtam, hogy akár a nap végén is rendezheti, lényeg hogy legyen meg.
Az ellenállás teljes mértékben kibontakozott, hivatkozott a fenti sztorira és velem is közölte, ha ez nekem fontos, akkor majd megoldom én, mert ő ezzel nem hajlandó foglalkozni.
Nehéz ügy lesz, de nem lehetetlen, így aztán sajnos azzal is kell foglalkozni, hogy mikor és hogyan lehet lecserélni, merthogy nem ez volt az utolsó nézetkülönbség közöttünk, megesett két alkalommal némi harakiri amikor nem volt hajlandó engem meghallgatni, így aztán kivonultam a műhelyből. A legkisebb jelét sem mutatta semmiféle érdeklődésnek, csak a saját véleményét hangoztatta mint egyetlen és elfogadható igazságot.
Miután az érintett cégnél sok a kupleráj úgy menedzsmenti, ahogyan attól lentebbi szinten is, sajnos hiába szeretném edukálni vagy megváltoztatni a lentebbi népeket, időpocsékolás egészen addig amíg fent nincs rend és nincs rendszer. Márpedig rendszerről ott beszélünk ahol vannak folyamatok és azok szervezetten állnak össze, következetesen alkalmazza mindenki. Ez a cég nem az a cég.

Az ellenállás felmérése nagy segítséget tud adni ahogyan azt említettem, hiszen ebből is tudhatjuk, mit hogyan vigyünk keresztül. Ebből a sziutációból én már tudom, hogy először a koncepciót kell elfogadtatnom a menedzsmenttel, pont azért hogy ők tegyék kötelezővé (mennyivel másabb mint amikor én csak kérem) az alkalmazását. Ha nem megy szép szóval, megy majd utasításra. Ha mégsem megy, addigra eljutunk valameddig a potencionális utód megtalálásának folyamatában, amikor pedig megtaláltuk a lehetőséget, az embercsere néhány napon belül végbe mehet. Nem vagyok híve ennek a végkimenetelnek, de hamar megunom a könyörgést és a harcot, főleg amikor a saját munkámmal összekapcsolható tevékenységekben van hanyagság.

Középvezetőknél általában az EGO szokott némi problémát okozni, merthogy nem ő találta ki, így aztán a babérok learatása sem lehet az övé, így féket húz, keresztbe tesz, lényeg hogy elhervadjon a kezdeményezés. Szokott előfordulni inkompetencia hiánya is mint akadály, de ez kezelhető könnyen, ugyanis ha levezetjük, minek hova megy a vége, mik lesznek az eredmények, azt megérti és innéttől, feltéve hogy nem hobbiból középvezető, végig kíséri a koncepciót.

Menedzsmenti szinten mindig csak akkor van akadály, ha a menedzsment belefolyik abba amibe nem kellene, nem foglalkozik azzal amivel kellene, így aztán a saját mókuskerekük annyira leterheli őket, hogy nem érnek rá sokmindent átgondolni. Emellé szokott párosulni a tudáshiány néhány területen (például az enyémen), ebből kifolyólag szükséges megértetni, mit miért szeretnék átvinni a rendszeren. Ami nem gond, ha van erre idő és fogadókészség. Valamelyik szokott hiányozni, de nem nálam....
Az ellenállás felmérése itt finomabban zajlik, sokkal érzékenyebbek a pénzügyekre és az időbeosztásra. Túl sokat nem szoktam belefektetni, bepróbálkozok néhány határozott elképzeléssel, amiből aztán látható, kit mivel lehet megközelíteni, ki mennyire érdeklődő az eredmény után, ki mennyire könnyű eset és mennyire nem.

Az ellenállást nem feltétlen letörni kell, legalábbis nem erőből és nem azonnal, először próbáljuk meg felmérni, kezelni. Nyilván vannak sarkalatos dolgok amiket muszáj keresztül vinni, de azokat is lehet ésszel. Sőt, mindent ésszel kell és felkészülve, ne érjen minket meglepetésként se az anyázás, se az esetleges elfogadás utáni trehány munkavégzés mint a delikvens bosszúja. Nem utolsó szempont ha a NEM-re is van válaszunk, például egy tömör mondat, hogy milyen eredményt ne várjanak.