Az elmúlt napokban és a múlt héten sikerült végre megtudnom, mi az oka annak, hogy több olyan pozícióhoz is elvárás a középfokú végzettség (érettségi), ami egyébként megfelelő szellemi képességek birtokában anélkül is tanulható, ellátható.

Bármilyen témakörben is végzek "kutató" jellegű tevékenységet, az egyrészt nem reprezentatív, másrészt nem tudományos, egyszerűen csak szeretnék megérteni dolgokat, mi miért működik úgy, ahogyan.

Vesszőparipám évek óta az érettségi mint követelmény problémája, hiszen nem csak én vagyok egyedül ebben az országban (szerintem megfelelő szürkeállománnyal vértezve), aki képes felérni fuvarszervezést, raktári ügyvitelt és még számos logisztikai szellemi, vagy főként szellemi munkát.

Ahhoz hogy végre leírjam és kimondjam a valós okot, kellett egy-egy mélyebb szintű beszélgetés középvezetőkkel, közülük kiemelnék egyet, aki kerek-perec példákat hozott arra, hogy egy egyszerű raktáros munkához miért kér középfokú végzettséget. Maga a munkakör fele fizikai munka, fele szellemi, ez utóbbi egy nagyon jól működő és a cég profiljába illő informatikai rendszer kezelését jelenti, ami nagyon sok hülye hibát nem enged elkövetni.

Emberünkkel nagyjából egy órát beszélgetve kiderült, hogy alapvető számolási problémákkal néztek szembe az alapképzettséggel rendelkező munkavállalók esetében.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy érkezik egy árukiadási igény (papírlapon), melyen struktúráltan szerepel mondjuk 5 féle anyag, mellettük pedig a kért mennyiség, hogy ebből 5 szál, abból 12 darab, abból a táblás lemezből meg 24 és így tovább...
Hogy az 5 szál zártszelvényt hogyan lehet elszámolni a 72 darabos rakatból, arra még nem jöttem rá (pedig gondolkodom rajta két napja).
A példában említett 24 darab táblás lemez leszámolása is probléma, tekintve hogy van aminek vastagsága 3 mm, ezért nagyítós szemüveget is használnak amikor filctollal pöttyözik meg a széleit, akár kiadáskor, akár amikor egy komplett rakat érkezik be (bevételezéskor).
Azt tessék szíves lenni elképzelni, hogy sok alapképzettséggel rendelkező munkavállalónak probléma összeadni mondjuk a hetet meg a tizennégyet, de az is amikor egy ilyen rakat vékony fémlemezt kell megszámolni (minden tizedik után kicsit jobbra vagy balra az előző pontozáshoz képest jelölik a következő tizet)...

Elnézést kérek amikor ilyenre azt mondom, hogy szentistenf@sz@, egyszerűen érthetetlen számomra, már csak azért is, mert én az oskolába matekból qrvára nem voltam jeles tanuló. Ehhez képest meg amit elértem az életben, szerintem se nem mázli, se nem szerencse, bár azt azért tudatnám, hogy az én iskolámban az én időmben még nem pusztult ki a szülők alapján történő "minősítés" és skatulyázás....

E példa és még több más középvezetővel történő beszélgetésem után egyértelmű kép rajzolódott ki előttem, hogy a magamfajta (nevezzük érettségi nélküli jóképességűnek ezt a csoportot) azért képtelen érvényesülni sok-sok álláshirdetésnél, mert (és ezt bátran merem kijelenteni) szinte minden munkáltató azt gondolja, hogy mindenki aki érettségi nélküli, az tök hülye.
Már értem, miért landol a kukában a jelentkezésem a szortírozás első perceiben, már értem, miért nem olvasnak tovább az első oldal felső részénél, már értem, miért nem számíthatok visszajelzésekre.

Az eddig közel hatvan helyre beadott "pályázatom" kapcsán összesen négy darab telefonhívást és talán nyolc vagy tíz mail-es visszajelzést kaptam. Előbbiek felmérték hogy érettségi nélkül a földrajzi távolsággal mit lehetne kezdeni, utóbbiak csak szimplán megköszönték a jelentkezést és jelezték hogy nem engem választottak.

Nem könnyíti meg a helyzetünket az sem, hogy egy átlagos szakmai önéletrajz 1-2 oldalból szokott állni, ebben pedig nehéz megjeleníteni tömör fogalmazással a képességeidet, a készségeket, a tudást. Ha csak nem a felsorolt munkakörökből nem következtetünk valamennyit ezekre, de ezt meg úgy látom, nagyjából hiábavaló felsorolni, ha nem azzal kezdődik, hogy melyik közép- vagy felsőoktatási intézményben végeztél.

Ez a felismerés igazán jöhetett volna évekkel korábban is, azt gondolom, voltak dolgok amik kapcsán talán kicsit másképpen álltam volna hozzá, másképpen fogalmaztam volna.

Hálás vagyok a sorsnak és annak a pár embernek, akikkel a beszélgetés után azért látok tisztán, mert úgy voltak őszinték hogy fogalmuk sem volt arról, milyen értékes információt adnak át anélkül hogy akarták volna.
A tárgyalástechnika ezért értékes és egyedülálló tudomány, mert ha ügyes vagy, olyan információkhoz tudsz hozzájutni, amit konkrét kérdésre nem akarnak átadni...
Ugyanez visszafelé is igaz, megfelelő módon képes lehetsz elfogadtatni olyat, amit ha szó szerint kimondasz, elutasítanak.

Továbbra is arra kérek minden vállalkozót, munkáltatót, hogy az én kedvemért és a blogomban is olvasható tartalmak alapján legyenek kedvesek informálódni, amikor érettségi nélküli jelentkezést látnak. Első körben azt kell megállapítani, van-e értelme asztalon tartani az ilyen jelentkezést, a következő lépés pedig végig olvasni a szakmai önéletrajzot, kísérő levelet ha van.
Biztos vagyok abban, hogy 100 ilyesmi jelentkezésből legalább 20-30 biztos van, amelyik potencionális munkaerő lehet, például össze tudja adni a kilencet meg a négyet, össze tudja szorozni a nyolcat a tizenkettővel, tud kommunikálni szóban és írásban, állásinterjún nem úgy ül mint egy szatyor uborka (ilyet is hallottam bakker)...

A hozzáadott érték nem feltétlen azon múlik, hogy van-e érettségim, szerintem virítottam már eleget úgy a fuvarozásban, ahogy a buszosiparban, na meg az informatika egyes területein, amik alapján ez kijelenthető.