E bejegyzésben egy példával szemléltetem, milyen tudásbéli, képességbéli hiányt érzek sok hazai kisvállalkozásnál, amikor azt tapasztalom, hogy bizonyos dolgokkal nem foglalkozik, bizonyos dolgokra nem tekint megfelelő súllyal.
Elég sok bejegyzésben kifejtettem már, hogy nagyon sok buszos- vagy fuvarozócég egyszerűen nem a megfelelő módon kezeli a járműveit és a hozzájuk kapcsolódó feladatokat. Azért fogalmazok így, mert egy részük abszolút semmit nem tesz a témában, egy másik részük pedig csak felületesen, mondván jól van az úgy, neki az elég.
Nincs úgy jól, nem elég. Nem elég csak az útdíjakat meg a tankolásokat valamilyen formában követni, semmit sem érnek ezek sem, ha csak pillanatnyi figyelmet szentelnek rájuk.
E témában a legfontosabb és legmagasabb prior, hogy a cégvezetőnek egyrészt nem ez a feladata (főleg amikor már tíz járműnél több van nála), másrészt akár pillanatnyi figyelemről van szó, akár heti rendszerességgel valamiféle riportról (és itt kijelentem hogy ez a lehetőségek és normák alig 10%-a lehet maximum), soha nem látja amit kell, ettől fogva nem is kezel bizonyos helyzeteket (mert mondjuk észre sem veszi) akkor és úgy, amikor és ahogyan kell.
Vegyük már tudomásul, hogy az a vállalkozás, amelyik foglalkoztat 3-5 szellemi munkavállalót és tíznél több járművezetőt, birtokol ehhez megfelelő infrastruktúrát és járműparkot, már elég nagy ahhoz, hogy a cégvezető, a tulajdonos szintet lépjen a vállalkozáson belül: az operatív munkából valamilyen stratégia alapján meghatározott mértékben kilép (delegálja a releváns feladatokat, folyamatokat szervez rendszerbe), a felszabaduló időt, energiát pedig a menedzselésre fordítja, így fog a vállalkozás stabilabb lábakon állni, így fog előre menni. Abba most nem mennék bele, hogy a kereskedelmi részét (piacszerzés) ő maga végzi vagy a 3-5 szellemi melósok egy része vagy egésze, mert ez nem tárgya a bejegyzésnek. Annyiban viszont releváns, hogy ha maga a cégvezető viszi ezt a keresztet is, akkor nyilván túlterhelt vezetőről beszélünk.
Struktúrálás, folyamatok, rendszer. Nem csak én ugatom, hanem több olyan, nálam okosabb ember, aki trenírozza a hozzájuk bejelentkező vállalkozókat.
A példa:
2023 februárban kiderült, hogy az akkori autóm CIM modulja (ez egy komfortelektronika amit a kormányoszlopra illesztettek a kormánykerék mögé) kellően trehány állapotba került, generálta a hülye hibákat, nem működtetett bizonyos funkciókat. Nagyon sokáig nem értettük ezeket a dolgokat, ám a szerencse és a véletlen közös fellépése, meg úgy nyolcvanezer forint ráköltése megoldotta a problémakupacot.
A szerencse ott lépett színre, amikor megtaláltam azt a villanyászt, aki elég sok márka sok típusának elektronikus nyűgjeivel van tisztában, a véletlen pedig ennél a villanyásznál produkált olyan jelenséget, ami alapján a 20ezer forintos óradíjba belefért a CIM modul hibájának felfedezése. Itt a véletlent úgy értsük, hogy 1 órán belül találta meg a hibát a villanyász...
A következő lépés a megfelelő CIM modul előkerítése volt, ez nagyjából 3 nap alatt lezajlott, de közölte, hogy csak abban az esetben áll neki, ha a gyújtáskapcsolót elviszem felújítani, ugyanis tapasztalat, hogy amikor ezt átpakolják egyik CIM modulból a másikba, a benne lévő apró alkatrészek egyszerűen összeomlanak, így aztán a CIM modulból legfeljebb csak flex-el lehet kivenni a gyújtáskapcsolót, vagy szarabb esetben a másikba nem lehet már belerakni, a kulcsot sem lehet kihúzni belőle, nem is fordul el.
Egy bontott CIM modul 30-50ezer, ha találsz újat az 400, gyújtáskapcsoló megint 40ezer bontottan, új áráról meg annyit, hogy ehhez az autóhoz egy kulcs pótlása is 50ezer.... 2004-es autóról beszélünk.
A gyújtáskapcsoló felújítását itt helyben végezte egy idős kulcsmásoló, 40ezer forint volt cakkpakk, másnap mehettem érte este. A mester is és a villanyász is megnyugtatott, hogy a következő 15-20 évben ezek a lamellák nem fognak összezuhanni, a betétbe 20 év alatt belemaródott nyomok is le lettek tüntetve, szóval fogalmazhatunk úgy, hogy kb mint a gyári állapot, úgy néz ki és úgy működik.
Nagyjából egy hetet kellett várnom, mire az autóm újra bekerült a műhelybe, ugyanis hiába volt akkor 20ezres óradíja (azóta meg már 25) a villanyásznak, míg elbánt egy autóval, kettőt raktak le az udvarára... Itt megjegyzem, hogy tavaly februárban 3 hetes várólista volt nála csak a parkolóig, onnan 3-5 nap a műhelyig. Nem egy lusta gyerek, reggel héttől este hétig nyomta, van a keze alatt 3 ifjonc akik a legjobbak voltak a helyi szakképzőben.
Ahogy említettem, mint a foghúzás, annyira volt keserves kivárni és kifizetni ezt az egészet (ami szopás meg előtte ment egy évig a hibák miatt, azt most nem is számolnám), de megérte, még úgyis hogy pont abban az időszakban voltam válságban, ilyenkor értelmes ember az autójára nem költ 20ezernél többet, sőt, talán inkább eladja. Eladtam volna én is, de a 20 éves benzines nagyköbcenti nem a legvonzóbb egy ideje. Na meg hibamentesen KELL eladni, így nem fognak visszajönni két nap múlva, hogy megfogalmazzák anyám korábbi státuszát és foglalkozását.
Két napot agyaltam ezen az egészen, mire meghoztam a meredek döntést, miszerint csapjunk bele, essünk rajta túl, mert így soha nem tudom eladni. Igazából amit a javítás előtti hónapban kerestem aprópénzt, attól 3 perc alatt szabadultam meg amikor átvettem a már CIM modul-béli hibáktól mentes autómat. Már csak apró-cseprő dolgok voltak, meg aztán az idei év augusztusában az újabb nagynyomású szivattyú, hogy rohadna le a mérnökgárda keze, amiért az ilyen szarral nem lehet 20ezer km-nél többet megtenni, még a qrva 100-as benzint tankolva sem.
Nekem meg kellett értenem, hogy milyen áron milyen problémáktól szabadulok meg, milyen áron milyen eredményeket fogok elérni. Meg kellett értenem, hogy milyen súlyú és összegű problémákat kell megszüntetnem azért, hogy aztán jó nagy bukóval tudjam eladni a háztartás legnagyobb költségét képviselő problémáját.
Összegezve: 1.210.000,- forint volt az autó vételára 2018-ban. Összesen 65ezer kilométert sikerült belerakni, de nem azért mert nem volt kedvünk csavarogni, hanem azért, mert általánosságban többet állt a mérnöki elbaszások miatt, mint amit gurult, gurulhatott volna. Ezen hat év alatt hozzávetőleg 900ezer forintot költöttem csak alkatrészekre, ezekből 220ezer volt a vezérlés és 70ezer körül a komplett fékelés, amiket mint fogyóeszköz, mint minden autónál fennálló költség kívánok megjeleníteni. Az összes többi az a konstrukciós hibák és mérnöki elbaszások miatt lett elköltve az autóra.
Ahogy írtam, ez volt a háztartás legnagyobb költségét képviselő problémahalmaza, így amikor 400ezer forintos irányárat sikerült megállapítani érte (a piac), nem igazán haboztam. Az volt a lényeg, hogy menjen végre a háztól, mert a létbiztonságra különösen veszélyesnek minősítettem.
E példával kívánok rámutatni, hogy sok vállalkozásnak meg kell értenie, milyen pénzek milyen céllal repülnek ki az ablakon, milyen mértékben ahhoz képest ami normális, az abnormális pénzkirepülések okait fel kell tárni, a mértéket meg kell állapítani, meg kell érteni hogy mit tehetünk azért, hogy ezek az abnormális költések a lehető legnagyobb mértékben csökkenthetőek legyenek. Meg kell érteni azt is, hogy milyen áron tudjuk véghez vinni ezt az akaratot.
Amíg az érintett vállalkozás vezetője napi 10-12-16 órában saját magát szétverve mindennel foglalkozik amivel nem kellene, a járművekre nem flottaként tekint, a szükséges adatokat és információkat csak részben vagy éppen sehogyan sem kezel, főleg nem úgy ahogyan azt kellene, nem tud érdemben foglalkozni a vállalkozás előremenetelével (sem).
Innéttől képtelen megérteni amiket itt felsoroltam, azon kívül hogy egy-egy javításos számla összegén kiakad, fél napig morcos lesz vagy hisztis, semmi más nem történik, mert alapjában véve nem tudja, mit értünk flottakezelésen, mi munka és energia kell ahhoz, hogy ebből számára megfelelő minőségű riport legyen, azt hiszi hogy amit kitalált erre a célra, az úgy teljesen fasza. Nem az, csak még nem dobott ki elég sok pénzt az ablakon ahhoz, hogy rájöjjön. A legveszélyesebb, hogy amikor valaki (főleg kívülről) rámutat erre és a hiányosságokra, azt nem fogadja el se tanácsként, se építő jellegű kritikaként, sokkal inkább felülkerekedik a beszélgetés során azzal, hogy ezt majd ő tudja, mert már x éve így működik. Működik...? Hogyan...? Mennyi időt és energiát pazarolt el arra, ami eredmény csak töredéke a lehetőségeknek...?
Nem elég csak az útdíjat meg az üzemanyagot sasolni, főleg úgy nem ér semmit, ha alapvető tudás hiányában nem képes a megfelelő módon és helyen kezelni, vagy egyáltalán kezelni.
Itt nem csak arról van szó, hogy mennyi volt a bevételünk, és mennyi volt a költségünk, mert ha csak ennyi energiát teszünk bele, soha nem fogjuk megtudni, milyen pénzeket hogyan foghatunk meg, ehhez mire van szükségünk (ember, tudás, technikai eszköz).
A szerencsefaktor itt jellemzően a magamfajta felbukkanása, a véletlené pedig az, amikor az adott vállalkozó kapizsgálja a problémakupacot, bár fogalma sincs mit keres, de mindenképpen olyasvalakit aki megszabadítja ezektől a terhektől és a problémáktól.
Nem hiába mondjuk azt, hogy amikor akkora a járműparkod, hogy saját műhelyed is van, az hatalmas előny a reviziók bevezetésében és működtetésében, ahol szintén rendszerbe illesztett folyamatként működik a járművek átvizsgálása, ezekből pedig hamar kiderül, hogy mikor mire kellene költeni és nagyjából mennyit.
Ezzel szemben számtalan része van a járműveknek, amiknél ha megvárjuk amíg vérzik, szép nagy összeget lehet elkölteni egy szuszra, és talán egy hétig állni fog a jármű. Az az eszköz, amelyikkel a pénzt keressük...
Hogy értsük: egy revizió során kiderülhet, hogy mondjuk az első futóműnél cserélni kellene valamit, aminek az ára legyen mondjuk 47ezer forint. Ha nem vesszük észre időben (revizió hiánya), vagy leszarjuk és nyomjuk a pedált tovább, néhány hónapnyi futás után ez az alkatrész vinni fog magával 3-5-8-10 másikat, értelemszerűen a javítás időtartama és költsége nagyságrendekkel ugrik. Akkorát, amitől meg hisztériarohamot is lehet kapni. Nekem nem lenne mindegy, hogy 47ezer most, vagy 675ezer három hónap múlva.... A kettő között különbözet ugyanis felhasználható sok olyanra, amitől a cég működik, előre megy, vagy éppen osztalékot képes meghatározni.
Nagyon sok vállalkozás vezetője, főleg azok akik nem szakmai vállalkozók, egyszerűen nem értik ennek az egésznek a lényegét, a várható eredményekkel sincsenek tisztában, nem érzik a súlyát.
Legutóbb ahova flottakezelés gyanánt egy közepesen részletes táblázatrendszert raktam össze, már szép mennyiségű adathalmaz került bele ebbe, a riport pedig elkezdett kirajzolni egy képet a járművekről egyesével ugyanúgy, mint az egészről amikor áttekintjük.
Eddig ebben az évben közel nettó 90 millió forintot költöttek a tizenkét járműre, óvatos becslésem és felületes áttekintésem alapján ebből közel három millió forintra tehető az az összeg, amit meg lehetett volna fogni a sofőr fegyelmezésével vagy lecserélésével, további cirka hat millióra taksálom azt, amit a reviziók bevezetésével lehetett volna megtartani (értsd a teljes flottát). Persze ezt csak részben, mert saját műhelyük nincs, ahol javíttatnak, ott 30-40ezres rezsióradíjakban számolnak. Véleményem szerint heti revizióban gondolkodva, 30 perc alatt alapvető vizsgálatokat lehet lefolytatni, 60 percbe pedig belefér még más is. Ez egy évben legyen 50 darab revizíó, darabonként 30 perc azaz 20ezer forint, akkor ez a költség 1 guriga per autóbusz per év. Hol van ez a hat millióhoz képest, hadd kérdezzem meg...?
Nyilván itt most nem fogok számolgatni, hogy az adott évben mennyi pénz menne el így is javításra, melynek egyik oka az, hogy a flottakezelő bérét is kalkulálni kell, a másik meg az, hogy nem lehet egzakt megállapítani, melyik buszra mikor és milyen alkatrész hibája miatt kell majd költeni. Persze az ember számol a "kötelezővel", mint az olaj és szűrők cseréje, a vezérlés, a fékelés, az izzócserék, a gumizások.
A flottakezelő azért van, hogy a vállalkozás egészséges módon képes legyen kezelni a futójavításokat, a tervezetteket, meg a reviziókat, meg minden ehhez köthető információt, azokat rendszerbe illesztve és ebből megfelelő minőségű riportot generálva tegyen hozzá érdemi eredményt a mérleghez (fogjon meg minél több zsetont).
Idehaza számtalan vállalkozás vezetője nem látja, nem érti, nem tudja miről beszél a magamfajta, amikor flottakezelésről papolunk, legyen az a beszélgetés bármilyen mélységű.
Az ő fejükben csak az pörög, hogy csak olyan pozícióba keres embert, ami szó szerint termel. Sokan tudják, hogy a háttérmunka, a backoffice is szükséges, de képtelenek megfelelő módon kezelni és elválasztani a kettőt. A backoffice-ra mondhatjuk, hogy csak viszi a pénzt, de csak akkor mondhatjuk, ha nem tudjuk, nem értjük hogy a szükségességével hol mennyi időt, energiát és egyébként pedig pénzt takarítunk meg.
A flottakezelő (vagy garázsmester, gépjármű ügyintéző) pont ez a kategória, amelyik nem a szó szoros értelmében profittermelő, sokkal inkább profitmegtartó, mitöbb a tevékenység során felhalmozódó stressz mint hozadék, nem a vállalkozón csapódik le. Vagy legalábbis ennek nagymértéke nem a vállalkozó fejfájása.
Véleményem szerint amíg ezek a vállalkozók e témában sem lépnek szintet, és most mindegy, hogy furgonokról, teherautókról vagy buszokról beszélünk, mert ott is van létjogosultságunk ahol céges személyautók vannak, addig nagyon sok pénz repül ki az ablakon, nagyjából kontroll nélkül, ennyivel is nehezebb a vállalkozást működtetni, fenntartani.
De nem elég csak erre felhívni a figyelmet, ugyanis van még egy ettől kisebb súllyal bíró, de mégis kellően magas szinten befolyásoló tényező, ez pedig a szervezés, a struktúra. Egy közel ötven kamionnal rendelkező vállalkozás keresett októberben gépjármű ügyintézőt, mely pozícióhoz tartozó feladatköröket azért sikerült korrektül leírnia, mert ő már tudta, mire keres embert, valószínű volt honnan merítenie, világossá vált számára a pozíció fontossága és a várható eredmény.
Kommunikációban ez a vállalkozás is trehányságot mutatott, mert a jelentkezésemre még annyit sem írtak eddig hogy fapapucs... Baromira sajnálom egyébként, mert kb rám lett szabva, de hát ha nem én kellek, hát nem én kellek. Tudod mit szoktam mondani: segíteni csak azon lehet, aki hagyja is.
2025-től drasztikus irányt vesz a céges autók tartása, különböző reklámkampányokkal ugrottak már flottáscégek a piacnak, arra bazíroznak hogy a vállalkozások megszabadulnak a saját tulajdonú céges autóktól és helyettük a flottásoktól fognak bérelni. Eleddig csak egy releváns podcast-on vagyok túl, a változásokról még semmit nem olvastam, így tehát nem tudok épkézláb véleményt alkotni. Az biztos, hogy a céges autók dolgát közterhek jelentős emeléséve szétverni véleményem szerint nem volt indokolt, mitöbb váratlan pofon a vállalkozói szférának, tekintve hogy nem egy-két évre vásároltak céges autó(ka)t.
Attól viszont óva intenék mindenkit, hogy gátlástalanul ugorjon bele saját céges autó helyett flottásba. Persze van vagy lehet ennek előnye, de ez helyzet és vállalkozás, cél és lehetőségek függvénye. Van az a helyzet, amikor semmit nem spórolsz ezzel, és ilyenkor szerintem jobb a saját, mert ha azt leállítod két hónapra, az legfeljebb a kötelezőbe meg esetleg a casco-ba fog fájni, a bérelt autóra pedig kifizeted amit ki kell, leállítani nem fogod mert luxusnak tartanád, ezért tehát kínlódsz majd a futtatásával és az ebből származó költségekkel.
Ott ahol van 10-15-20 céges személyautó, inkább azon kellene elgondolkodni, hogy valóban szükséges-e ennyi, mi történik ha az egészet béreltre váltod (és hatalmasat buksz az eladásokon), vagy csak egy részét váltod ki bérelt autóra, hogyan tudod átszervezni a futásokat ha egyáltalán tudsz azon úgy variálni, hogy ne legyen drágább a leves mint a hús. Nehéz kérdések ezek. Azt viszont tudd, hogy a flottás autók esetében is van üzemeltetési kötelezettséged, sőt ebben az esetben van igazán! Ugyanis a flottacég előírja, milyen időközönként és hova vidd szervizekre, a Te költséged lesz az olajpótlás és előírják milyet rakhatsz bele, szóval vannak itt olyan "kötelező" költségek és hozadékok, amik a saját céges autók esetében nem ennyire szögletesek, szigorúak vagy költségesek... Flottás autóval nem úszod meg a releváns ügyintéző pozícióját, ezt borítékolom. Megpróbálhatod nélkülözni, legfeljebb egy-másfél év után úgy jársz mint az a vállalkozás, amelyik a helyemre nem rakott senkit, a bérelt autóira pedig egy halom pénzt költött a javítások miatt, illetve nem érkezett meg időben vagy egyáltalán a kötelező szervizekre, ami megint egyfajta szerződésbeli problémakupac lett... Ő tizenkét autót bérel, eddig több mint kétmillió forintja bánja, plusz az ideg amikor a kiesett autók helyére napokig nem kapott cserekocsit a viták miatt és a földrajzi távolságok miatt.
E témában azt javaslom, keresd a magamfajtát ha kértél / kaptál árajánlatot és bianco szerződést (ez nagyon fontos, meg a releváns ÁSZF) a flottáscégtől, mert mi tudjuk, mit keressünk a szerződésben, mit mivel hasonlítsunk össze az árajánlatot tekintve, így pro és kontra vázolni tudjuk neked a szituációt, hogy megfelelő döntést hozzál a saját és bérelt autó történetében.
Hidd el, miután fogalmad sincs a gépjárműpark megfelelő kezeléséről, nem fogod látni az összes előnyét és buktatóját sem saját, sem a flottás autóknak. Nem szemrehányásnak szánom, hanem ténymegállapításnak. Te mint vállalkozó, csak azt nézed és látod, hogy mennyibe kerül neked havonta ez és mennyibe fog kerülni az. De nem tudod, nem látod és nem érted, hogy ezen kívül melyik konstrukció milyen mértékű költséget képez neked egy évre előre vetítve. Te arra szakosodtál, hogy a vállalkozásod a terméked vagy szolgáltatásod révén működjön, mi meg arra kupálódtunk ki, hogy neked a szükséges járművekkel ne kelljen szopnod, azokra lehetőség szerint ne kelljen feleslegesen nagy összegeket költened.
Boldog karácsonyt!
