Második hete küzdök egy problémakupac felszámolásával és megértetésével, mert nem rendelkezem az ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű tudással HR (és munkajogi) területen.

Amit az én tudásom ebben lefed, az a valós és szabályszerű gyakorlat ismerete, de nem jogi háttere. Ehhez párosul az a tudás ami a MT általános ismeretét valamint az 561/2006 rendelet előír azon hivatásos gépjárművezetők részére, akik tachográffal felszerelt jármű vezetésével keresik a kenyeret.

Az érintett cégnél elég régóta vannak tachográfos autók, még korongossal kezdték a saját árujuk kiszállítását, így mondhatjuk hogy hallottak már rendelkezésekről ami a vezetési időt illeti. DE abszolút nincsenek képben a konkrét szabályozásokkal, szakmai irányító sem volt náluk soha (amíg meg nem érkeztem).

Természetesen ehhez képest aránylag egész jól szerveztek és irányítottak, a felhalmozott hibák csak egy kis részét képezik ezek, a nagyobb részük sofőrhiba valamint a HR és a cég általános felfogása a munkarendről, a munkaidőről, a munkaidő keretről és így tovább.

Tetszik tudni, az elmített sofőrállomány munkarendjét és munkaidejét (meg mást is) az AETR és az 561-es rendelet szabályozza, kellően részletesen és világosan ahhoz, hogy akinek nem probléma a szövegértelmezés (meg a témában született néhányszáz cikk olvasása), az képes felfogni, hogy ez a tevékenység nem az, mint az irodai melósé napi 8 órában (lásd MT rendelkezései), vagy a termelésben dolgozó, szintén 8 órában ténykedő bioroboté.

A problémakupac egyik nagyobb darabja a munkaidő nyilvántartás mint MT-béli fogalom általánosságban való kezelése és megkövetelése attól (vagy ráhúzva arra), aki a tevékenység és a szabályozások okán a MT rendelkezéseinek csak csekély részében szabályozott, mondhatni az AETR és az 561 diktál és esetenként "felülír" a témában.

Ahogy azt a bevezetőben már említettem, nekem nincs elegendő tudásom (és nem is kívánok HR diplomát szerezni) ahhoz, hogy átvigyem a cégen és a személyügyesen a témát úgy, ahogyan ők azt várják.
Hiába hozom a tárgyi és szellemi példákat, adom a jogszabályi hátteret, beszélek az 561-ről, nem tudnak kibillenni az általuk egyedüliként ismert MT-ből.
Ez náluk igaz mindenre ami a munkaidőt, a munkaszerződést és egyébként mindent lefed a témában, folyamatosan a kéthavi munkaidőkerethez, a túlórák elszámolásához és kompenzálásához, valamint az ilyen okokból esetleg kifizetett pénzekhez, mert csak a 8 órás tevékenységben tudnak csak gondolkodni a MT alapján.
A legfőbb érv az, hogy az általam szabályszerűként megjelenített munkaidő nyilvántartás számait elemezve szerintük sokkal kevesebb túlórapénz lenne számfejtve a sofőröknek, akik egyébként így is trehány bérért melóznak, így aztán lesz lázadás és felmondás.
Azt valahogy kevésbé veszik figyelembe és tudomásul, hogy egy átlagos napjuk 5-7 órányi munkaidőt alkot, nem többet. Akkor van több, ha heti egyszer valamelyik hosszabb kanyar kerül rájuk (Pécs vagy Budapest).

Természetesen értem az ő matekjukat és a sofőrök igényeit, ám véleményem szerint ha egyszer fix havi munkabér kerül utalásra, napi bejárós belföldes áruszállításért, ennek tetejébe elég régóta (sajnos) csak 5-6-7 órákat dolgoznak / munkanap (mert hétvégi munkavégzés nincs), akkor nem értem, minek szöszölni óraszámokkal, tőlem okosabb, ezzel foglalkozó ember pedig nem érti, miért nem kéthetes az elszámolási alap.
Felvetődött a külsős tanácsadóm részéről a munkabér rendezése (egy kevés emelés, különböző jogcímeken adható plusz pénz), valamint a kizárólag 561-es rendelet alkalmazása.
Szerinte ebben az esetben teljesen felesleges a munkaidő nyilvántartás vezetése, a lényeg annyi, hogy a rendeletben lévő szabályok szerint végezze a munkáját a gépjárművezető.
A véleményét megerősíti, hogy egy nagy fuvarozócég szellemi alkalmazottja, akinek a munkakörébe például ezek a HR jellegű kérdések is vigyorognak, a tudása is megvan ehhez.
Tanácsadóm szerint az alapbér + egyéb juttatások "visszabonthatóak" munkanapra, így aztán teljesen normális ha a ledolgozott napok alapján ebből a matekból számolják ki a járandóságokat, náluk is ilyen a rendszer.
Van egy alapbér, emellé jön üzemanyagmegtakarítás, illetve ők a belföldi 9ezer forintos napidíj összegét minden esetben jutalomként tüntetik fel a bérjegyzéken. Magyarul a sofőr a ledolgozott napjai után kap fizetést és minden mást is, ennek értelmében ha ő csak 16 napot szeretne dolgozni egy adott hónapban, akkor a 16 napot számolják ki, nem úgy mint a tárgyban említett cégnél, ahol a tényleges munkanapok adják az alapot, mitöbb kifizetik a 8 órára a sofőrt, amelyik csak 6-7 órát dolgozik le...

A munkaidő nyilvántartása pedig azért felesleges, mert a menetlevél pontos és helyes kitöltése konkrétan kiváltja, helyettesíti. Ugyanide sorolható a kártyakiolvasások eredménye is, adabszurdum az ebből szoftverrel, szabályok szerinti formában előállított munkaidő nyilvántartás is lehet mérvadó és bizonyíték arra, hogy a gépjárművezető konkrétan mikor mennyit dolgozott és pihent.
Merthogy a gépjárművezetőnek PIHENŐIDEJE van, mindenki másnak pedig munkaközi szünete - óriási a különbség.
Tanácsadóm szerint HA a gépjráművezető minden, az 561-es rendeletben lévő szabályt betartva (mert mást nem tehet) végzi a munkáját, a menetlevél a helyes pontos adatokat tartalmazza, abban az esetben okafogyottá válik részére a munkaidő nyilvántartás, a túlóra alaphelyzetben is, a keretmunkaidő szintén.
Szerinte nem ez a cég az egyetlen, amelyik tévedésben van a témát illetően, nagyon sokan a MT sapkáját szeretnék ráhúzni a hivatásos gépjárművezető történetére - szabálytalanul és szabálytalan módo(ko)n.

A józan paraszti ész mentén, és a sofőr múltamból kellőképpen ismert 561-el együtt most már konkrétabb információkkal tudok előállni.
A problémám az, hogy aki az adott cégnél a személyügyi dolgokat viszi, az nincs képben ezekkel, nem tudja értelmezni az eddig elé rakott információkat, folyamat a MT rendelkezéseit lapozza, hiába mondom hogy "felejtse el".
A témában léptem egyet feljebb a gazdasági vezetőhöz. Ő kellőképpen talpraesett. Abszolút nem volt tudása e témában, de keni-vágja a MT dolgait, és képes volt felfogni az általam vázolt problémahalmaz lényegét.
Ezen kívül megértette a szabályozások lényegét és a kettő közötti különbségeket, okos kérdéseket tett fel és a megfelelő konzekvenciát vonta le.
E beszélgetés végére megállapítást nyert részéről, hogy a sofőrhibákat oktatással kell kezelni, a túraútvonalakat újra kell tervezni (nyitva tartások figyelembe vételével ami eddig soha nem történt meg), a munkaszerződések és munkaköri leírások módosítását is el kell végezni (mert még korongokról van benne szó és az 561 sehol sem szerepel), valamint azt is tudja már, hogy az én tudásomat (ilyen szintű munkajog és társai) és az ő kompetenciáját meghaladja a változtatások kivitelezése. Ezek ugyanis már a cég jogászának és a cég ügyvezetőjének a hatáskörei, ők azok akik elé vinni kell a témát.
Egyrészt a rend kedvéért, másrészt a sofőrök bérezésének rendezése miatt, harmadrészt pedig azért, mert egy telephelyi NKH ellenőrzés alkalmával az "így szoktuk" jellegű munkaidő nyilvántartást először kiröhögik, utána pedig bírsággal jutalmazzák az amúgyis fellelhető sofőri hanyagságokkal együtt.

Azt is tudom már, hogy csak a megfelelő képesítéssel rendelkező egyén tarthat oktatást az AETR-ről és az 561-ről, az nem elég ha valaki a cégen belül ugyanazt ugyanúgy elmondja. Szakmai irányító részéről sem fogadják el oktatás gyanánt, amivel azért én vitába szállnék, mert aki rendelkezik ezzel a képesítéssel, annak ugyanúgy betéve kellene ismerni az 561-es bibliát mint a hivatásos gépjárművezetőnek.

Momentán kétlem, hogy a sofőrök bérrendezésére sor kerülne, azt sem merném kijelenteni hogy a vázolt papírmunkán átesnének mondjuk egy hónapon belül. Éppen ezért holnap vásárolok két rózsafűzért. Az egyiket a személyügyesnek adom, a másikat az ügyvezetőnek, hogy kezdjék el naponta kétszer morzsolni annak érdekében, hogy a címzetteknél meghallgatásra találjon a "jaj csak ellenőrzés ne legyen amíg nem rendezzük" című ima.