E bejegyzéssel ismét népszerűsíteni szeretnék alapokat a munkahelykeresés kapcsán a munkavállalói oldal részére.
Nem biztos hogy tetszik a munkáltatói oldalnak, viszont valahol el kell kezdeni helyrehozni dolgokat, változtatni az eltorzult trendeken.
Engedelmetekkel nem térek ki alapdolgokra, mint szakmai önéletrajz és hasonlók, sokkal inkább az elhanyagolt részekre, amiket nem kapsz meg semmiféle kurzuson aminek célja, hogy sikeresebb legyél az álláskeresők között.
Már több bejegyzésben is tettem utalásokat arra vonatkozólag, hogy több évtizedes tapasztalatom (úgy mint munkavállaló, ahogyan a munkáltatói oldalon néhányszor a vezetést támogató szereplőként is) mi hogyan alakította a hozzáállásomat a munkahelykereséshez, állásinterjúkhoz, kommunikációhoz, munkavállaláshoz.
E bejegyzésben egyrészt az "ismétlés a tudás atyja" jelleggel, másrészt összefoglalva és népszerűsítési szándékkal közzétéve szeretnék minden munkahelykereső bakancstársamat az ebből fakadó kihívásokat segíteni leküzdeni, és az esetleges vagy éppen kinéző pszichés állapotromlásból kilendíteni vagy azt megelőzni.
Nagyon nem mindegy, hogy mennyire betegszel bele az állapotba, ugyanis ez kihat az állásinterjúra, kihat a munkába állás első heteire, az ebből következő negatív eredmények pedig hamar lapátra tehetnek mindkét helyről, hiszen a munkáltatói oldalon csak kevés szereplő képes felismerni és kezelni azt a szar hangulatot, ami benned esetleg kialakul(ha)t a munkahelykeresés hosszú ideje alatt. Nagy részüket meg nem is érdekli, ezt már most tudatom veletek.
Tényszerűen tudnám felsorolni, milyen jelek utalnak arra, hogy valamilyen szinten "beteg" lett a delikvens miközben 2-3-4 hónapot is álláskereséssel tölt. De nem teszem, mert a munkáltatói oldalon nincs igény JÓL megismerni az állásinterjúra hívott delikvenst, ami aztán téves véleményalkotást fog szülni vele szemben, így lehetséges az, hogy a normális körülmények között a megfelelő munkavállalót sikerül szélnek ereszteniük az állásinterjúról - ami újabb kudarcélmény lesz a munkavállalónak.
Csak az elmúlt egy hétben futottam bele vagy három vállalkozásba is, melyek esetében percek alatt az a konzekvencia került levonásra, hogy a munkaerő számukra az áruházi polcon található darabáru, melyet tetszés szerint levesz, megnéz, visszarak, variál közöttük, a három legolcsóbb és legszarabb minőségű termékben keresi a luxust, a minőséget és a teljesítményt. Na az ilyen cégeknél a 8 óra az 8 óra legyen, az alap elvárásokon kívül nagyon nem kell beletenni semmi extrát, a munkádat végezd el tisztességgel, de az első alkalommal amikor a béred kevesebb a megállapodásnál vagy késik, állj fel azonnal. Nem kell se kérdezni, se asztalt borítani, qrva egyszerű a magyarázat: elvégezted a munkádat, ráadásul időre, minimum elvárható a pontos bér és annak határidőre történő utalása. Nem kérünk magyarázatot, az ilyen tettel a munkáltató rúgta fel a megállapodást, ne érdekeljen hogy ezt saját szándékból vagy külső körülmények miatt tette, ez nem a Te dolgod, nem a Te problémád, leszámítva azt hogy nem annyi és/vagy nem határidőre érkezett.
Adj neki 2 munkanapot a rendezésre, a harmadikon bejössz aláírni amit kell és elválnak útjaitok.
Csakhogy tudd: adott esetben szívbaj nélkül tesz utcára azért, mert nem tud neked munkát adni. Kemény világ kemény feltételekkel, érzelmeket ne keress túl sok munkahelyen. Legyél Te is következetes, határozott és adott esetben annyira kemény, hogy egy ilyen baklövés után felállsz és máshova mész dolgozni. Persze maradhatsz ilyenek után, csak aztán egy hangod ne legyen amikor ismétlődik ez a problémakupac, nehogy nyöszörögjél.
Tehát munkanélküliként:
A nulladik lépés, hogy eldöntöd, mihez akarsz kezdeni, képességeid, képzettséged, affinitásod szerint behatárolsz 2-3 féle munkakört melyeket mint nyitott pozíciókat fogsz megpályázni, vagy akár ezek kapcsán vakon jelentkezel be cégekhez. Sok dologra igaz, hogy mennyiségből lesz minnőség, minőségből mennyiség, így erre is. Minél több helyre adod be a jelentkezésedet, annál több eséllyel talál rád valamelyik vállalkozás. Ennek mondjuk némileg ellentmond az én esetem, lásd több mint 70 jelentkezés március óta, de csak két telefonos beszélgetés meg egy online meeting, és nem jutottam egyről a kettőre, mert Szombathely qrva messze van Budapesttől, némelyik a távmunkát nem tudta értelmezni, némelyik meg a szállásproblémát... Mennék én, de 300 nettóból 200-250-et albérletre kifizetni, meg éljek is, meg haza is adjak... A 400 nettó pedig nem volt mindenkinél opció...
A következő lépés az, hogy következetesen tartod az egyes jelentkezésekre fordított időt és energiát. Határozd meg a 15 vagy 20 napot mint határidőt, amit a jelentkezésedtől számolsz. Ha ezen időintervallumon belül nem kapsz értesítést hogy "köszi de nem Te nyertél", kezeld automatikusan így.
Ezen időszak alatt ne állj le a kereséssel, menj tovább, adj le jelentkezést máshova is. Sok vállalkozásnál a hirdetéstől számítva akár 30-40 nap is eltelik mire kiválasztanak valakit, ha pedig arra bazírozol hogy legalább állásinterjúig eljutsz, le fogsz maradni több másik, meghirdetett lehetőségről is, akik esetleg gyorsabban reagálnak...
Ahogyan rád igaz, hogy az nyer aki gyorsabb, úgy a munkáltatói oldalra is igaz: ha nem cselekszik időben, a potencionális jelölt elmegy máshová a tudásával együtt.
A harmadik lépés: vedd tudomásul, hogy a Te tudásod nem csak 1-2 munkahelyen alkalmas tolni a szekeret, hanem nagyjából az összesnél, ahova bármilyen szempontból alkalmas vagy a hirdetett pozícióra. Te egy lehetőséget kínálsz a munkáltatói oldal részére, hogy a benned lévő tudást, készségeket, képességeket profittá alakítsa. Az ő döntése ha nem téged választ, vagy töktöl egy hónapot is.
Rengeteg a hiány egyes területeken, jelenleg ez nekünk dolgozik, számunkra akkor lesz eredményes ha megfelelő módon kezeljük.
A negyedik lépés: készülj fel a cégből, a tevékenységből, a munkából. Erre akkor lesz szükséged, ha állásinterjúra hívnak. Nyilván lesznek olyan dolgok amiket addig nem (vagy még ott sem) fogsz megismerni róluk, de a lényeg az, hogy azért jelentkeztél oda, mert érdekel a hirdetett munka, általában értékelhető ha tudod is, miből lesz a fizetésed...
Nem utolsó sorban a béralkunál lehet ez segítség, ez adhat némi támpontot az igényeid mentén. De ésszel, nem kell hatszorosát kérni a minimálbérnek, miközben ők csak afölött 20ezerrel akarnak fizetni.
A tudásod és az adott munkakörben lévő tapasztalatod meghatározhatja a bérigényedet, ne hagyd hogy az ego tegye. Jó megoldás elfogadni az ajánlatot kicsivel kevesebbért is, tegyetek egy próbát egymással. Ha bejön a környezet, a meló, a társaság, a menedzsment, akkor úgyis emelkedni fog a lóvé. Ha meg nem jön be, akkor a próbaidő alatt bármelyikőtök megköszönheti a másiknak a lehetőséget aztán lehet haladni tovább.
Az ötödik lépés: ha megkínálnak munkaszerződéssel, ürítsd ki a fejedet a munkába állás előtt. Szabadulj meg mindenféle addigi pszichés tehertől amit az egész álláskeresési kupleráj okozott. Egyetlen feladatod maradt: tudásod és képességeid legjavát hozni az első naptól amikor munkába állsz.
NEM engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy leromlott idegállapotban állítsunk be dolgozni, félgázzal, nyomorékként. Ebben segítség neked is az a 15 vagy 20 nap, amíg arra vársz hogy kiértesítsenek.
Vársz, nem pedig belebetegedsz, hatalmas különbségek vannak.
Továbbra is azt mondom, hogy egy jól szervezett folyamat 15 nap alatt végbemegy, a pozíció meghirdetésétől a top 5 kiválasztásáig, állásinterjúra behívásáig, a többiek kiértesítésével együtt. Utóbbi szokott elmaradni, kb mindenki arra hivatkozik hogy mennyi jelentkező meg mennyi munkájuk van amúgy is, meg még ezzel is és hasonlók... Az a HR amelyik a hirdetéstől számított 15. napig képtelen legfeljebb 20-25 jelentkezést ÉRTELMEZNI, szelektálni és ezekből a top 5-öt kiválasztani, az nem téged keres, nem elég sürgős, nem fáj neki eléggé. Neki mindegy, nekünk meg nem.
Ez majd rohadt gyorsan fog változni amikor azt veszik észre, hogy a tökölésük során a top 5-ből 2-3-4-5 is talál magának másik munkahelyet, mert következetesen tartják a 15-20 napot. De ehhez az kell, hogy a munkavállalói réteg felvegye ezt a fonalat. Rövid határidők, menni előre mint a faltörő kos, megfogni minden lehetőséget ami szembejön.
Neked sem, nekem sem ér meg egyetlen vállalkozás sem annyit, hogy életünk végéig arra várjunk, mikor kegyeskedik bármilyen válasszal is illetni. Akkor sem ha qrvára szeretnénk oda bekerülni. Vedd tudomásul, ha nem ment most, majd megy fél év múlva, vagy egy év múlva, ha éppen újra hirdet, neked meg éppen váltani lesz kedved, vagy egyáltalán oda újra jelentkezni.
Fogj egy dokut vagy táblázatot vagy spirálfüzetet, ahova feljegyzed, melyik céghez milyen pozícióra jelentkeztél és mikor, vázold a munkakört pár mondatban, az elvárások kapcsán azokat amik neked kérdés tárgya lehetnek, a feldobott bért. Ha nem adnak bérajánlatot, akkor próbáld meg betaksálni, mit akarsz és mit lehet keresni a melóval.
Ezen kívül odaírhatsz még 1-2 fontos kérdést amit állásinterjúra tartogatsz.
Korábban már kitértem arra, hogy néhányszor elő kellett kukáznom az ilyen jegyzeteket, mert a szokásos HR-tökölés eltartott 20-30-40 napig mire felhívott vagy írt valamelyik, én meg már régen elfelejtettem, mire jelentkeztem (kell a kapacitás máshova)... Gyorsabb és jobb a jegyzetekből frissíteni, mint emlékezni akár tévesen is.
Tanácsom továbbá, hogy egy ilyen beszélgetésen vagy esetleg állásinterjún is jegyzetelj amikor ők beszélnek. Egyrészt ők is ezt teszik, másrészt neked hasznos amikor gondolkodási időt kérsz vagy kapsz hogy dönthess.
Én például nem szoktam még kérdésre sem elmondani, mit jegyzetelek le (vagy kitérő választ adok), mert volt már példa hogy a kelletlen hozzáállást láttam valamelyiken és azt írtam le, vagy amikor a bérezésről volt szó, akkor azt firkáltam le képletként, hogy aztán majd valamelyik presszóban az állásinterjú után rajzolva elmélkedjek ezeken amíg kihűl a kávé.
JA! A legjobb ilyen állásinterjú, amikor a CEO-val egy ilyen presszóban ültök le és kb kötetlen beszélgetés során ismeritek meg egymás elvárásait és elképzeléseit. Tapasztalataim szerint ilyenkor nincs semmiféle feszkó és stressz, még akár olyan dolgok is kiderülhetnek rólad, amik mégjobban felkeltik a CEO figyelmét, érdekesebbé válsz előtte.
Nálam a spirálfüzet egyébként tartozék a munkahelyen is, mert hiába a digitalizáció, sokszor ebbe gyorsabban vések le pár szót vagy sort fontos dolgokról, mint üssem be telefonba vagy tableten bármilyen jegyzetbe...
Így volt például legutóbb februárban a futárcégnél is, az első két hétben csak figyeltem és kérdeztem ezt-azt, közben jegyzeteltem. Egyrészt meg kellett ismernem mindenkit, meg a folyamatokat, másrészt beszámolóra készültem a CEO felé, aki a rendszerfinomítási képességeim miatt is vett alkalmazásba. Tudni akarta melyik kollégája milyen lelkületű, hozzáállású, milyen tulajdonságok jellemzik, hogyan lehet motiválni vagy éppen kibillenteni a berögződött maflaságokból és így tovább... Mondanom se kell, hogy nagyjából 8 oldalt írtam tele egy-másfél sorral csak ezekből. Miután pedig a CEO elfoglaltságai alapján nem lehetett tudni, mikor lesz erről meeting, a füzet bármikor felnyitható. És fel is nyílott amikor a harmadik héten a keménymagot képző, velem az elejétől ellenségesen viselkedő figura próbált belém állni, mert nem akarta tudomásul venni a szerepemet, a jelenlétemet és egyébként a létemet. A róla jegyzetelt pár sor viszont elég volt arra hogy visszavonuljon, és a negatív érzéseit megtartsa magának. Azóta repült szegényem a cégtől, mert a berögzött lazaság és nemtörődömség elfogadhatatlanná vált a CEO részéről. Amit én lejegyeztem mint egyfajta minősítést, jóslatot az szépen kijött a figurából a CEO előtt is.
Amennyi ilyen volt már, nem értem, hogyan nem sikerült még megálmodnom öt kib.szott számot 1 és 90 között...
A munkáltatói oldal kommunikációjára közvetlenül hatást nem tudunk gyakorolni, ezt majd megteszi velük az élet meg a valóság, mi csak közvetetten tudunk változásokat kezdeményezni, például azzal, hogy nem ragadunk le egy-két jelentkezésnél, mitöbb hajlandóak vagyunk akár átmeneti jelleggel de másfajta, mondjuk úgy alacsonyabb pozícióba is belépni ha szükséges. A próbaidő mindenhol ugyanazt jelenti....
Mondjuk a 30. napon simán küldhetsz nekik egy rövid mail-t, amiben megköszönöd a lehetőséget hogy jelentkezhettél, úgy véled hogy ennyi idő elteltével biztosan kiválasztották a megfelelő jelentkezőt, még ha erről nem is értesítettek ki, a továbbiakban pedig sok sikert kívánsz, bízva abban hogy a jövőben esetleg lesz még lehetőséged pályázni.
Én ma reggel megtettem egy céggel, amelyik tesztet töltetett ki és értesített hogy telefonos interjú következik, ennek már egy hete.
És akkor képzeld el az arcot, aki olvassa. Nézd engem nem érdekel, ki hogyan veszi / értékeli, bennem a szándék egyenes és tisztességes, megköszöntem a lehetőséget, nyitva hagytam részükre a jövőbeni diskurzust és ennyi.
A trehány kommunikáció, amiről már oly' sokszor ugattam itt a blogon, meg fog változni amikor érzik, fáj nekik hogy az eddigi ráérős ritmusban nem sikerül időben megfogni a kiszemelt munkavállalót, főleg ha az még jelzi is nekik hogy nem ártott volna dobni egy mailt....
Igyekszem edukálni a vállalkozói réteget kommunikációból, próbálom velük megértetni hogy nem darabáru vagyunk, minimum elvárható hogy a folyamat végén jelzik hogy nem nyertünk.
Sokan azt hiszik hogy ők vannak helyzetben, hiszen ők kínálnak álláslehetőséget. Viszont azt valahogyan elfelejtik, hogy mi termeljük meg a bevételt, akik betöltik majd ezt a pozíciót, mi kaphatunk több ajánlatot is, ők csak egyet fognak választani a lehetőségek közül.
Eközben a youtube telis-tele van oktatóvideókkal vállalkozók részére, mit hogyan csináljanak. Vicces hogy ezeket a tartalmakat pont azok nem nézik akiknek készültek, az pedig szintén, hogy 1-2 esetében feldobtam témának a kommunikációt és HR folyamatkezelést mint újabb tartalom, de válasz még nincs tőlük, valószínű nem is lesz, mert ezek a coach-ok nem érzik a súlyát a kommunikáció minőségének és részleteinek annyira, hogy beillesszék a tananyagba, előadásokba... Mindegyik diplomás és vállalkozó egyébként.
