E bejegyzésben egy újra felbukkant (és sajnos ki nem pusztuló) jelenséget mutatnék be. Sőt, nem is egyet.
1. A speditőr
Sarkosan és parasztosan fuvarkereskedő, ő a kapocs (a fuvarozók szerint a szükséges rossz) a megbízó (aki az árut mint rakományt adja) és a fuvarozó között. Amivel különösebb probléma nem lehet, számtalan területen léteznek üzletkötők akik az egyes iparági szereplőket és igényeiket kapcsolják össze, szolgálják ki.
2. Régen és ma
Nagyjából olyan húsz éve kezdődött átrendeződni a fuvarozáson belül a speditőrködés, mármint abban a tekintetben, hogy kiből lehetett régen, és hát ugye kiből lesz manapság...
Annak idején speditőr abból lett akinek egyrészt volt agya fuvarszervezéshez, irányított autót, megfelelő adottságokkal és ne adj' Isten képzettséggel rendelkezett valamilyen kereskedelmi témakörben. Ez változott egyes áldozatok (értsd akiből speditőr lett egyik szerda reggel) tekintetében negatív irányba a szakmában, ugyanis 20 éve elkezdtek gombamód szaporodni nem csak a fuvarozócégek, hanem a spedíciók is, plusz a nyakunkra jött több nyugati multi, róluk már megemlékeztem valamelyik bejegyzésemben. Csak tetézi, hogy 8-10 éve felhígult a speditőrtársadalom is, elkezdtek beszivárogni az egyszerű, érettségivel rendelkező, de szakmai és/vagy releváns tudást teljes mértékben mellőző egyének, akik pár hetes betanulással (nem érdekel ha nem tetszik) elkezdtek belekontárkodni a fuvarozási iparág ezen tevékenységébe. Mert az számtalan spedíciós cégnél derogál, hogy a szakmából toborozzanak és képezzenek ki bárkit is, ugyanis aki szakmán belülről jön, az nem jó, mert még a végén okosabb ember kerül a speditőri asztalhoz mint a tulajdonos...
3. A képzés
Ami nincs. Illetve van, csak se nem szakirányú, se nem reális ami az időt illeti, elvégre számtalan területen, így a képzéseink is 8-10 éves lemaradásban vannak, úgy átlagosan...
Nekem nincs gondom a házon belüli képzéssel, abban az esetben ha egy átfogó és a fuvarozás minden területét érintő, kimondottan a tevékenység kapcsán pedig elég mélyszintű tudásra lehet szert tenni. Amit kevés cégnél találunk meg, ugyanis legtöbbször a tulajdonosnak sincs fogalma, meg azoknak sincs akik betanítanak, elvégre ők is az utcáról estek be a munkába, akik életükben nem láttak se térképet, se raklapot, ne is említsünk behajtási engedélyt vagy a járműkategóriákra érvényes, a közlekedési szabályokban leírt tiltásokat, 561-es rendeletet, hazai fuvarozási jogszabályokat, vagy ilyesmiket.
Manapság a képzés annyiból áll a legtöbb helyen, hogy megmutatják hogyan kell árrést képezni, felrajzolják az elvárt teljesítmény-diagramot oszt' hajrá.
4. A hiányosságok hozadéka
Fentiek tekintetében sajnos nem elvárható, hogy megfelelő minőségű munkát végezzen a delikvens (már az akinek tényleg fogalma sincs, éppenséggel csak megfelelt az álláshirdetés feltételeinek (érettségi, angol vagy német nyelvtudás) aztán losonc, ugyanis pont az a szakmai tudás hiányzik, aminek birtokában tudná, mit csinál, miről beszél, vagy éppenséggel nem beszél hülyeségeket se megbízónak, se fuvarozónak. Ezek az emberek hiteltelenek és sikertelenek lesznek a szakmán belül (arról nem is beszélve hogy mennyien fognak mosolyogni rajtuk a fuvarozók között), már amennyiben saját maguk nem tanulnak ki mindent amiről az előző pontban már írtam pár sort iránymutatónak. Ugyanis ezek között az utcáról beesett emberek között azért előfordulnak kimondottan jó képességekkel és szorgalommal, akarattal rendelkezők, akiknek nem elég a gyorstalpaló amit helyben kapnak, hanem aránylag rövid időn belül felvesznek mégtöbb tudást ami egy átlagos házon belüli betanításban még érintve sem szerepel...
5. Ellentétes vélemény
Elhangzott korábban valahol, hogy alapvetően NEM szükséges az a tudás az utcáról beesett speditőrnek amikről én itt is beszélek, mert közvetlenül nincs kapcsolat a munkája és az általam hiányosságként felsorolt inputhalmaz között. Mondta ezt olyan ember, aki nem tegnap kezdett a fuvarozásban, irányított autót, szervezett fuvart, spedícióból él, majd' 30 éve vállalkozó. De hallottam és olvastam már ilyesmit a szakma celebjeitől is - ők azok akik valamiért bekerültek a szakmán belül forgó médiába, elmondani hogy milyen főiskolát / egyetemet végeztek, mely kapcsán hanyadik emeleten van/volt irodájuk.
Természetesen a releváns tudásukat eszem ágában sincs megkérdőjelezni, csupán néhány gondolatukkal való konstruktív vitázásnak látom néha szükségességék és értelmét.
6. Az életszerű példa
Adott az utcáról beesett speditőr, gyakorolja a szakmát már egy éve, egész jó eredményeket hoz, fejlődik, tanul. Aztán előjön a bozótból az a megbízó, aki a jó Isten se tudja mitől vezérelve, mindenféle fuvarpiaci ismeretet nélkülözve úgy kalibrál fuvardíjat a rakományára, hogy az a piaci ár 50-60%-ára sikeredik, emellett pedig elvárás részéről hogy ennyiből old meg. Dehogy oldom, amíg ezt műveltem, a saját cégemet vittem mínuszba rendszeresen azért, hogy neki sikerüljön 100 milliós osztalékot kivenni (eközben nekem abban az évben csak két és félmillió nettó hiányzott, nem több). Szóval emberünk jelezte hogy a feldobott pénzből semmit nem tud kezdeni.
A történethez tartozik, hogy a megbízónak már van saját zsírúj furgonja (nettó 14 milkáért) egy ideje, viszont valami letérdelés miatt két hétre kellene neki átmeneti megoldás. Emberünk viszont a visszajelzésében hülyeséget is beleírt, véleménye szerint az a díj (ami cirka 170 Ft-os km díj volt) a saját áru szállítására gazdaságos, míg a fuvarozók tekintetében sovány.
Nos ezt rendbe kellett tenni, bár vitát szült, én meg lezártam azzal hogy nem az én cégem, nem az én pozícióm, innéttől azt csinál amit akar. Elmondtam (és tegnap táblázattal igazoltam) hogy melyik autó mennyibe kerül km-ben és havonta is. Aki saját autóval csak saját árut szállít, annak jött ki 240 Ft-os km díj havi 4ezer km futásra, míg egy belföldes fuvarozó tekintetében 189 Ft / km volt az önköltség havi 7ezer km futással. Mindent úgy számoltam, hogy 72 hónapot vettem alapul, legyen az vásárlás vagy lízing, vagy VIA bérautó. A szervizköltségek tekintetében nem számoltam a jármű 3-4 éves korában éves szinten megjelenő, nettó 500-700ezer forintos nem várt javításával, ugyanis azzal a gyűjtő-terítő munkával (vagy egy felrakó, 14 lerakó) 3 éves korában az igénybevétel miatt amortizálódik le a paripa annyira, mint a fuvarozásban napi két rakodást számolva 5 éves korára.
Sajnos a mai korszerű motortechnológiához a furgonsofőrök nagy hányada nem képes felnőni, egyesek vezetési stílusa is csak emeli a szervizköltségeket. Csak úgy óvatosan jegyzem meg, hogy egy AdBlue szivattyú is fél miska, nem beszélve az eltrehánykodott regenerálási folyamatok okán bekövetkezett akár egy gurigás számláról...
Szóval a vitám a speditőrrel elment olyan irányba, amire azt mondom, hogy én vonulok vissza. Egyrészt én vagyok 46 éves, fuvaroztam eleget, tanultam és aprítottam eleget a spedícióban, fuvarszervezésben és autóirányításban egyaránt, a buszosipari 6 év sem láblógatásból állt, míg ő 28 éves, egy-másfél éve esett be az utcáról, kitanulta a speditőrködés témakörének 80%-át, de semmi többre nincs releváns rálátása sem, nemhogy tudása. A közöttünk lévő generációs különbség önmagában nem alkalmas arra hogy elfogadó legyen velem és a tapasztalataimmal.
Részemről a probléma azzal a válasszal annyi volt, hogy a speditőr szerint a 170 forintos km díj amit a megbízó feldobott, az elég a saját autóra saját áru szállításában, de nem elég ha fuvarozó vállalkozást bízunk meg.
A matek a gond, nem a lényeg, meg a hitelesség, merthogy vegyük már a fáradtságot tudással rendelkezni arról, amiről véleményt alkotunk, legalábbis szerintem. 170 forintért a bevásárlókocsi se gurul, a kérdést pedig már többször feltettem: ha nekem valami 190-200-220-240 forintba kerül, miért adnám oda bárkinek 170-ért...?
7. Furcsa vállalkozások
Egyszer csak felbukkan a semmiből, tevékenységéből csak az derül ki hogy például zöldség nagykerrel foglalkozik (és ezen kívül semmi mást nem tudsz meg róla), de úgy akadsz rá hogy fuvarszervezőt keres. Aztán a kommunikációs trehányságok mellett hetek alatt rájössz, hogy valójában speditőrt keres, nem pedig fuvarszervezőt, a fogalmakkal nincs tisztába, semmiféle releváns iskolát nem végzett, tudással sem rendelkezik, csak valahogyan bele került ebbe a világba és élősködik a rendszeren - azaz kibic. Ő is veszélyként értékeli azt, akinek a tudása felülmúlja az övét, így aztán nem is ad az ilyennek lehetőséget, neki sokkal jobb ha süket vagy az egészhez, akkor tud formálni és megvezetni, irányítani belátása szerint. Ami biztos jó valamilyen formában és iparágban, csakhogy mifelénk (Logisztika / Fuvarozás) ez inkább kontárkodás, semmint szereplőként működés.
8. Konklúzió
Marhára boldog lennék (meg a fuvarozói szakma is), ha minden speditőrcég kellő alapossággal és méretes tananyaggal támasztaná meg a házi képzésbe préselt embereit, így aztán nem fordulhat elő, hogy az utcáról beesett delikvens a pályafutásának második hónapjában gyakorlatilag több kárt tesz a piacon és a szakmában, mint amennyi hasznot termel. Piactorzító tényezőkkel nélkülük is teli van az iparág, teljesen felesleges még velük is súlyosbítani a helyzetet, főleg a belföldes fuvarhelyzetet. Az a spedíció amelyik erre nem képes, az nyugodtan számolja fel magát, mert csak foglalja a helyet a piacon, teszi tönkre a gazdaság ezen ágát, nyomja lefelé a béreket és a megbízási díjakat, végez minőséget és tudást nélkülöző munkát, ad felesleges plusz munkát egyéb szereplőknek. Lehet villogni különböző médiafelületeken, ez jót tesz az EGO-nak, de marhára nem pótol se szakmai vagy tudásbéli hiányosságot, nem tesz hozzá a kerek egészhez lényegében semmit sem. Az különösen viccces és siralmas is egyben, amikor olyan oktatja az utánpótlást, aki maga sincs tisztában számos tényezővel, ami a speditőrködést vagy akár a fuvarozást illeti.
