Talán már írtam egy régebbi bejegyzésemben arról, hogyan jártam a Packetával - minden szempontból akaratomon kívül, most ezt fejteném ki egy online cikk kapcsán.

Több online sajtó is foglalkozott a Packeta és a Foxpost egybeolvadásával, vagy annak kapcsán a fejetlenséggel, már ami a csomagok 1-2 hetes keringését illeti...

Azt látom már egy évtizede, hogy a logisztikai iparágban kb minden felvásárlás és egybeolvadás óhatatlanul olyan kihívások elé állítja a feleket és esetleg ezek ügyfélköreit, melyek nagyrészét azért el lehetne kerülni, de minimum az "elbaszások" (<- szakzsargonból) mértéke és következményei lehetnének alacsonyabb szinten, de sajnos a sok agyondiplomázott akik egy ilyen folyamatot megterveznek, kiviteleznek és felügyelnek, menedzselnek, csak kevés esetben hajlandóak a földön járni, és hát a részemről már többször több helyen és szituban megfogalmazott dac-büszkeség-ego kombó abszolút nem engedi nekik, hogy a tőlük alacsonyabb pozícióban lévő, ám náluk meglehetősen nagyobb gyakorlati tapasztalattal rendelkező fizikai állomány értelmesebb tagjait ezen folyamatokba bevonják, hallgassanak rájuk jónéhány kérdésben. Azt nem állítom, hogy e fizikai állomány minden körülmények között képes lenne tervezni, szervezni, menedzselni egy ilyen folyamatot, azt viszont igen, hogy az ő harctéri tapasztalataik elég nagy súllyal bírnak sok "elbaszás" kivédése kapcsán, összességében pedig az ezekből hozadékként érkező következmények sem lesznek annyira súlyosak, hogy például egy országon belüli csomagkézbesítésre 3 nap helyett 10-12 se legyen elég, röhejes pedig amikor automatából automatába kellene, lásd ennek egyszerűbb logisztikáját az egyéb lehetőségekkel szemben.

Természetesen nem segíti a feleket a folyamatos munkaerőhiány sem, az viszont számomra egy hatalmas kérdőjel, ha egy szűk társaság az iskolázottsága révén képesnek érzi magát levezényelni egy egybeolvadást, hogyan nem képes megszámolni a rendelkezésre álló, végrehajtó személyiállomány tagjait, szükség szerinti munkacsoportok létrehozását, átfedés címszó alatt ideiglenes átcsoportosítását oda ahol a legnagyobb igény lesz az egybeolvadás kapcsán automatikusan megjelenő csomaglogisztikázásban....

Személyes véleményem szerint, mint a fent említett hadműveletet kívülállóként szemlélő azt mondom, hogy szerintem a "parancsnoki" állomány részben vagy egészben megfeledkezett a tervezés során a végrehajtói személyi állomány és az ezt illető képességek, lehetőségek felméréséről, az egybeolvadás során várható "elbaszások" lehetőségeinek számáról és súlyáról, ki tudja, talán még B terv sem létezett a súlyponti feladatokra (és itt nem a vezetői értekezletekre gondolok, hanem a harctéri műveletekre a logisztikai központokban, meg az utakon). Azt meg ugye lehet tudni, hogy az elméleti szakemberek, miután vajmi keveset gyakorlatoztak kiscsomagokkal raktárakban, baromi keveset tudnak a meló vaskos részéről, így aztán (és nem feltétlen szemrehányásként) ez a hiányosság rendre visszaüt amikor nem csak egy egyszerű, hétköznapi munka zajlik a depóban.

A lufisímogatás (vezetői értekezlet) békeidőben nagyszerű időtöltés a menedzsment részére, ám egy ekkora volumenű manőver idején egyrészt ezeknek darabszámát kell csökkenteni, másrészt a személyes jelenlétet kiváltani az online-ra, harmadrészt pedig olyan időszakra tenni amikor a harctéri cselekmények nem indokolják ezen állomány tagjainak személyes jelenlétét, felügyeletét. ezzel is nagyobb súlyt helyezve a tervezői, szervezői, vezénylő állomány tagjainak harctéri jelenlétére, na ilyenkor kell őket békén hagyni, hogy időben észrevegyék, megállítsák és felszámolják az "elbaszásokat"'. Mert véleményem szerint képesek rá, de csak akkor ha minden időpontban a megfelelő helyszínen vannak, illetve van jobbkezük a végrehajtói állományból, aki tudja, minek hova és miért megy a vége, időben jelzi amit kell, összességében pedig mindenki lelkiismeretesen odateszi magát, ugyanis bármennyire is hihetetlen, közösségi érdek, például hogy legyen holnap is munkahelyük...

A Packetával nekem rossz tapasztalataim vannak, erről már talán firkáltam valamit pár hónapja. Az volt a szitu, hogy egy használt de felújított, business kategóriás laptopot kellett visszaküldenem a kereskedő cégnek, garanciális probléma miatt.
Nekem mint (a cégem képviseletét ellátó) fogyasztónak az volt a dolgom, hogy a kereskedő által kiválasztott Packeta pontra adjam le a csomagot. Ahogy ilyenkor a normális ember, én is úgy csomagoltam, hogy abból sok baj ne legyen, például mi nem dobáltuk ki a laptopos dobozokat és kitöltőanyagot, habszivacsot, mert ha csak egyszer is de küldeni kell, jobb amikor az erre a célra "rendszeresített" csomagolás áll rendelkezésre...

Nagyjából két nap után kaptam mail-ben fotókat, melyek szerint a kijelző ripityára törve, doboz élei itt-ott nyomódva, doboz tetején pedig egy eddig beazonosítatlan tárgy lenyomata... 
Magyarán valamelyik gyökér (hogy az autós futár vagy a raktári személyzet valamelyik tagja, engem nem érdekel) egyrészt dobálta, másrészt valamit rápakolt ami a dobozt valamelyest be is nyomta.
A kereskedő egyébként elmondta, hogy heti 2-3 csomag jön-megy sérülten, szóval náluk ez hétköznapi jelenség. Nem tetszik nekik, de ez a legolcsóbb, és ügyfélmegtartás miatt nem váltanak...
Hadd kérdezzem meg itt gyorsan: ha csak 500 forinttal kerül többe neked elküldeni egy 200ezres laptopot, vagy egy 60ezres monitort, egy félmilliós szervert, vagy bármi ilyesmit, akkor reszkíroznál? Főleg ha egyszer már bevittek a málnásba, és/vagy értesültél hasonlókról a futárcéggel kapcsolatban....?

A problémáim a következők voltak az esettel kapcsolatban:
- nem én voltam aki a szállítást megrendelte, így reklamálni nehéz, de megpróbáltam
- nem tudtam reklamálni, mert telefonos ügyfélszolgálat nincs (illetve basztak felvenni a telefont, az automata azt pofázta hogy reklamációs ügyekben lehet kitölteni a webes formot)
- a webes reklamációkezelő form olyan információt kért ami a megrendelő birtokában volt
- a kereskedő nem igazán fektet időt és energiát a reklamációba, helyette inkább kereskedik, kiszolgálja az ügyfeleit, sok esetben benyeli a kárt
- egyetlen futárcég sem hajlandó vállalni a felelősséget, ugyanis arra hivatkoznak, hogy a csomagolás nem sérült, innentől a probléma a dobozon belül van, aki csomagolta, azé a balhé - szerintük
- úgy pakoltam a dobozba, hogy az a laptop nem mozdult, helykitöltő bizbaszokkal és habszivaccsal bélelve, minden oldalára ragasztottam nagybetűs TÖRÉKENY feliratot

Ahhoz képest, hogy húsz éve ügyfélérdeket képviselő a jogszabályi kötelezettség az ügyfélszolgálatot üzemeltetni, a Packeta is sajátosan értelmezte ezt. Amit ők ezen címszó alatt művelnek, az nem ügyfélszolgálat, legfeljebb egy ügyféllepattintó megoldás. Ennek szellemében jegyzem meg, hogy minden webáruház és ilyen helyekről vásárló magyar némber a legolcsóbb szállítási módokat keresi és választja, tehát saját magukat szívatják.
Nekem ez a csomag volt az első és egyben utolsó, amit a Packetával küldtem, de ezt is úgy, hogy a címzett választotta a szállítási módot, nem én.

Csodálkozik az iparág a munkaerőhiányon, miközben képtelenek gazdaságosan működni, mert a piacon való megmaradást csak a csomagárak padlón tartásában látják, sok esetben aláígérnek a másiknak és így tovább. Ha kiéheztetés a cél, akkor jelentem jó úton járnak második-harmadik éve. Azért azt megkérdezném, hogy mik a tervek arra az esetre, ha ez a hosszú távú hadművelet sikeres lesz és a nyakukba szakad a mostani csomagszám mondjuk ötszöröse....? Merthogy addigra az épkézláb munkaerő is el fog húzni tőlük az alacsony bérek miatt, de ha ki is tartanak, kétlem hogy elegen lesznek működtetni a rendszert még háromszoros csomagmennyiség esetén is, nemhogy ötszörösnél. Az hogy évente kétszer van darabszámnövekedés (blekkfrájdéj, karácsony) amit lekezelnek, nem jelenti azt, hogy minden nap képesek lesznek rá, a munka több lesz, de a költségek is emelkednek, a pénzmegtartási arány (profit) pedig nem lesz akkora mértékű mint amit vízionálnak... Szerintem.