E bejegyzésben egy rövid összefoglalót szeretnék mutatni arról, hova vezet az, amikor (esetünkben) 5 év alatt csak elhasználsz mindent magad körül.

A minden alatt értsd az eszközt, az ingatlant, a munkaerőt, mindent.

Nagyon sokan nem értelmezik megfelelő módon a pénztermelő eszközök fogalmát, szeretném ezeket felsorolni:
1. legfontosabb a munkaerő és a tudása, amelyiket azért alkalmaztad, hogy helyetted elvégezzen munkát. Ezzel Te időt vettél magadnak, amit felhasználhatasz más tevékenységre, a vállalkozásod fejlesztése, működtetése vagy éppen pihenésed céljából.
2. Minden olyan eszköz, amivel előállítod a termékedet vagy az amivel a szolgáltatásodat mint munkát elvégzed.
3. Minden olyan eszköz, amivel az előállított áru vagy munkaként végzett szolgáltatásod köztes szereplője, legyen az a gépjármű amivel szállítasz vagy az ügyfeleidhez jársz munkát végezni, raktár amiben tárolsz valamit, targonca, bármi.

A bejegyzés szereplője (mármint három szereplője) cirka 5 év alatt lelakta, leélte ezeket, igaz az ingatlanra arányaiban többet fordított mint minden másra amit felsoroltam.
Az eredmény magáért beszél:
1. elégedetlen, belefásult, beleunt és nemtörődöm munkavállalók, akik 3-4-5 éve érdemi béremelésben nem részesültek, felsóhajtanak ha egy nap vita és hőbörgés nélkül megy el, ha túlélik a műszakot és húzhatnak haza.
2. fenti munkavállalók teljesítménye és az elvégzett munka minősége már régen nem olyan, mint amikor ide kerültek (1-3-12-18-30 év!)
3. fenti munkavállalók egy része elmélkedik, hova mehetne máshova, ahol ha nem is forintálisan, de más módon megbecsülést érezhetne.
4. fenti munkavállalók egy kis része már eldöntötte hogy távozni fog, ezeknek harmada már tudja hogy mikortól.
5. a cég áruszállító járművein a kötelező szervizek nem kevés késéssel, a hozadékos javítások pedig erős cenzúra mentén (ha egyáltalán) lettek elvégezve. Eredmény a lepusztult járműpark, az elmaradt javítások feltorlódtak és egyéb (újabb) problémákat hoztak felszínre.
6. az üzemanyagkút 5 éve alatt egyszer sem látott karbantartást, ennek eredménye néhány alkatrész- és tömítéscsere a szokásos járulékos költségekkel együtt több mint félmillió forint árajánlatban. Csak a karbantartás része 300ezer, amiről most már tudom hogy tavaly és tavaly előtt ettől olcsóbb volt, gondolom akkor 3-4 éve sem három kilóért mérték (szaki azt mondta, egy darab éves karbantartás = két év biztos működés)
7. az üzem egyik berendezése több mint húsz éves, az elmúlt két hétben összesen háromszor állt le, egy-egy alkatrészt cseréltek és hajtották tovább. A hozzáértők elmondták, hogy azon az alkatrészen kívül van benne még harminc másik ami ugyanannyi időt szolgált, de azokat nem cserélték - ugyanúgy húsz évesek azok is. Ma reggel ismét leállt, talán a nap harmadik órájában, nem kevés hátrányt okozva a napi működésben.
8. a fillérbaszás netovábbja, amikor a másfél-két emberes munkát leosztjuk egyre, akinek ma például volt egy két órás időablak amikor egyszerre hat(!) helyen kellett volna lennie. Általánosságban egyébként ez a szám kettő szokott lenni, ma valamiért sűrű lett az a két óra. Ahogy ilyenkor tapasztalható évek óta, csak a hőbörgés ment a kialakult helyzet miatt (fentről persze), magyarázatot sajnos ebben az esetben sem volt hajlandó meghallgatni a delikvens.
9. amikor múlt héten valamelyik hajnalban már egyfajta büntető sztrájk is megfogalmazódik egy snassz reggeli párbeszédben, ott azért elgondolkodunk, hogyan fajult idáig a helyzet, hogy a munkavállaló nem feláll és hazamegy, nem kezdeményez párbeszédet, hanem munkabeszüntetéssel kíván indítani egy reggelt...

Íme az állapotok, az eredmények, amikor trehánykodsz mindennel éveken át, akkor is túlélést játszva amikor büntetlenül megtehetted volna hogy nem csak odafigyelsz, hanem (forintálisan) kezeled is amit kellene.
Persze ha neked életvitelszerű sporttevékenységed évek óta két kézzel kapaszkodni a költségfékbe, hatszáz forinton vitázol, nem akarod se meghallgatni, se felfogni, miért kell hatszáz forintot elkölteni arra amitől működsz, nos akkor sokmindent magyarázni nem kell.
Nem azzal van probléma, amikor minden kiadásodat meggondolsz, hanem azzal, ha nem tudod és/vagy nem fogadod el, hogy minden amit használsz, az kopik, törődést igényel, aminek pedig ára van - de olcsóbb mint a leégett házat újjáépíteni.
Ha nem fizeted meg a vámon, elbukod a réven, csak az idő ami kérdéses.

Tárgybeli esetben 3-4-5 év alatt értek el olyan állapotokat, amiket úgy tudnék deklarálni, hogy megvártuk amíg nem csak a ház égett porrá, hanem a fél város is, és csak utána hívtuk fel a tűzoltókat. Ezzel párhuzamosan meg nyöszörgünk a 2020-as évjáratú Audi A4-esbe hogy mekkora kár keletkezett, vagy éppenséggel sakálként üvöltünk a 2018-as Landcruiser-be, hogy mindenki balfasz körülöttünk...

A 3-4-5 év alatt egyébként a tudás amire támaszkodhattál volna, hogy a céged normálisan működjön, de a "felhasználás" helyett elnyomtad vagy kihasználtad azt, kb tömegével vonult ki az ajtón, amit Te csak hónapokkal később érzékeltél. Fura látni, amikor széttárt karokkal mondod ki, hogy nem érted, hiszen nem bántotta őket itt senki.