Nem szeretem a kihívásokat és a konfliktusokat, tizenvalahány éve vallom hogy kerülni kell ezeket, és akkor nem kell kezelni sem.
A kihívások viszont sokszor megjelennek munkahely váltásakor, ez óhatatlan. A kérdés csak az, hogy ezek a kihívások profilbavágóak-e, illetve a manapság súlyosbodó "8 az 1-ben" pozíciók jellemzik-e az új munkahelyet...
Ha már lehetne választani, akkor inkább a profilba vágó kihívások, semmint a 8 ember munkáját vagy 8 egymástól teljesen idegen területről összeollózott feladathalmazt ellátni.. A 8-as számot tessék idézőjelek közt kezelni.

Természetesen értjük, hogy minden vállalkozás, főleg a mostani szűkös keretek között sokkal nagyobb figyelmet szentel a munkaerő hatékony és eredményes kihasználására. Ezzel nincs gond, amíg:

- a feladatkör összeállítása nem összeollózás, hanem a munkaköri profilba vágó folyamatokat tartalmazza
- a deponálás / delegálás nem összecsapott, nem valahonnan megmaradt vagy valahonnan keletkezett problémák kezelése
- a jól megformázott munkakörre a képességek és tudás alapján válogatjuk be az embert, ugyanis ezeket keressük, nem bizonyítványokat

A felsorolást értelmezve nem fog előfordulni, hogy a flottamenedzsmentre beválogatunk egy ex-rendvédelmist, mert közben rájöttünk hogy a vállalkozásunknál ez a terület nincs kezelve, plusz még a nyakába akasztunk egy-egy kiszállítást is, meg ha már ráér (mert eldöntöttük anélkül hogy tudnánk, melyik feladata milyen igényeket követel időben, költségben), intézi a postát és a bankot is...

Haladjunk sorjában:
Ha a flottakezelésre keresel embert, akkor az érdemi tudást keresd ehhez is, így nem fordul elő hogy az utódja a második napjának reggelén az egyik autónál lejárt tachográf-illesztést talál... Ami után kiderül hogy műszaki sincs érvényes. Ha vagyonvédelmi problémáid is vannak, akkor a jelentkezők közül a fenti tudás mellett olyat is keress, ami valamilyen módon illeszkedik a területhez. Nehéz ügy, de nem lehetetlen.
Említett eset kapcsán az előd és a műhelyfőnök egymásra mutogat és mindkettő mossa kezeit, hivatkoznak egy statikus táblázatra. melyről az a véleményem, hogy ha nem nézzük a tartalmát, akkor nem is tudunk róla, ha pedig a tartalom sem kellő teljességgel rendelkezik, akkor meg nem ér egy kalap sz@rt sem.
Lazán kapcsolódik az össze-vissza delegálás, amikor 8 területből ollózunk össze feladatokat, de amik pariban vannak egymással, azt meg két emberre deponáljuk szét, eközben meg egyiknek sem szakterülete, tehát tudáshiány miatt a hibaszázalék duplájára nőtt. A hibaszázalék a legideálisabb esetben 3-5 körüli, itt ezt 70-re számoltam ki mindabból amit láttam és tapasztaltam. Csoda hogy előfordult ez az ordas hiba...?

Amíg foglalkoztatsz 7-8 adminisztratívat, akikből legalább kettő pénzügyeket is visz, kettő-három (vagy mindegyik) munkáját érinti a postán feladott és érkező levelek témája, akkor bátran kitalálhatják egymás között, hogy melyikük sétáljon egyet a frisslevegőn, mert az egész napos irodában tespedés már a nap felénél érdemi lassulást mutat az agyi tevékenységben. Másodszor pedig az ő munkaidejük feleannyiba kerül neked, mint az, akire a pénztermelő eszközök jelentős és eléggé drágán üzemeltethető részét kívánod delegálni, főleg ha emellé a vagyonvédelmi feladatok egy részét is deponálod. Felfogás-módosításra van szükséged, ennyire egyszerű.

Általában elmondható (úgy az elmúlt egy év távlatának tapasztalatai), hogy a vállalkozói szféra eléggé frusztrált az őket ért és kevésbé várt negatív hatások okán. Ebből kifolyólag egyre több helyen látom a munkahelyi vezetők és tulajdonosok kényszerű futását, rohanását, az időszak előtt jelenlévő napirend és ritmus felborulását.
Vegyük tudomásul, hogy ha a vezetők és tulajdonosok nyugodtak és boldogok, akkor mi munkavállalók is azok leszünk. Ennek a kulcsa az, hogy mindannyian tisztességes munkát rakunk le az asztalra az elvárásoknak megfelelően. A magamfajtának pedig plusz tevékenység, hogy segítse a vállalkozót a megfelelő módú delegálásban, deponálásban. Az egy másik kérdés, hogy melyik vállalkozó hallgat ránk vagy sem.

Amibe ismét beleszaladtam, merthogy úgynéz ki, találtam valami fix és kiszámítható lehetőséget, az egy kellően nagy, szép és érdekes kihívás lesz. Legalább akkora mint az amivel megküzdöttem 2022-ben, így aztán az eredmény és a teljesítmény is ehhez mérhető.
Sok-sok apróság okán vérszemet kaptam, örömmel ugrok bele. Vannak viszont szürke területek és kérdőjelek, amiket rendbe rakni csak akkor lehet, ha az érintett vezetővel sikerül megértetni a helyes deponálás és delegálás elveit. Véleményem szerint mikromenedzsel, de nem önszántából hanem kényszerből, mely kényszert az őt körülvevők és a körülmények okozzák. Ezen kényszerhatásokból többnek is ki tudom húzni a méregfogát, van amit aránylag hamar, van amihez idő kell. Egyetlen kérdés van nyitva: elfogadja-e a segítséget vagy sem....?

Egy tőlem sokkal okosabb ember megmondta 2022 végén, hogy "buta ember aki a felajánlott segítséget nem fogadja el". Itt emlékeztetnék mindenkit a dac, a büszkeség és az ego kombójára, mert ez a trió szokta akadályozni az értelmet a működésben és az elfogadásban is.
Vegyük észre, ki a kibúvó és ki a segítő, tanuljuk meg észrevenni és kezelni is. Főleg ha a vállalkozásunk foglalkoztat már vagy 20 embert (itt pedig több mint százról van szó).
Egy akkora cégben, mint ahova belátogattam az elmúlt napokban, már nem lehet egy kézben tartani mindent IS, a vezető pedig egymaga képtelen menedzselni és fejleszteni úgy, hogy az operatív munkából mások hibája okán képtelen hátrébb lépni. Mert ha megteszi, a káosz eluralkodik. Erre idézném Tomán Józsi szavait: először a vezetőt kell olyan állapotba hozni, hogy tudjon vezetni, az idejének 80%-át menedzselésre és fejlesztésre fordíthassa, a maradékot pedig irányításra, kontrollra. Ehhez szükséges a rendszerépítés vagy éppen átalakítás, mert utóbbinál rendre azt látni, hogy 5-10-20 fős növekedésik jól működött, amikor pedig magasabbra nőttek, onnan már nem működik megfelelően. Folyamatok, rendszer, riport, kontroll, irányítás, menedzselés.

Jelentem a flotta nyilvántartása és pontos adatokkal való felöltése, a valós idejű dashboard tegnap délelőttre előállt, készen állok a következő lépésre (a nyilvántartás fejlesztése és interakciós felületek kialakítása).
Vár még rám a tachográf-kiolvasások feldolgozása ugyanilyen módon, tehát ehhez is kialakítani a cuccot, illetve mindegyikhez a szükséges riportálásokat is megfaragni.
Értelemszerűen a szükséges "pénzt, paripát, fegyvert" megigényelni és "keresztül verni" a menedzsmenten. Mind közül ez lesz a legnehezebb, ezt már az első nap végén megállapítottam. Tudom hogy miért van két kézzel húzva a fék, de nem gondolom hogy éves szinten 60ezer forint kiadás a vállalkozás csődjét vagy a tervek és álmok összeomlását eredményezné, mondjuk egymilliárd forint tartalékolását tekintve.
Ők is álmodtak egy szép nagyot, ami reális alapokon nyugszik, meg én is álmodtam egy szép nagyot, amivel meg én járulok hozzá a nyugalmukhoz és az álmaikhoz.
Ettől függetlenül közgazdasági alapokon próbálom először indokolni, meglátjuk mekkora sikerrel...