Akinek van egy akkora vállalkozása, amiben csak az adminisztratív létszám 10-12 fő, ehhez a főállású fizikai állomány 4-5 helyen elszórva összesen 60-80 közötti, a 60-80 milliós haszonjárművek darabszáma minimum 40-50, ezek mellett pedig képes a realitások talaján létezni és gondolkodni, az megérti.

Alapvetően nem azzal van a gond, hogy a vállalkozásod költségeivel képben vagy, dícsérendő ha ezt olyan módon kezeled részletesen ami esetleg mások szerint túlzás vagy felesleges. Ugyanis se nem túlzás, se nem felesleges a költségek kapcsán tudni, milyen tételekből állnak össze, melyiket hova kategorizáljuk, stb.

Amikor azt a bizonyos fedezeti pontot számoljuk ki (és ezt a fogalmat ugye kevesen értik), baromira meghatározó tud lenni abban a folyamatban, amiben ésszerű keretek között kívánjuk kordában tartani a költségeket, működtetni a vállalkozást. Igen, vannak "kötelező" költségek, amiket ha ostoba módon nyirbálsz meg, akár úgy is árokba lököd a saját szekeredet onnan 5 km-re, hogy fogalmad sincs róla a megnyirbálás idején. Ezekből faragni veszélyes a vállalkozásodra nézve. Ez a veszélyes, nem a tudás ami a munkavállalód fejében van. Meg az is veszélyes ha csak a pénz és a mai nap diktál, amikor döntéseket hozol.

Amikor a telephelyet működtető szakmai hátteret (személyi állományt) felszámolod (mert szerinted megy a szekér nélkülük is), a fizikai állományból is hagysz elmenni egy jó 10-15%-ot, nem kell csodálkozni ha 1-2 éven belül súlyosabb következményekkel fogsz szembenézni - ezeket intetted le amikor jelzés érkezett.
A fizikai állomány gyérítése akkor érdekes, ha alaphelyzetben szükséges volna ~60 fő az üzemeléshez, a telephelyüzemeltetés 5-6 fős állományát pedig nagyjából nélkülözni elég bátor tettre vall az elkövetkező 1-2 évre nézve...
A maradék fizikai állományra leszel kénytelen rátolni az adott mennyiségű elvégzendő munkát (mert ez nem csökken amikor létszámot gyérítesz), ami bármennyire is hihetetlen, túlórák hegyeit fogja képezni. Értem én hogy ez valamivel kevesebb költség mint a teljes bérköltség / fő, ám a túlórakeret fix, ennek határait pedig 4-6-8 hónap alatt fogod feszegetni vagy taposni.
Márpedig ha fogynak a lehetőségek, óhatatlanul nagyon sok idő és energia megy el az emiatti vezénylésrajzolásra, tervezésre, szervezésre.
Ez az állapot teljesen természetes azoknak, akik mindig csak a mai nap problémájával hajlandóak foglalkozni, a másnappal vagy a következő héttel nem. Például azért nem, mert se idejük, se energiájuk, mindezek mellett sejtik hogy az észér spórolás miatt képtelenek a holnappal vagy a következő héttel bármilyen mélységben foglalkozni. Beismerni pedig főleg.

Ezek után nem kell csodálkozni, ha ez a maradék állomány besokall és olyan lépésre szánja el magát, ami korábban nem fordult meg a buksiban. Nem segít az sem, ahogyan az üzemanyag-megtakarítással szórakozik a cég, ugyanis a járművekben lévő technikát évente illendő kalibráltatni, ezzel biztosítva hogy a legpontosabb számok érkezzenek belőle, a másik meg az, hogy a 2-3-4-5 éves teherautók és buszok gázolajfogyasztása a koruk előrehaladtával és a fokozott igénybevételnek meg a kopásoknak köszönhetően (mert minden nap másik ember tapossa a gázpedált) emelkedik. Ami szépen követhető lenne, ha nem égették volna porig azt a (félig-meddig flottakezelő) ügyvitelt és adminisztratív folyamatsort, amit a kinyírt telephelyi állomány rakott össze, keltett életre, minden olyan szakmai tudását belerakva amivel Te nem rendelkeztél és azóta se biztos hogy ennek a tudáskupacnak a birtokában vagy.
Szeretném még hozzátenni, hogy a történetben szereplő cégnél az üzemanyag-túlfogyasztás számolása meglehetősen etikátlan ha a munkavállaló érdekeid nézzük - márpedig miért ne néznénk, elvégre ő termeli meg azt a bevételt, amiből a vállalkozás működik...
Megmérték az első évben, melyik időszakban, milyen városi forgatagban és vonalon kb mit esznek a buszok, ebből kijött egy átlag. Buszra is, vonalra is, időszakra is.
Szerintem a levonások alapja az, amit ez a felületesen, minden szakmaiságot mellőző módon elkészített statisztika legalja nyújtja - tehát megnézték a legkevesebb értéket, ez lett a mérvadó, ehhez viszonyítanak. Szerintem, mert a panaszkodások meghallgatása után nem tudok másra következtetni. Kb decire mérik már, nem is literre...
Mondanám hogy aljas húzás a munkavállalóval szemben nem egy teljes nap átlagát alapnak venni, de ez egy ilyen cég lett pár éve.
Üdvözletemet megtámasztanám azzal is, hogy rövid kutatásaim alapján az elmúlt 10-12 évben az ilyen vagy hasonló szemétláda matek miatt nyertek pereket (172-ről tudok valamilyen forrásból) munkavállalók, nem kevés vissza- és kártérítéssel. Szeretném megkérdezni, ha ebből a csapatból csak tíz elindul ezen az úton, azt ugye tudjuk, hogy nem csak erre a tízre lesz érvényes a jogerős döntés...?
Az amúgyis köztörvényes középvezető a maga sajátos, nyomokban aljas és hazug mutatványainak szintjét még emeli azzal, hogy a cég mára már amúgy sem túlzottan pozitív megítélését fogja tiporni amikor ilyenek miatt munkaügyi bíróság elé kerül a történet. Emellett pedig ne feledkezzünk meg arról, hogy van vagy 100 buszvezető ebben az országban, akik okkal távoztak önként a cégtől 15 év alatt, ezt és az okokat pedig őszintén el is mondják mindenkinek. Ferdítés, hazudozás nélkül, a véres valóságot.

Szóval a maradék fizikai állomány most azt mondta: elég volt ebből az egészből.
Hogy érdemi változás következzenek, szakszervezetet alakítanak. Erről a szóról annyit, hogy a történetben szereplő cégnél aki ezt kiejtette a száján úgy 6-8-10 éve, azt villámgyorsan távolították el a cégtől.
Merthogy itt divatos ám odab*szni a munkavállaló felé, hogy "a demokrácia a kerítésen kívül van".
Amikor többek közt az észérség miatti létszámnyirbálást tettem szóvá, elég sok meredek dolgot előre vetítettem, hogy lássák, hova vezet a hülyeség. Nyilván ezeket leintették, nem vették komolyan, pedig nem dobálóztam a szavakkal, érvekkel támasztottam alá. Azt nem gondoltam hogy ennél a cégnél egyszer a szakszervezet akár csak ötletként is felüti a fejét, azt viszont mindenképpen (és ez részben be is következett), hogy lesz pár ember aki az észérség miatti terhelés vagy indokolatlan taposás miatt fog felállni az asztaltól, így előáll majd az az állapot amire mondhatjuk hogy létszámhiány, a következményeivel meg nem ártana számolnia mindenkinek.
A közöttünk nem miattam megromló kapcsolat és egyébként a másik oldal magatartása okán én abban bíztam, hogy egy kupacon asztalra kerül 10-12 felmondás, amiből legalább fele mindenképpen ott is hagyja, nem vonja vissza. Ez egy akkora maflás lehetett volna ha megfelelően van időzítve, ami felgyorsította volna annak a probléma-öngerjesztő keréknek a forgását, ezzel pedig a felelősök kemény leckéztetését. Ez a rapid folyamat, a hosszabb lefolyású a szakszervezet létrejötte és annak működése lesz, meg keserűbb pirula a cégnek.
Mindezt saját maguknak köszönhetik, mert nem a munkavállaló volt idióta és észér... Van még vissza a pályázaton nyert tevékenység idejéből úgy 7 év, aminek elérését már két éve lehetetlenként jósolta meg valaki. Véleményem szerint ha az eddigi ostobaságok szerint megy a szekér, valószínű 2-3 éven belül a mostaniaknál is nagyobb maflást fog kapni a cég, mert most még tolják bele a szükséges lóvét a presztízs miatt, de eközben meg hozzák a hibás döntéseket is. Hiteltartozásuk a projekt okán is rohadt nagy, de a 2020-as kovid idején is kértek egy hasonszőrű társaságtól egy szép összeget, kétlem hogy ezt már visszafizették volna... Tehát pénzügyi szempontok alapján rezeg a léc, de annyira, hogy nem kell hatalmas dolognak történnie ahhoz, hogy letérdeljenek, elég csak követni az elmúlt két évben "megszokott" rutint.

A telephelyet működtető állomány kinyírása mint ötlet és manőver pedig abban a tévedésben szokott születni, amikor valaki elhiszi, hogy az aznapi csillagállás fogja kísérni az elkövetkezendő fél-egy-két évben. Határozottan magabiztos ostobaság, ugyanis a cirka 30 járműből álló flottád garanciája lejárt, saját állomány híján Ausztriába hordot ki javíttatni (és ahogyan öregszenek, kopnak, egyre többször és többmindent) nem kevés pénzért, nem kevés szervezéssel, és a járművet kihordó ember nélkülözésével. Ezt lefordítom mert nem érted: amíg az embered távol van egy busz javítása miatt, és ez legyen 4-5 órányi, abban a 4-5 órában érdemi munkát nem végez, osztás-szorzás után meglátod majd, hogy a vaskos bérköltségének nagyjából 30%-át sikerült érdemi munkára forgatni, tehát ezen bérköltséget illetően 70% deficitet fogsz elkönyvelni aznapra.

Esetünket tekintve nagyjából kettő évet foglalnék össze:
Átlagosan kéthetente repül ki legalább egy jármű Ausztriába javításra, ez oda-vissza legyen 240 km, csak a menetidő oda-vissza legyen baráti 3 óra. Ehhez ha jön még mondjuk 3-5 órányi várakozás amíg javítanak, akkor az egy szem maradék embered napi munkaidejét kb kivágtad az ablakon. Ha ott hagyod a járművet, mert X nap múlva mentek ki érte, akkor az embered után kimegy mégvalaki egy személyautóval, tehát két ember napi munkaidejéből repül legalább 3 óra, amikor a paripa készen van, akkor megint.
Tőled az vesz el értékes időt (feleslegesen), hogy ezeket összeszervezd, összeegyeztesd a napi rutinnal, ami megmaradt, hiába spóroltál a telephelyi állomány létszámán...  Ezen feladatokat valakinek így is, úgy is el kell végezni, szóval előre az improvizálás szerelmes útján, valaki a saját munkáját lesz kénytelen félrerakni azért, hogy a kollégáját helyettesítse 10-15-30 percre, és az öngerjesztő hátrányképzés kereke szépen elkezd forogni.

Összességében tehát az észérség valamit segít a problémáidon néhány hónap erejéig, de sokkal hosszabb időre okozol a vállalkozásodnak több problémát ezen időszakot követően, mint amikkel a nyirbáláskor néztél szemközt.
Ezeket azért nem látod előre és azért nem fogadod el jelzésként, mert a halmazok közepén állsz, és akadályoznak dolgok a kilátásban. Akik ezeket a dolgokat láthatnák, azokat meg kivégezted magad mellől, mert csak a bérköltségen való spórolás lebegett a szemeid előtt, elvakított az összeg. Meg persze a tévhit a csillagállásról, és arról, hogy szekered nélkülük is ugyanúgy fog menni, ugyanabba az irányba, ugyanazzal a tempóval. Ez a hatalmas tévedés. Minél több érdemi tudást raksz ki a rendszerből, annál bizonytalanabb lesz az irány, a sebesség, a teljesítmény és a teremtett érték. Helyette bekerülnek az egyenletbe olyan tényezők (tehát hátrányok amik be fognak következni), amikről fogalmad sem volt, vagy ha mégis, helytelenül mérted a súlyukat.

Ebből az egészből innen sértetlenül, következmények nélkül kilábalni két dolog miatt nem tudsz:
1. a dac, a büszkeség és az ego nem engedi hogy beismerd az elkövetett hibákat, pont ezek nem engedik azt sem, hogy bárkit is segítségül hívjál, akár a távozott állományból, akár más irányból
2. a munkavállalói elhatározást, főleg a csoportost letörni baromi nehéz, idő és energiaigényes, és eközben a szolgáltatást is kötelezően működtetned kell, a vállalkozással együtt. Ennyi mindennel nem tudsz megküzdeni olyan rövid idő alatt, ami a szorítások miatt kb kényszerből állna rendelkezésedre.

Én innen is sok sikert kívánok a szakszervezet megalakulásához és működéséhez, remélhetőleg nem a béremelés lesz az első szó amit kimondanak, sokkal inkább a bérkonstrukció változtatása, a túlfogyasztás miatti levonások alapjainak rendberakatása, a mérhetetlen mennyiségű túlóra miatti terhelésből való visszavétel és a vadkapitalista munkarend némileg barátságosabb verziója, addig is javasolnék 20 embernek három heti táppénzt, a három hét letelte után a következő 20-nak újabb három hetet, ugyanis jó sok stressz felhalmozódott már bennük, ezeket ki kell pihenni, a cég pedig rákényszerül arra hogy elgondolkodjon. A munkaszerződésüket nem fogja bontani a cég, mert hirtelen leakasztani öt embert sem tud, így a leckéztetés ezen formája kb kizárt. De ha mégis meglépné (ha van még egy csöpp eszük akkor nem lépik meg), akkor a következő munkahely megtalálásáig a kevésbé etikus (talán jogellenes matek alapján történő) levonások miatt legalább egy tárgyalás kezdeményezése megéri a munkaügyi bíróság előtt, ekkor viszont kérni kell a teljes auditot, ugyanis ennél a cégnél mindig az volt a divat, hogy a retorziónak nagyobb súlyt adtak mint kellett volna.

Elvégre közszolgáltatásról beszélünk, meg a hivatásuknak élő munkavállalókról, hivatásos járművezetőkről, akikből ugye évek óta hiány van, évről évre emelkedik az a szám ami a szükséget, az igényt mutatja.
Ha a társaságból csak 10 ember úgy dönt, hogy felmond és egyúttal pályát is változtat (mint ahogyan az történt már sokszor), ez a divizió egyenes úton és jó gyorsan tart a letérdelés felé, mitöbb büszke lehet arra, hogy évek óta tartja magát ahhoz a szokáshoz, hogy miatta (és az ilyen cégek miatt) rühellik meg a sofőri pályát az emberek.
Ennyit az észérségről. Igazgató úrnak ez az egész úgy hiányzott, mint elefánt a porcelánboltba, egy jelentősebb összegben mernék fogadni hogy még mindig helytelenül méri a súlyát bizonyos dolgoknak, ez pedig újabb hibás lépéseket fog okozni, ez meg a tapasztalat.
Volna néhány elképzelésem a helyzet gyógyítására, ezeket modellezem már pár napja, de csak a kíváncsiság miatt. Mert kétlem, hogy "belátható időn belül" ezen elképzeléseket ennél a cégnél véghez kellene vinnem.

Az elkövetőknek továbbra is sok sikert kívánok, ugyanis rendre igazolják mindazt, ami ellen vagy érdekében szót emeltem annak idején, ezen kívül pedig töltelékként témát is adnak a blogomnak. Az ő hülyeségeik kb következmények nélküli tanulópénz a blogomat olvasó vállalkozók számára.
Jó is az, amikor tehetségtelen, inkompetens emberekkel veszed magadat körül.