Hogy-hogysem megint a munkavállalói réteg rovására. Aki másra számított, csalódni fog.

E bejegyzésben az EFO-ról lesz szó.
Sajnos ez megint egy olyan kormányzati intézkedés, amire bátran lehet mondani hogy átgondolatlan, trehány, hanyag, csak és kizárólag a munkáltatói szektor a kedvezményezettje, mitöbb a címben szereplő modernkori vadkapitalizmus mint jelző, teljes mértékben illeszkedik erre.

De csapjunk is bele a lecsóba, mutatom, miért látom én ezt problémásnak.

Először is ez egy bőven megkésett formája a legális munkavállalásnak, ugyanis a kétezres évek elején a vendéglátásban volt napi probléma a próbanapra való alkalmazás. Számos pultost, eladót, pincért, szakácsot és hasonló szakmák képviselőit hívtak be 1-2 nap próbamunkára, hogy a munkáltató lássa, ki hogyan dolgozik. Aki ezeken jól szerepelt, kapta a teljes munkaidős szerződést.
Ezen időszakban a próbanapok megannyi helyen inkább feketén mentek, semmint fehéren, ahol meg esetleg fehéredett, ott a közterhek és az adminisztráció voltak túlzott teher a vállalkozásokra, meg a könyvelőkre nézve. A munkavállaló ekkor legfeljebb annyit érzett meg, hogy a napja ki lett fizetve, bejelentése meg vagy volt, vagy nem. Az aki évente kétszer-háromszor vett részt próbanapon, a többi napot munkaszerződés alapján dolgozta végig az évben, sok kár nem érte se TB, se nyugdíj terén. Véleményem szerint ez volt a ritka, főleg 2008-2009-2010 körül, amikor a válság "rendberakta" a vállalkozói szektort ugyanolyan csodálatos módon, mint a devizahitellel megetetett pórnépet.
Szóval trükközések voltak, de túlzásokba nem estek a vállalkozók, mert a kontroll sűrű is volt, szigorú is, meg következetes is, nem igazán mertek bevállalni 3-5 milliós bírság kockázatát azzal, hogy szórakozzanak a munkaszerződésekkel, a bejelentésekkel.

Manapság itt van a nyakunkon az EFO, ami az ilyesmikre megoldás, amire elviekben kitalálták: idénymunkára, pár napos megbízásokra. Erre találták ki, csak ahogyan az lenni szokott, defektesre sikerült az intézkedés, már ha a munkavállalói érdekeket nézem.
Amióta keresgélem a következő munkaszerződésemet, elég sokmindent tapasztaltam e témában is, így aztán bátran kimondhatom és ki is mondom, hogy a munkáltatói szektor erős 70%-a visszaél az EFO adta lehetőségekkel, ugyanis nagyon hamar rájöttek arra, hogy ez a fajta rabszolgatartás sokkal olcsóbb és egyszerűbb nekik egész éven át, mint munkaszerződéssel tartani a pórnépet. Ez utóbbiak meg szipkáznak, mert az EFO nem biztosítja azt az egészségügyi ellátást és nyugdíjtörténetet (már aki elér odáig!), mint a munkaszerződés, ennek a következményei majd egy jó 10-15 év múlva fognak jelentkezni tömegesen.
Drágajó vállalkozóink, akik nem élnek, hanem visszaélnek a formációval, az eddig egy emberre áldozott időből és pénzből kettőt is tartanak egy hónapban, ám az egy emberre teljes munkaidős szerződéshez képesti termelékenységet mint elvárást 120-130%-ra emelik az EFO-s munkavállaló esetében, így aztán a két EFO-s "alkalmazott" bőven többet termel neki egy hónapban mint az az egy aki korábban 8 órában volt bejelentve, ugyanakkor a két ember összesen nem kerül annyiba (bérköltség) mint a főállásosnak a fele.
Hagyok egy kis időt átgondolni a számokat és az arányokat...

A legnagyobb problémám az egésszel annyi, hogy a drágajó EFO-ztatott munkavállaló másfélszer annyit kénytelen termelni mint korábban a főállásában, ugyanakkor egy helyen egy hónapban legfeljebb 15 napot tölthet, pénzecske ugyanannyi mint a 8 órás nettója (értelemszerűen arányokra bontva, mielőtt még azt hiszed hogy 15 nap alatt kapja meg az egy hónapra számolt bérét), efektíve nincs EÜ hozzájárulása, nincs nyugdíjhozzájárulása ha csak saját maga nem intézi, nincs táppénzlehetősége, kurvára nem számít munkaviszonynak (lásd akármilyen hitel felvétele vagy hitelszerződés feltételeinek teljesítése), szóval ez egy fokkal jobb helyzet mint a rabszolgaság, de három lépés hátrafelé a teljes munkaidős szerződés nyújtotta biztonság tekintetében.

Valahogyan eddig még (rajtam kívül) a kutyát sem kezdte érdekelni ez a jelenség, amit annak tudok be, hogy túl sokan a mának élnek (munkavállalói réteg), illetve túl sokan ráéreztek a rendszer hibáinak kihasználása során elérhető pozitív hozadékokra (vállalkozói szektor), illetve a releváns kormányzati szférában úgy gondolják, hogy minden a legnagyobb rendben van az EFO-val. Hát innen is üdvözlöm mindhárom társaságot, mert qrvára nincs rendben, de erre majd mindegyik rájön a saját kárán, igaz nem rövid távon, hanem közép- és hosszútávon. Én nem szeretnék az elszegényedett, kivéreztetett, kizsigerelt munkavállalói réteg tagja lenni, nem szeretnék az ezek által agyonvert vállalkozói szféra tagja lenni, és nem szeretnék azon felelős politikai társaság tagja lenni, amelyiken esetleg csattan az ostor politikai szíjja.
Lehet gondolkodni drága barátaim, minden érintett társaságban.
Nem igazán tudom, mi lehet a cél, de biztosan nem a munkavállalói réteg bármilyen szintű megbecsülése. Márpedig szerintem nem ártana egy bizonyos szintű megbecsülése annak, aki a vállalkozásomban azért tekeri a biciklit, hogy nekem profit legyen, hogy a vállalkozásom működjön. Állhatok ehhez paraszt módon EFO-ztatva, kihasználva a rendszert és kizsigerelve a pórnépet, csakhogy ez nem lesz hosszútávú jelenség, mert az ilyen munkavállaló az első alkalommal ott fog hagyni a francba amikor valaki munkaszerződéssel kínálja. Ez pedig magában hordoz számtalan olyan kellemetlenséget, amivel az érintett (EFO-ztató) vállalkozó szemközt fog nézni. Ilyenkor szoktam mondani, hogy nekem mindegy, ki hogyan szopatja magát körülöttem, egészen addig amíg az én életemet, életvitelemet nem befolyásolja.

Véleményem szerint azzal, hogy az EFO-t hagyjuk így működni, rövidebb idő alatt degradálódik a munkavállalói réteg, még nagyobb lesz a szakadék köztük és a vállalkozói szféra között (minden tekintetben), és nagyon hamar a mostanihoz képest is mérgesebb helyzet állhat elő.
Mindkét fél nagyon sok munkát tett abba 10-15 éven keresztül, hogy a kettejük közti nézetkülönbségek és hátrányok évről évre kisebbek és kevesebbek legyenek, erre itt egy olyan szituáció, amiből közép- és hosszútávon sem látok mást mint modernkori vadkapitalizmust, rabszolgatartást, a munkavállalói réteg további szopatását.

Megértem hogy vannak földrajzi területek ahol ezen kívül más formában nem lehet munkához jutni. Megértem amikor a vállalkozói szférának időnként ilyesmire van szüksége és igénye, meg lehetősége. Megértem hogy a kormányzat segítő szándékkal kívánt előlépni, ami ugye visszájára fordul hamarosan.
Egy valamit nem értek meg. Bármelyiküknek mi járt a fejében amikor nem gondoltak bele bizonyos döntéseik súlyába...? Merthogy következménye minden döntésünknek van, ezt már leírtam párszor.
Ha egész éven át EFO-sként melózok, baszhatom az egészségügyi ellátást, a nyugdíjrendszert, meg úgy általában véve a létbiztonságot. Ha vállalkozóként csak azért EFO-ztatok hogy minél kevesebb közterhet kelljen viselnem, nem kell csodálkozni ha a vállalkozás emiatt is szopik pályázatok hiányától, népvándorlástól, a pénztelenségtől (mert amit megspórolsz a vámon, bukod ám a réven...), Ha pedig politikai irányból nagypofával és széles mosollyal, felettébb magabiztosan mondom ki a nép előtt hogy minden rendben van, nagyon szar érzés lesz amikor a sajtó vagy valami érdekvédelmi szervezet a képembe nyomja a tényeket, amik alapján aztán hazugnak fognak nevezni...

Drága barátaim! EFO-s munkavállaló hosszú távon jobban szopik mint minimálbérre bejelentett társaik, EFO-ztató vállalkozó amit eddig megspórolt, felélte 3 hónap alatt (saját magára költötte), az aki szerint hibák nélküli formációt sikerült az állam részéről biztosítani, az meg dilettáns, ha pedig tisztában volt minden körülménnyel és ennek ellenére nyilatkozott így, akkor még hazug is.

Egyre jobban kíváncsi vagyok arra, mik a konkrét célok és elképzelések, merthogy e témakörben nem a normális működés, az hétszentség. Hogy mit értek normális működésen? Például azt, hogy a kisvállalkozásokat toljuk előre, nem a qrva multikat akiknek a háta mögött több a vagyon mint az egyházaké, a munkavállalónak valódi létbiztonságot adunk, mert bármennyire is hihetetlen, jelenleg az összes kurva közteher előteremtése az ő dolguk, nélkülük egy átlagos vállalkozás nem termel egy kurva forintot sem.
Valószínű a vállalkozói szférának nem volt elég nagy pofon az, hogy közel félmillió honfitársunk hagyta el az országot és ezzel együtt a magyarországi munkahelyét is. Érdekelne, mennyi vállalkozót érintett a képzett, a jól képzett és jó teljesítmény- és minőségmutatókkal rendelkező munkavállalójának országból való elköltözése... Érdekelne az is, hogy közülük ki hol tartana most, ha ezen munkavállalók NEM hagyták volna el az országot, hanem maradnak a seggükön, meg ezeknél a cégeknél.

Szerintem érdemes volna a maradékot megbecsülni úgy, ahogyan az elvárható manapság.