Talán egy hónapja(?) hogy volt szerencsém fogadni egy telefonhívást egy általam pályázott műszaki ügyintézői pozíció kapcsán egy cég vezetőjétől, ami gesztust nagyra értékeltem, szerintem erről írtam is pár szót.

Említettem már egy bejegyzésben, hogy mennyire fontosnak tartom a kommunikációt, főleg az olyan ingoványos területeken mint az álláshirdetésekre jelentkezők kezelése.
Ezen bejegyzésem tárgya: átfordult a minősítés pozitívból negatívba.

Szóval a pozíció hirdetése is megváltozott, mármint kategóriában. A beszélgetésünk utáni mailemre válasz nem érkezett, úgy gondoltam hogy van az a cég elég nagy, nem én leszek a legnagyobb problémájuk, türelemmel várok.

Valamikor a múlt héten hívtam fel az embert, éppen bankozott így abban maradtunk (ő ajánlotta) hogy visszahív. Ez természetesen nem történt meg, nem is ért meglepetésként, éreztem hogy egyszerű udvariasság volt a felajánlás.

Újabb két nap elteltével két kérdést fogalmaztam meg a hirdetés kapcsán, egyszerűen csak informálódni szerettem volna úgy a "szellemi konkurenciáról" ahogyan a folyamat állapotáról, mert ha talált magának embert akit éppen próbálgat, az is egy válasz, meg ha még válogat a jelentkezők közül, az is.

Hogy-hogysem, erre a mailre sem érkezett válasz. Persze nem ő az egyedüli aki a kommunikációt szelektálva folytatja, viszont azon kevesek közé tartozik akikkel indult már valamilyen diskurzus. Mitöbb ő a jelentkezésemet nem eldobta zsigerből (középfokú végzettség hiányában), nem is visszaírt annak idején, hanem felhívott, kérdezgetett, beszélgettünk vagy húsz percet.
Félreértés ne essék, nem fixáltunk mást, minthogy körülnéznek a szállásproblémát tekintve és jelentkeznek.

Vagyok annyira érzékeny bizonyos körülményekre, hogy ezekből is vonok le konzekvenciát, az élet megtanított sokmindenre, így kevésbé ér váratlanul, kevésbé csalódás ha az ilyen körülmények előállnak, vagy megváltoznak. Ezen "felkészültség" tekintetében nálam az ember (és vele együtt a cége is) felkerült a felső polcra, első körben a kommunikáció hiánya (elmaradása) miatt. El nem tudom képzelni, mi olyan nehéz abban, hogy kerek-perec, korrektül tudasd a jelentkezőkkel, hogy a folyamat során nem őt választottad, megköszönöd a jelentkezését aztán ennyi. Nem kell ezt túlgondolni, nem hiszem hogy egy-másfél hónap alatt nem választott magának a (becslésem alapján) 15 jelentkezőből, mert kétlem hogy én lettem volna az egyedüli.

Amilyen jól indult a kapcsolat és amilyen minőséget elért gyakorlatilag egy telefonbeszélgetéssel, nagyjából olyan gyorsan degradálta is.

Valamikor tíz éve talán, hasonlóban volt részem, akkor azt történt a kb 2 hónapos "jelentkezem, várok, kérdezek, beszélünk" ciklusban, hogy én találtam másik melót, mikor bejelentkezett hogy esetleg beszéljünk, mert úgy néz ki, nem vált be kettő(!) sem akiket kiválasztott...
Udvariasan megköszöntem, jeleztem hogy ezt a lépést akkor kellett volna megtennie amikor konkrétan a tudásról és képességekről volt szó közöttünk, illetve világosan megfogalmaztam, hogy ostobaság bármelyik munkáltató részéről arra bazírozni, hogy a jelentkezők majd fél évig is sorban fognak állni az álláshirdetése előtt.

Természetesen érezni lehetett az ember hangján hogy qrvára nem ezt várta se tartalomban, se határozottságban, de hát mit csináljak, én igyekszem mindenhova, minden kihívás elé felkészülten állni, pedig nekem nincs vállalkozásom... Azt pedig tőlem se várja el senki, hogy még ha tetszik is a cég, a tevékenysége, a hirdetett pozíció, hogy majd ezer évig várok hogy hátha, meg majd ugrok bárhonnan is azért, mert eszébe jutott hogy hibás döntést hozott amikor nem engem választott.
Így vagyok ezzel most is, így leszek a jövőben is. Ne felejtsük el: az eredmény akkor is eredmény ha negatív, csak a megítélése más. Ebben az esetben sikerült egy pozitív eredményből negatívot varázsolni, szimpla elodázással.

Alapvetően sok vállalkozásban látszik és érződik az a küzdés, hogy a napi feladatok (netán problémák) mellett a tulajdonos (vagy a HR ha van) nem fordít elég időt és energiát arra, hogy adott pozícióra egy jól felépített rendszer mentén válogasson ki 2-3 esélyest, akiket aztán megfelelő módon és ritmusban kezel.
Megint a rendszer szót használom, ugyanis ebben is kell hogy rendszer legyen. Az hogy meghatározzuk a paramétereket, minek feleljen meg, önmagában nem rendszer, csak egy elvárás.
Az hogy meghirdetjük aztán majd meglátjuk, kiválasztjuk a több saját szempontunk alapján megfelelőt, az meg lutri, szerencsejáték. Megfelelő munkavállalót úgy lehet találni, ha az ehhez megfelelő rendszert is kialakítjuk és működtetjük, széles látókörrel állunk elébe, felmérjük a tudást is, elemezzük(!) a rendelkezésre álló információkat, igyekszünk minél több szempont alapján összevetni a lehetőségeinket, és ha kell, valamilyen áldozatot hozunk azért, hogy a célt elérjük. Ezen szempontok mindig nagyobb darabszámúak annál, mint amit egy átlagos hirdetésnél olvasunk "Elvárások" címszó alatt.

Az a vállalkozás, amelyik ezt a rendszert önerőből nem tudja megteremteni, legyen ennek oka bármi, annak javaslom olyan HR céget keresni, amelyik képes a tevékenységhez leginkább alkalmas jelölteket felkutatni. Több olyan HR cég létezik, akik specializált területeken vadásszák össze a megfelelő embereket, van ilyen logisztikára, menedzsmentre, vagy akár vegyipari tevékenységre is. Itt viszont az a hátulütő, hogy képzett lesz a jelentkező, de hogy gyakorlati tudása mennyi lesz, azt nem tudni. Minél nagyobb, annál magasabb bért fog kérni.