Ma elém került a munkaszerződésem, a munkaköri leírásom és még vagy nyolc másik aláírnivaló. Másfél hét ismerkedés után. Alább a konzekvenciák és mellé a javaslataim és tanácsaim, lásd korábbi bejegyzésem a bugdácsoló vállalkozásokról.

A címben írtam hogy nem csalódtam, sajnos. Ezt szó szerint tessék értelmezni, ugyanis vagyok már annyira rutinos hogy egyrészt tudtam, milyen évet zárt a cég, mennyire atombiztos a fennállása, ráadásul azt is helyesen tippeltem, mit álmodtak meg, amiért közel egymilliárd forintnyi osztalékból nem vettek ki a tavalyi év után tíz forintot sem. 500 milliós bérköltségük volt, 120 milliós hitelük, több pályázatot írtak, tudom hova indulnak, csak nem fogják elérni, legalábbis nem úgy és nem annyi idő alatt amit elképzeltek. Többek között a félredelegálások, a szervezeti hibák és a viszonyok miatt sem, de mérvadó súllyal bír az, hogy kivel hogyan bánnak.
Természetesen mikor az első beszélgetésre megjelentem, ezek mellett rendelkezésemre állt még további néhány olyan infó is, amit az Átlagos János munkavállaló soha nem néz, nem kérdez, mert nem tudja milyen haszna van ezeknek. Ez a tudás és hozzáállás elég nagy arányban ijesztő a vállalkozó számára, mert nem tud mit kezdeni vele, nem tudja hogyan kezelje, veszélyként értékeli és inkább nem szerződteti. Aki pedig megteszi, az tudja mit akar elérni és mennyi idő alatt, ez ilyen egyszerű, ám hatalmas különbség a működésben, a közmegítélésben, meg az eredményekben is.

Szóval ezen beszélgetés során úgy döntöttünk hogy ismerkedünk egymással (ennek van nagyjából másfél hete), valamint itt került részemről irányba állításra a bérigényem és formája. Ez egészen konkrétan egy nettóban megnevezett összeg plusz a bejárásom térítése, mely kapcsán a felvetődött kérdésre a 30 Ft/km-t adtam meg irányként, minimumként. Alternatívaként dobtam fel a buszbérletet, de miután igény van heti 2-3 alkalommal a hajnali négykor való megjelenésemre, ezért sajnos ez az opció nem játszik. Marad a 30 forintos km-enkénti alap, ez egy 20 munkanapos hónapban 30ezer forint. Megjegyzem hogy a saját autóm futási költsége (tehát cakkpakk minden) 139 forintra rúg, csak a prémium gázolaj (mert ezt tankolom) 43 forint km-enként, szóval az irányzott 30 egy eléggé barátságos és egyébként kifizethetó, elszámolható összeg. Nem utolsó sorban másfél-két éve minimum ennyit fizetnek mindenhol (ahhh, elnézést, a jobb helyeken), de volt szerencsém 40-50 forintos km-enkénti térítéshez is!

Nos az igényem néhány másodpercnyi gondolkodás után "rendben" jelzőt kapott, így tehát joggal problémázok, amikor az derül ki, hogy a káromra trükközne a munkaszerződéssel, a bejárásom térítésével.
Nem értem, ha egyszer valamiben megállapodunk, miért kell önös érdekből ezt megtaposni a másik kárára.

Haladjunk tovább, lássuk hogyan telt az első másfél hetem.
Aznap végig vezetett az elődöm az üzem területén, majd amit ő improvizált flottakezelés címszó alatt, abból kaptam ízelítőt. Maradjunk annyiban, hogy én nem hibáztatom sem az "egyszerű" megoldásokért, sem a hiányzó információkért, a téves adatokért, és úgy összességében a szakmaiságot nélkülöző tevékenységért. Azért nem, mert ennek ellenére csak egyetlen durva hiba keletkezett a kezei alatt, ami pedig azért történt mert nem megfelelő módon követett dolgokat. Nyilván nem bocsánatos bűn egy lejárt műszaki vizsga akkor, amikor az elődöm a rendvédelmi szerveknél húzott le egy jelentéktelen 26 évet, ráadásul még B kategóriás jogosítványa is van.
Ezt bírálja el aki erre hivatott, én ugyanis a hiba feltárásakor mindent megtettem azért, hogy ez senkinek se fájjon.

A következő két napban az elődöm beteget jelentett, így saját magamnak kellett előkotorni mindent az autókból, a szerverről, a számítógépről, a fiókokból, a sofőröktől, ebből pedig következik, hogy amit leltem valamilyen írott formában, az minimum 8 hónapos információ volt, közel 40%-ban téves vagy pontatlan (frissítetlen) adatokkal.
Nem dobálózok, hanem számoltam, és mire mindent összegereblyéztem, abból osztottam vissza a hibás / téves tételeket, emígy a közel 40%...
Baromi nehéz úgy átvenni egy pozíciót, ha az elődöd nincs már ott, rajta kívül pedig mindenki csak hat kilométerről látott a dolgainak alig tizedét. Természetesen a már korábban megszült rutin alapján indultam el porszívó üzemmódban, és hát a tököm se gondolta volna hogy az okmányellenőrzésekkel kezdjem olyan járműveknél amelyek napi szinten forgalomba vannak.

Óhatatlan jegyzeteltem minden napomon, így az első kettőn is jó vastagon, mert én már úgy vagyok vele, hogy soha nem lehet tudni, mikor kell elszámolni az idővel vagy az időponttal, vagy az információval. Volt már rá precedens régen, azóta írok ilyenkor mindent, a jó felkészültség eredménye hogy nekem mindig egyel több válaszom van, mint neked kérdésed. Ennyi.
Nem utolsó szempont, hogy az ember ha lelkiismeretesen végzi a munkáját, az eredmény is olyan lesz, az pedig másik kérdés, hogy ki mennyire sz@rja le a lelkiismeretességet manapság. A lényeg az, hogy ne társíts érzelmeket feleslegesen, így ha a próbanapok vagy a próbaidő alatt mindegy milyen okból úgy döntesz hogy veszed a kalapodat, csak át kell adni egy használati utasítást a felállított rendszeredhez a naprakész adatokkal és büntetlenül távozhatsz, senki nem köpködhet meg azért mert trehány voltál, de azért sem mert nem adod át az elvégzett munkád eredményét. Lelkiismereted tiszta, az esetleg megromlott viszony vagy éppenséggel a téged megkárosító és/vagy hátrányba helyező trükközések miatti kiábrándulást feldolgozod mire hazaérsz. Innentől bárki bármit mondhat, irreleváns vélemény még akkor is ha dícsérnek.

Három napnyi kemény munkával gyűjtöttem össze mindent amire szükségem volt a rendszer felállításához és működtetéséhez, további másfél nap egyéb mászkálás, kapálás és gereblyézés volt annak köszönhetően hogy a számomra újdonságként ható hűtős felépítmények dolgát is magamévá tegyem. Nem szégyen bevallani hogy valamivel először találkozol, csak tedd meg, mert az épeszű tulajdonos tudni fogja, milyen információkkal tud segíteni téged. A többit meg vagy nem érdekli, vagy fogalma nincs a nagy kuplerájban, hogy mit honnan vegyen elő - elvégre deponálta a feladatkört és azt gondolta hogy minden a legnagyobb rendben van.
Itt engedj meg egy kérdést: semmiféle riportot nem kértek az elődömtől ami az állapotokat tükrözné, így elmondható, hogy a hozzáértésük híján még külsőst sem kérdeztek meg arról, hogy mennyire jó a flottakezelés rendszere. Rendben van-e ez így...?
Nem az a gond, ha a tulajdonos nem ért egyes területekhez kellő mélységben. A probléma ott van, amikor nem tudja milyen riportálást kell kérjen, nem tudja hogyan kontrollálja az elvégzett munkát.
Ha most azt mondod hogy ezért kell szakképzett figurát alkalmazni, akkor jelzem hogy ehhez a céghez képzett flottakezelő nem jön, mert 500-600  nettót kap a piacon a legszarabb körülmények között is, közel fele lehetőségnél céges autót is, és képzeld el, épkézláb munkaszerződést, nem pedig olyat mint amit elém raktak ma. Ennyit a képzettségről. Emellé még pakold oda, hogy egy ilyen figura ha tévedésből megjelenik ezen a helyen, 1 órán belül sarkon fordul és soha nem látják többet, mert tudja hogy mit nem akar a nyakába venni (felelősséget).

Magam úgy voltam vele, hogy ha eddig nem volt rend és garázsmester, akkor most majd lesz. Jelentem, most már van rendszer is, garázsmester is, már csak az a kérdés, meddig, lásd az eddigieket, meg amit még ideírok erről.

Másfél hét alatt a munkám mellett (miután nem vagyok se hülye, se süket, se vak), pont eleget láttam, hallottam és tapasztaltam ahhoz, hogy már most megmondjam, hogy a három tulajdonos között milyen viszonyok vannak, a menedzsmentben, az irányításban, a szervezésben hol mennyi hiba van, hol taknyol el a kontroll, konkrétan mely sofőröknél van kifizetett de le nem dolgozott munkaidő, az adminisztratív területen pedig hol van kettővel több ember mint egyébként indokolt lenne, arról meg ne is beszéljünk, hogy felelős beosztásba döntésképtelen embert sikerült rakni.
Most azt gondolod hogy hülyeséget beszélek, pedig hidd el hogy nem. Tudni kell kérdezni úgy, hogy arra is választ kapjál amit nem akarnak elmondani, vagy nem direkt teszed fel a kérdést. Ezen kívül tudni kell figyelni és értelmezni rezdüléseket, reagálásokat, helyzeteket és a történéseket. Volt amin hosszan elmélkedtem, volt amit hosszan elemeztem mire konzekvenciát tudtam levonni, ezeket pedig rövidítve jegyeztem.
Sejtek már gázolajlopást is, de nem mondhatom ki egyenesbe, mert nem futtattam végig a láncot. Ha az elméletem helyes, akkor cirka 20 litert vett le valaki, nyilván telepen kívül. Azért feltétlezem, mert jelenleg kevés információm van az adott autóról, csak a furcsa fogyasztási arányok vannak a kezemben, a nyomkövető alapján pedig nem látok a célterületeken kívüli ácsorgást. Tehát ha az elméletem helyes, akkor valamelyik rakodóhelyen szippantotta le, de még nem tudom hogy a szóba jöhető 3-4 napból melyik napon.
Evidenciába tartom, megfigyelés alatt és már dolgozom azon, hogy elő tudjam idézni a helyzetet, amikor vagy buktatom, vagy bizonyossá válik hogy nem szipkázza. Ez az igazi kuli munka, mert annyi tényező veszi körül ami változik napról napra, hogy azokkal párosítani a buktatást kurva nehéz és időigényes a jelen körülményeket tekintve. A múltban volt szerencsém, volt akit három napon belül buktattam és volt akit hetekig "üldöztem", de meglett, megbukott ő is meg a módszer is.

Térjünk ki a munkám eredményeként felfogható pénzmegtartásra is.
Már a fentiek is tartottak meg egy halom pénzt a cégnek, de emellé még spóroltam neki gyorsan másfél milliót azzal, hogy elé tártam (ismét az összes információ begyűjtése után) egy szoftveres megoldást, ami egymaga felold két olyan "problémát", ami eddig havonta 16-18 óra munkaidőt vett el két embertől, plusz egy harmadik opciója spórol neki több százezer forintot amit bírságokra fizet ki egy telephely-ellenőrzéskor a NKH felé, ugyanis bármennyire is hihetetlen, kisebb-nagyobb hibák vannak a sofőröknél. Lazán kapcsolódik egy tachográfhiba is, amit másfél napos kergetőzés után sikerült egyértelművé tenni. Itt azon kaptam fel a vizet de rohadtul, hogy előrják kötelezettségként, meg létrehoztak bírságolásra szervezetet, de a kutya se akar pecsétes papírt adni eme hiba okán és kapcsán azért, hogy a kis sofőrjeimet eme hiba miatt ne büntessék szarrá. Merthogy a tachográf nem írja fel a kártyákra a 15 percen túli pihenőt. Két hibát olvastak ki belőle, az egyik CANBUS hiba, amire a pesti forgalmazó egyértelműen jelezte hogy csere lesz, nyugodjunk bele. Azt is mondta, hogy emiatt a hiba miatt teljes mértékben lehetséges hogy valamit nem ír fel a kártyára, legyen az pihenő, vezetés vagy munkavégzés, tökmindegy. Bakker, ők sem adhatnak igazoló papírost. Na védd meg a sofőröket meg a céget is, aztán szólj ha sikerül.

Azzal pedig hogy egy átlátható és működő táblázatrendszert rajzoltam és raktam teli a legapróbb szarságokkal is, egy halom pénzt takarítottam meg neki, mert minden információ egyrészt rendszerbe került, másrészt korrekt és pontos nyilvántartásba, nem utolsó szempont hogy a szántóföld közepén is megválaszolok kérdést 10 másodpercen belül csak legyen mobilnet.
Ezen kívül a figyelt dátumok színeződnek sárgával és pirossal, úgyhogy igazi hülyének vagy színvaknak kell lenni ahhoz, hogy megfelelő időben ne vedd észre amivel foglalkozni kell.
Tartalamaz továbbá egy feladatkezelőt, ez még fapados, de jól működik, itt a napi rutin mellett vigyorog a következő, dátumhoz köthető feladat is, meg az is amit beütemeztél ezen kívül, legyen az akár egy fagyizás a fő tér szélén.
Az egész pedig úgy lett megalkotva, hogy a nyersanyagot akár kézzel, akár importtal berakod a helyére és a riportolások függvényekkel hívhatók elő másodpercek alatt. Ezen kívül a tervezés során ismét kalkuláltam az AppSheet-tel, de már a saját, készülőben lévő flottakezelőmhöz igazítva, tehát ha lesz időm a következő hetekben, akkor akár az is bevethető.

Egy halom pénzt fizet a nyomkövetésért és az útdíjas történetért, januárban hosszabbított két évre, úgyhogy addig ez marad is. Pedig ha szépen beszélt volna velem (értsd normális szerződés, megállapodás szerinti pénzügyek), a nyomkövetést megoldom házon belül saját eszközökkel, így csak a mobilnet kerül neki havidíjba, meg az autóba lévő cuccok - mert ami most van benne, ahhoz csekély 7 éve várok technikai és bekötési lerást...
Az útdíj-bevallás témája nekem még idegen terület a nyomkövetővel párosítva, de szerintem ezt is megoldanám pár hét alatt. De nem teszem, ennek több oka is van, úgymint idő, tanulás, deficit mert nem keresek vele pénzt.

Ma amikor átolvastam a szerződésemet, sikítva röhögtem fel, mert nem mostanában volt olyan hogy valaki ekkora hátrányba rakjon a vállalkozásával és magával szemben, ráadásul még a pénzügyek sem úgy rajzolódtak ahogyan azt annak idején előirányozva összegben és formában kértem.

Nem nagyon szeretek bármit is csinálni olyannal, aki a szavát nem képes tartani, ez ilyen egyszerű, mert nagyon jól tudjuk, mik a következő lépések. Így nem kell vállalkozni és munkaerőt alkalmazni, mert amit az ilyenek akarnak és tartanak, az a rabszolga, az pedig egy ideje kiment a divatból és kevésbé elfogadott a társadalom széles körében.

A történet még nem ért véget, csak a bejegyzés. Részemről hátravan még 1-2 hét mire elkészül amit építeni kezdtem, teljes lesz a történet. Faragok hozzá használati útmutatót, így leszek könnyen pótolható - a többi rajtuk múlik.
Én már kiöregedtem abból, hogy bohócot játszak, vagy a szükségesnél több időt, energiát tegyek bele egy élhetetlen munkahelybe. Amit vállaltam azt véghez viszem, márpedig nem vállaltam túl magamat, nem fogok annyit teremteni mint amennyire valójában igény és szükség van. Csak annyit hagyok magam után amiben megállapodtunk azon a napon, amit ő elfelejtett.
Az ehhez kapcsolódó terveim maradnak a jegyzetfüzetbe, ahogy eddig is, majd fordítom rá a következő oldalt amire a következő kiszemelt cég neve kerül, pont ugyanúgy mint ezeké is.
Mindaz amit építeni kezdtem, arra elég hogy az utódom ne banguljon meg, hanem építse tovább. Amíg pedig megtalálják, addig nekik kell nézegetni, miközben sopánkodnak hogy ismét kiment a tudás az ajtón "és nem értjük miért".

Drága barátom, nekünk munkavállalóknak ilyenkor egyetlen problémánk van: megtalálni a következő munkahelyünket. Neked, vállalkozónak és cégtulajdonosnak ugyanebben a piallanatban hozzávetőleg harminc problémád keletkezik, amiből a következő munkavállaló megtalálása egymagában hat probléma.
Nekem mindegy, mi lesz a cégeddel, az autóiddal, a szolgáltatásoddal és az áruddal, meg az árbevételeddel. Mert nem kapok osztalékot, nem az én cégem, nem az én pénzem. A tudás az enyém amit megszereztem, amivel a céged egyes területein tudok eredményt virítani, de nem a fent vázolt körülmények között. Az nem én vagyok, neked nem én kellek.