Több bejegyzésben érintettem már ezt-azt a címből, íme egy újabb hozadéka a sofőrszakmának, az egyik a szenvedések közül.

...úgy ébredt valaki, hogy ért ahhoz amiből vállalkozást alapít még aznap.
Megannyi ilyesmi szituációról ugattam már a blogom egyes bejegyzéseiben, ímhol a következő.

Én konkrétan majdnem a laptopom kijelzőjére köptem a kávémat egy órája, mikor a feladatokat olvastam és elemeztem, ugyanis nagyon sok, a fuvarozásban szellemi pozícióban lévő emberrel szemben nekem van fogalmam flottamenedzsmentről, fuvarszervezésről, irányításról (diszpó), meg egy kevéske, igaz nem számottevő a HR területről is.

Akinek van egy akkora vállalkozása, amiben csak az adminisztratív létszám 10-12 fő, ehhez a főállású fizikai állomány 4-5 helyen elszórva összesen 60-80 közötti, a 60-80 milliós haszonjárművek darabszáma minimum 40-50, ezek mellett pedig képes a realitások talaján létezni és gondolkodni, az megérti.

Megakadt már a szemem korábban is egy hirdetésen (profession), amihez van releváns mondanivalóm, remélhetőleg ezzel segítséget nyújtva neked is, másnak is.

E bejegyzésben egy újabb intő példát vázolok, mi történik akkor, ha nem a megfelelő személyt választod HR munkatársnak és egyben kommunikációért felelős személynek, mi van akkor, ha ez a személy még el is hiszi, hogy teljes mértékben alkalmas a pozícióra, miközben a szövegértelmezéssel épp úgy problémája van, mint a kritikával.

Azt nem gondoltam volna, hogy ilyen kevés idő telik el mire újabb ékkövét találom a témakörnek!

Az elmúlt két-három hónapban nem igazán sikerült az életnek olyan helyzetet produkálnia, ami valamelyest rám szabott vagy rám "terhelhető" pozíció hirdetését okozta volna.
Gyöngyszemek azért vannak, csakhogy megint a mindenest, meg az univerzális munkaerőt mint kérdéskört feszegessük. No Offense - nem győzöm hangoztatni. Soha nem a bántás a cél, sokkal inkább a segítő szándék vezérel.

Nagyon sok bejegyzésemben megjelenítek helyzeteket, amiket az élet szele sodort felém különböző formákban, ismeretbéli mélységekben és időszakokban.
A közvetetten, harmadkézből érkező sztoriknak rendre utánamegyek valamennyire, így lesz korrekt a kép.

E bejegyzésben egy példával szemléltetem, milyen tudásbéli, képességbéli hiányt érzek sok hazai kisvállalkozásnál, amikor azt tapasztalom, hogy bizonyos dolgokkal nem foglalkozik, bizonyos dolgokra nem tekint megfelelő súllyal.