...akkor azért gondold meg kétszer, mit mondasz.

Saját esetem jutott most eszembe, még valamikor 2015-2016 körül (a franc se emlékszik már), lényeg hogy a sofőröket már akkor is lasszóval kellett összefogdosni, akkor népvándorlás volt.
Szóval éppen Ajkán tébláboltam, láttam egy telephelyen 6-7 teherautót, gondoltam megnézem milyen cég.
Besétáltam, megszólítottam az ötvenes éveiben járó úriembert, elmondtam hogy nézelődök, mik a lehetőségek. Kérdezi tőlem, hova valósi vagyok, mondom szombathelyi. Erre a kérdés: uram, mit kezdjek egy szombathelyi sofőrrel...?

Udvariasan jeleztem hogy ezen kérdés felvetődése okán semmit, úgyhogy szép napot kívánok a továbbiakban.

Nagyjából 70 métert sétáltam mire kiértem az udvarról, emberünk egészen addig lefagyva állt, csak utána fordult vissza a dolgára, akkor is szó nélkül. Itt a példa hogy mindenféle bunkóság nélkül is lehet sokkolni embereket, esküszöm nem ez volt a célom, egyszerűen csak úgy láttam, hogy ez egy akkora probléma, ami miatt a vállalkozás jelentős deficitet könyvelhet el, ezzel a működését rövid úton megszüntetve...

Drága barátaim, amikor hetelős munkáról beszélünk, hálófülkés teherautóról, többnyire nemzetközis fuvarokról, szerintem tökmindegy, hogy helybéli vagy 100 km-rel távolabbi az a teherautósofőr.

Az akinek ebben az iparágban, népvándorlás közepén a legnagyobb problémája hogy nem helybéli vagy, nem igazán érdemes arra hogy bármi oknál fogva tovább kommunikálj vele a lehetséges közös jövőről.

Ennek egyfajta egyensági leszármazottja, amikor a tőled 200-300 km-re lévő szellemi pozíciót pályázod meg, és a pályázatod a kukába landol a földrajzi távolság miatt, ugyanis a vállalkozói szektor nem hajlandó foglalkozni ezzel a kérdéssel, inkább ül a fenekén egy hatezer lakosú településen lévő telephelyén és arra vár hogy a pozícióra megfelelő emberek majd ott megteremnek helyben (miközben tudjuk hogy azon a településen több a hozzám hasonló szakma nélküli, segédmunkás és munkanélküli, mint a képzett)