Szokásos morgolódás és érthetetlenség a témában, de most konkretizálom, remélem megérti mindenki.

Azt ugye tudjuk, mostmár 30 éve biztosan, hogy érettségi nélkül nem igazán lehet érvényesülni sokhelyen a világban.
Mármint általában, mert kivételek itt is akadtak és akadnak bőven is, például az én esetem / helyzetem, ami egyértelműen ezt cáfolja.

Az elmúlt 10-15 évben több olyan munkakörben is szerepeltem és hoztam eredményt, amelyhez általában (szinte mindig) középfokú végzettség az elvárás.
Miután magam is bizonyíték vagyok arra, hogy érettségi nélkül nem csak hülye lehet a delikvens bizonyos munkákhoz, folyamatokhoz, feladatokhoz, meg úgy általában az élethez, így aztán igyekszem egy-egy diskurzus alkalmával hamar kideríteni, ki mennyire vevő egy rapid konstruktív vitára a kérdésben.

Nem egy esetben éreztem hogy ezt nem kellene forszírozni, de ahol azt éreztem hogy egyenrangú partnerként kezelnek, annak ellenére hogy világossá tettem az érettségi hiányát, ott azért tettem fel kérdéseket arra vonatkozólag, vajon miért nem lazítanak egy picit a láncon. Csak annyit kell, hogy a rostán fennmaradjon az olyan delikvens is, aki még ha érettségi hiányában is "szenved", de szemmel láthatólag melózott már az adott munkakörben, vagy ahhoz erősen köthetőben / hasonlóban.
Olyan sokmindent képesek vagyunk feltételezni az elénk kerülő tények és információk alapján, mitöbb nem egy esetben korrekt konzekvenciákat is levonunk, miért pont ebben vagyunk eszetlenül kemények és következetesek...?

Nem sokkal ezelőtt hívtam fel egy nyugati multi itteni gyárában a felelős HR-est, érdeklődve a megpályázott diszponens pozíció kapcsán a folyamattal és a szigorral kapcsolatban.
Kérdésemre, miszerint hajlandóak-e lazítni az elvárások részben az érettségi követelményén, a válasz határozottan az volt hogy nem, elvégre elég régóta ez egyfajta alap nagyon sok szellemi pozícióban. Tudjuk.
Érveltem azzal hogy a hirdetett pozíció feladatai közül a többségével volt már dolgom, elmondtam hogy szerintem meghatározó tudásra tettem szert a logisztika ezen részén és a fuvarozásban nagyjából mindenben, szóval számomra érthetetlen a keménység. Jeleztem hogy ez egy 30 éves probléma, amire ő azt válaszolta hogy "és még 200 évig az is lesz."
Kérdezte hogy ha tudom miről van szó, hát miért nem álltam bele eddig...? Hát azér' csókolom, mert 99-ben csak az első negyedéves vizsgákig jutottam, onnan külső hatások miatt képtelen voltam folytatni, aztán se időm se energiám nem volt azóta. Ennyi idős fejjel pedig nem fogok 4 évet csuklózni egy bizonyítványért, legfontosabb érvként azért nem, mert ezen idő alatt 60%-os teljesítményt tudok hozni azon területeken amiket a tudásom lefed, másrészt ennyi idősen az agykapacitás 70%-át foglalja le az érettségire készülődés....
Amúgy pedig roppant nehéz szerződéses katonaként úgy folytatni a tanulmányokat, hogy a közvetlen parancsnokod egyenesen megtiltja, nem járul hozzá, tehát nem enged el a heti három előadásra. (mindez 1999-ben, innen is üdvözlöm akit kell)

Miután pedig értelmes dolgokra szerettem fordítani mindig is az időmet, a tudásomat és az energiámat (ez a blog inkább szabadidős tevékenység, amit egyesek fricskának, mások tapasztalatmegosztásnak, megint mások feleslegesnek tartanak), így aztán az a döntésem van ebben a témában, hogy inkább teremtésre, érdemi munkára szeretném fordítani ezeket, nem megosztani bármivel is ami sok esetben indokolatlan elvárásként jelenik meg itt-ott.

Szóba került egyébként, hogy képzeljem el, vannak mérnöki pozíciók, ahova meg mérnöki diplomát várnak el.
Erre a válaszom régóta megvan és szerintem másokban is: eszem ágában nincs olyan pozícióra pályázni, amelyben érdemi SZAKTUDÁST kérnek (mármint a munka követeli meg), legyen az autószerelő, villanyszerelő, gázos, bármilyen mérnök, vagy ilyesmik. Két különböző témakörről beszélünk, mert autodidakta módon nem igazán leszünk sikeres hídtervezők és hídépítők, de még autókba biztonsági berendezéseket sem fogunk tudni se tervezni, se gyártani, talán még beépíteni sem. Az egyik gömbölyded, amőbaszerű, a másik meg szögletes, sziklakemény...

Azt gondolom hogy a logisztikán és fuvarozáson belül elég sok olyan pozíció létezik, ahova ugyan hasznos egy szakirányú középfokú (tehát engedelmeddel az érettségi lóf.szt sem ér szakmai tudás nélkül), mert mégis valami alapot ad a buksinak, még ha az a tananyag 20-30 éves lemaradásban is van az élettől, de néhány pozícióban azért én indokolatlannak tartom a kizárólagosságot.
Mert bármennyire is hihetetlen, érettségi nélkül is lehet valaki annyira értelmes egy-egy feladathoz, hogy azt ellássa, sok esetben talán jobban oda is teszi magát mint mások.

Tehát nézzünk két példát az érettségire mint követelményre vagy éppen annak hiányára, indoklás is van:
- fuvarszervezés / diszpó / irányítás / spedíció / flottakezelés / raktárlogisztika / ügyvitel
mindenki megmagyarázza hogy érettségi nélkül alkalmatlan vagy ezekre. nem győzöm jelezni hogy érettségivel ide köthető tudás nem érkezik (se elméleti, se gyakorlati), de hát kit érdekelnek ezek az apró részletek.

- ápoló / szakápoló
elvárások között nyoma nincs se érettséginek, se szakirányú középfokú végzettségnek. előnyként van odaírva a szakirányú képesítés, legyen az középfokú vagy OKJ

Nem f.szság, ilyeneket olvasok újabban hirdetések között!

Konzekvenciaként azt tudom levonni, hogy muterodat bármikor rábízzák bárkire, mégha az antiszociális, empátiahiányos, rendetlen és trehány, neveletlen, ki tudja végig járta-e a 8 általánost. Ezzel szemben a darabáru belső és külső mozgását elősegítő pozíciók tekintetében a kutyát se érdekli ha megfelelő, érdemi tapasztalattal de érettségi nélkül jelentkezel. Mert a darabáru az sokkal de sokkal fontosabb mint az, hogy muterod az ellátás ideje alatt szenved vagy nem, pihen vagy sem, közérzete, állapota javul vagy nem, és így tovább... Talán az sem baj ha az ápoló összekeveri a gyógyszereket, vagy az adagolást, elfelejti délutánra hogy reggel adott-e.

Tudnék még példát mondani ügyviteli pozíciók versus portás formációra is, ám az életszerű jelenség idevázolása garantáltan vérig sértené mindkét érintett felet, én meg valószínű kapnám a "dícséreteket", így hát most ezt kihagyom.

Azt viszont megjegyezném, hogy volt már néhány éve egy HR-es akit megkértem, hogy az ilyesmi hozzáállásával legyen kedves elbírálni a saját maga által a HR pozícióra benyújtott pályázatát...
(csakhogy lássam, az ego vagy az ész fog dönteni)

Merthogy diplomája volt, HR tudás és gyakorlat meg vérzett itt-ott.
Szegény először nem értette miről folytattunk konstruktív vitát (hova milyen követelmények, hogyan szelektál, stb), és hogyan jön ide az ő jelenlegi pozíciója, főleg miért kellene újra beadnia és saját magának elbírálnia.
Aztán egy félmondattal elmagyaráztam neki a döntési mechanizmust amit következetesen tart, majd megkérdeztem, mikor érezné magát teljesen hülyének:
a) amikor beadja és elbírálja, majd elutasítja
b) amikor beadja, elbírálja és megállapítja hogy mindenben megfelel
Ő alternatívaként a C variációt választotta, miszerint nincs szükség saját magát elbírálnia, hiszen ő tölti be ezt a pozíciót.
Nekem mindegy, ki hogyan csinál magából hülyét, csak az a vicces hogy egy magamfajta, hozzá képest iskolázatlan egyed húzta be a csőbe, következetesen az ő általa követett eszmék, elvek mentén.
Persze kikérte magának hogy részéről az EGO irányítana. Meglehet, de hogy nem is az ész...

Többféle játékot képes vagyok űzni egyébként ott, ahol ebből garantáltan nincs és nem is lesz sértődés, én ezeket az élet vizsgájának szoktam becézni. Nem gondolom magamat űberokos figurának, egyszerűen csak vannak helyzetek és területek amikben megállom a helyemet, van annyi rálátásom, gyakorlati és/vagy elméleti tudásom, ami alapot ad nekem a véleményem kialakítására és kimondására. Ha tetszik tetszik, ha nem akkor nem.
Ahogyan nyilvánvalóan vannak olyan dolgok, amikhez meg lövésem sincs, ilyen az építőipar, az autóipar, az elektronikai ipar, a bankszektor, pénzügyi, biztosítási tevékenységek, meg még számtalan más.
Egészséges önértékelésem és önkritikám van, ezek alapján tudom eldönteni, hogy mire vagyok alkalmas és mire nem. Például tudom hogy az én agyam nem programozásra termett, ez ugye akkor derült ki amikor 30 éve Clipperben, 15 éve PHP-ben bohóckodtam szabadidőmben. Ezek a hónapok kellettek ahhoz, hogy megállapítsam, nem leszek programozó, mert nem úgy forog az agyam ami ehhez a tevékenységhez kell. Ezért aztán meg sem fordult a fejemben, hogy én programozásból éljek. A világ addig szép, amíg nekem ilyenekkel nem kell foglalkozni.

A feljebb taglalt érettségis részhez még annyit tennék hozzá, hogy nem értem, hogy egy tetris-jellegű játékhoz hogyan jön példaként a mérnöki diploma és pozíció, merthogy itt nem tervezünk és építünk se házat, se hidat, ami a tudatlanság miatt katasztrófához vezetne, az biztos.
Én ebben az esetben és más hasonló esetekben is arra várok választ, de egyeneset és korrektet, nem pedig az "így szoktuk" vagy a berögzött (mert mindenhol ezt csinálják) sallangokat:
Miért nem lazítunk egy kicsit akkor, ha azt látjuk hogy valakinek megy ez érettségi nélkül is...?

Kimondom megint amit más nem akar vagy nem mer: érettségi nélkül csak hülyegyerek lehetsz, semmi más.

Éljen az általánosítás, a skatulyázás, az alapot nélkülöző leminősítés!
Ez gondolom elvárás ahhoz hogy diplomát szerezzenek egyesek. Vagy azt tudom még elképzelni, hogy menet közben sajátítják el a következetesség betonkemény tartását, ésszel vagy ész nélkül egyaránt.