...hogy a franc essen bele. Iskolázott emberek amikor szortírozzák a jelentkezéseket, sokszor érthetetlen szűrőt alkalmaznak. Szemükön is, agyukon is.
Az apropót az adta a szokásos "érettségi hiány"-on túl, hogy némelyik cégnek nem feltétlen szimpi amikor a szakmai önéletrajzodban 5-6 bejegyzett munkahelynél több is szerepel. Mármost ha közelítesz az 50-hez, vagy benne vagy már, óhatatlan emelkedik ennek az esélye, egyre ritkább az olyan, aki erre a korra össz-vissz 1-2-3 munkahelyet tudott magáénak, és valljuk be ez nem feltétlen csak az ő hűségének köszönhető, sokkal inkább a lehetőségnek, hogy adott cég (főleg ha nem állami) 15-20-25-30 éven keresztül működik kishazánkban...
Nos ha én minden piszlicsáré szirszart beleírnék, az maga másfél-két oldalt tenne ki, ezt viszont szándékosan mellőztem. Egyrészt a pár hónapos, vagy eseti jellegű munkavégzés semmit sem jelentett az életben, tapasztalatot meg aztán főleg.
Másrészt régóta ismerős és kiiírthatatlan fogalom az előítélet, amikor zsigerből arra gondolnak, mikor meglátnak 6-8-10 munkahelyet, hogy TE vagy az aki képtelen megmaradni bárhol is.
Egy kezemen tudom megszámolni, hogy az elmúlt 10 évben hány munkáltató kérdezett rá arra, honnan miért és miként távoztam, vagy egyáltalán távoztam-e. Bármennyire is hihetetlen, részemre mindig kijutott a jóból, így aztán átélhettem beosztás-megszűnést, munkahely bezárását, meg ami általános, hogy valami jobbért mentem máshova. Hol több pénzért, hol jobb körülményekért. Hosszú évek óta az utóbbi a mérvadó, kétszer is a szarabb fizetésért mentem máshova, de sokkal jobb körülmények közé. Olyanokról beszélek amiket pénzzel nem tudsz megváltani.
Szóval a nyomorék előítéletekről: sajnos ismét belefutottam egy olyan cégbe, ahol csak azért "kukázták" a jelentkezésemet, mert felsoroltam benne a legfontosabb állomásokat, megszámolták hogy több mint három, úgy gondolták talán náluk sem maradok meg.
Merthogy ugye valami tévedésből kifolyólag 6-7-8 éve elkezdett mindenki hosszú távú munkaerőben gondolkodni. Értem én hogy macerás pár havonta vagy egy-két évente újra keresni és találni, élő példával tudok jönni egy vasascéggel, amelyiknek raktároshiánya van, de az a nettó 220-240 a világ végezetéig (és főleg előrelépési lehetőség nélkül) véleményem szerint annak fasza, akinek alig van vissza pár év ebből a fantasztikusan szép életből itt Magyarországon, így aztán hogy ne unatkozzon otthon, esetleg bevállalja.
Óvatos érdeklődésemre a jelentkezésemet kukázó HR finoman utalt arra, hogy volt már szerencséjük olyanhoz akinek volt vagy húsz munkahelye is, nem igazán tudtak vele dűlőre jutni, ezért inkább olyanok közül válogatnak, akiknek minél kevesebb volt eddig.
Ebben az a szép, hogy ők már látják a jövőt, sőt eldöntötték hogy például akinek 20-30 év alatt nem volt több 3 munkahelynél, az a nyerő. Utólag jutott eszembe hogy legalább irányadó számokat kérjek 1 és 90 között ötöt, mert ezzel a felfogással mellé-telitalálatosom is lehetne akár.
A hosszútávú tervezés nálam is napirenden van egy ideje, csakhát sajnos a kutya se értesített időben a 2000 és a 2010 körüli problémákról, melyek szép számmal idézték elő a munkanélküliek ezreit.
Ahol meg sikerült ilyen maflaságok nélkül tervezni, ott meg szellemi konkurencia lettünk öten is a középvezetőnek, aki az egyébként páratlan képességeit pazarolta mind az ötünk kinyírására.
Tervezzél három hónapnál tovább....
Sakkozni nem tudok, de ezt úgy vázolnám, hogy a CEO beáldozott öt futót, csakhogy nyerjen egy bástyát... A probléma viszont az, hogy a gyalogból is fogyott, több mint amennyire számítottak.
Az elmúlt két hétben nem sokminden akadt horogra a profession oldalán, viszont óriási előrelépésről tudok beszámolni: ápriis 9.-én jelentkeztem flottakezelőnek, úgy egy órája érkezett a visszaigazoló mail, hogy köszi de nem téged választottunk. Nem kapkodták el, én is csak azért néztem hülyén a képernyőre, mert ez olyan régen volt, hogy elő kellett kotornom a jegyzeteimet a padlásról, hogy tudjam mire jelentkeztem egyáltalán...
Továbbra is tartom és javaslom mindenkinek a legfeljebb két hetes, bármilyen válaszra várakozási időt amikor megcéloz egy pozíciót, a tizenötödik napon lehet tovább lépni. Egyrészt amelyik vállalkozásban van gerinc, ész és konstruktivitás,, ezen időn belül kiértesít, másrészt amelyiknek Te kellesz (vagy egyáltalán ember kell és nem fél év múlva), ezen időn belül jelentkezni fog.
Amelyik pedig nélküled dönti el a szakmai önéletrajzod alapján, hogy ki lehetsz és milyen lehetsz, mindezt három vödörnyi előítélettel, hidd el, arra sem kell pazarolni se energiát, se könnycseppeket.
