Talán már írtam a témában, most egy fb csoportban megjelent téma kapcsán került újra porondra.

A fuvarlevél egyik cikke (meg még több másik is) foglalkozott már a témával, ami egyszerű, elméleti síkon futtatott megközelítése a problémahalmaz egyik oldalának.

Mármost nekem a következő gondolataim (gondjaim) vannak ezzel az örök vita tárgyát képező jelenséggel:

Először is húzni kellene egy határt, mondjuk súlyhatárt, amikor a sofőrnek már nem kötelessége megfogni az árut. Palettás vagy ládás áru esetében, ami békával és hasonló eszközökkel mozgatható, én 400 kg / egységnél húznám meg ezt a határt, ugyanis a hét évnyi nemzetközis sofőri tapasztalatom szerint a magamfajta átlagos sofőr, aki nem izompacsírta, sporttevékenysége a hasra gyúrás, probléma nélkül hurcibál a platóra fel vagy onnan le békával minden olyan palettát vagy ládát, aminek súlya nem haladja meg a 400 kg-ot. Teszem hozzá hogy én 12 tonnás autókkal mászkáltam, 16-18 palettányi férőhelyem volt.

Általában akkor szoktam sírva fakadni, amikor építőipari árut láttam, ezek jellemzően 1200-1600 kg-ot is nyomtak per paletta, meg a különböző gépalkatrészek, de hatalmas vita után vittem már pántszalagot, kettő magasra rakatolva, rakatonként vagy 2 tonna. Tekintettel a súlyára a mozgatás csak békával volt lehetséges, mert az elektromos meg sem bírta emelni, nagyobb targonca meg a rakfelületre nem mehetett fel, hiszen ez nem félpótkocsi padlózat. Emellett még a súlypontról is ejthetnék szót, merthogy egy paletta volt 180 centi magas, az osztrák felrakó pedig nem szedte szét, merthogy így érkezett, így vásárolta meg a lerakó...
Érdekes, izgalmas utazás volt Ausztriából a Lenti melletti cserépgyárig, abban biztos vagyok hogy a felrakónak is maradandó élmény volt, meg a lerakó is könnyes szemekkel fog megemlékezni, miután leszólta a teherautómat, meg engem akart felelőssé tenni a rakatolásért... Ugye hogy a sofőr van mindig a f@sz végén, lehet ezt szépíteni szakmai kiadványokban, markeingben meg bárhol, a valóság meg úgy jön szembe mint a szergej a cukorrépával megpakolt 30 teherkocsival.

Amire viszont számtalan, a témában született cikk nem tér ki, az a sofőr élete, testi épsége.
Példának okáért ez a rakatolt pántszalag a békán úgy billegett befelé és kifelé is, mint a verandán lógó muskátli a lenge szélben, szóval érdekelne a CMR egyezmény, az EU-s irányelvek, a jogszabályok és cikkek alkotóinak véleménye, ha egy ilyen vagy bármi hasonló ami 400 kg-nál nehezebb, rámfordul, mégis milyen passzusok alapján találják meg a RESET gombot, vagy bármit amivel újraindíthatnak (újraéleszthetnek).
Merthogy ez a téma soha a francba nem kerül elő addig, amíg ilyesmi baleset nem történik. Akkoris legfeljebb születik egy cikk hogy történt ilyen, vizsgálódnak, aztán losonc. Ritka esetben láttam bíróság előtt a vádlottak padján targoncást, de műszakvezetőt, raktárvezetőt, bárkit a felrakó vagy lerakó részéről aki felelősséggel tartozik a végrehajtó személyzet miatt, azt nem.

Egy másik problémával is szemközt nézhettünk az idén is: hisztériás hullám van évek óta, hogy ne hagyjál az autóban tűző napon se kutyát, se gyereket.
A háromlábú lőtéri kutyát sem érdekelte az elmúlt 20-30 évben, hogy számtalan teherautós az éjszakai menet után nappal kényszerű pihenni, aludni (már akinek sikerül a 30-40-50 fokos fülkében), 90%-ban olyan parkolóhelyen ahol árnyék még tévedésből sincs a kabin környékén, állóklíma csak pár éve kezdett el népszerűsödni, ám a fuvarozók 10%-ánál ha vannak ilyen autók, a motort ne járasd mert fogy az üzemanyag, az osztrák meg a német rendőr pedig euróezrekre bírságol ezért. Persze amikor a hűtős pótkocsi dízelhűtője üvölt az éjszakában, az annyira természetes mint erdőben a madárfütty, mezőn a tücsökciripelés, ki nem szarja le hogy Te ettől tudsz-e aludni vagy nem.

Visszatérve a témára, alapesetben a sofőrnek semmi köze nincs a rakodáshoz, az életben viszont köttetnek megállapodások a feje felett ezügyben, illetve a rakodóhelyek 70%-ánál természetszerű elvárás hogy pakold fel, pakold le.
LIDL, ALDI, SPAR és társainál a logisztikai központokba meg kb komissiózva kell a két csík közé csodálatos szép vonalban lepakolni, raklaponként 10-15 centi távolságra, csoportosítva. Ezek után ha az átvétel megvan, mehetsz a selejtes csereraklapokért, ugyanis ezt kapod. Kutyát sem érdekli, hogy mit adtál le a felrakón, senkit nem érdekel, hogy fehér raklapon hoztad a motyót, ilyet várnak vissza. Te csak egy nyomorék sofőr vagy, kussolj, rakodjál, vezessél, dögölj meg. Mennyi mindent megtesznek a szereplők a szakma népszerűsítése és megszeretése céljából, hihetetlen.
Pályafutásom során egyetlen irányítóm volt, aki beleállt ebbe a vitába és rendet rakott amikor kellett, így történt hogy számtalan helyen én végig néztem ahogyan fel- vagy lerakodnak, itt bizonyosodott be, hogy van a felrakón is, meg a lerakón is erre a célra munkaerő és idő is.

Érdekes, hogy számtalan ilyen témában mindig a megbízó érdekei, a felrakó és lerakó igényei és/vagy érdekei szerepelnek, meg a piac, meg a fuvarozócég, meg a pénz.
1%-nyi esetben kerül szó arról, mi van akkor ha a sofőr megsérül vagy életét veszti a rakodáskor... Az aki eszetlenül hoz szabályokat, mindent figyelembe vesz, csak ezt nem.

Precedensként már említettem a Nestlé egyik gyárát Franciaországban, amelyiknél nem mehetsz be a raktárba, az ottaniak rakodnak fel is, le is, neked sofőrként ez TILOS. Az autó kulcsát kell beadni, majd visszakapod amikor végeztek. Reteszelik a jármű kerekeit, szóval 1 kurva centit se tudsz elmozdulni a rampáról.
Ezek 150%-ot tesznek azért, hogy a sofőrt se, meg másokat se érjen baleset a kerítésen belül. A placcon aki 5 km/h sebességnél nagyobbat ér el, egy évre kitiltják onnan, a nyílt területeken a gyalogosforgalom távol van a járműforgalomtól, helyenként meg fizikai barikád is védi a gyalogosokat.
Egy halom biztonsági intézkedés, következetes betartatás, rajtuk semmi nem múlik.

Érdekes megközelítése a témának, sajnálatos hogy nálunk és a közvetlen szomszédainknál, meg a hatalmas németországban más súllyal bírnak ezek a dolgok.