Nagyjából 2-3 hete szaxerűen hirdettek pályázatot az egyik állami intézménynél gépjármű-vezetői pozícióra.

A lényeg annyi, hogy az intézmény 6 személyautójából és 1 kisbuszból álló flottájára a szervezeti felépítés szerint két, ezen járművek vezetésére tartanak két embert. A kisbusz miatt D kategóriás jogosítvány és PAV II-es fokozat az alapkövetelmény, de számít hogy a hivatásos pályán mennyit tartózkodott a jelentkező.

Ezen kívül a nyertest beiskolázzák egy rapid képzésre, ugyanis az intézmény járművei BM tulajdon, azok vezetése csak a képzés és sikeres vizsga után lehetséges.

Összesen 9-en jelentkeztünk, most már tudom hogy ebből ketten nem is akármilyen buszosok voltunk, mégsem mi kellettünk a rendszernek. Bruttó 240ezer Ft munkabérért, amihez 3 éve nem nyúltak.

Hiába a KJT releváns része, amiben ehhez bruttó 370ezer körüli plafon volt rajzolva.

A kommunikációra egy rossz szó sem lehet, az állásinterjú zajlott ahogyan kell, de azért az sokat elmond, hogy részleteiben kellett felidézni a vezetéssel töltött éveket és járműveket, mert hiába írtam / írtuk bele hogy milyen munkahelyen milyen beosztásban szerepeltünk, valamiért nem volt világos hogy Volán és autóbusz-vezető, csak hogy példát hozzak...

Meghallgattak mindenkit, majd ültek rajta pár napot. Részemről a bér ugyan elég karcsú volt, de úgy gondoltam, próbáljuk ki egymást aztán majd meglátjuk. Egyetlen szájelhúzásom oka az volt, hogy heti átlag kettő budapesti kirándulás is kinézett, amihez őszintén szólva nem sok kedvem van, tekintettel a közlekedésre (mindenki tudja hova akar menni csak én nem) és a parkolóhely-vadászatra, értsd ezeket a belső kerületekre, mert hol máshol lennének állami intézményekhez köthető felügyeleti szervek ugye...

Az hogy én nem kellettem buszvezetői mivoltommal (például én szabályszerűen állok meg a STOP táblánál), garázsmesterként leadott teljesítményemmel, és egyébként érettségi nélkül is az ehhez kötött pozíciókban mutatott eredmények után, az hagyján.

De hogy olyan buszvezető se kellett nekik, amilyet a dunántúlon még egyet nem találsz, akinek a munkája, a hozzáállása, a hozzáadott minőség mint érték olyan magasra teszi a lécet, mert a rá bízott legtrehányabb jármű is mindig úgy nézett ki kívül-belül mintha most gördült volna le a gyártószalagról, akit az utazóközönség szeretett.... Az igen, az már rock n' roll.

A kiértesítő mail-be (amibe közölték hogy sajnáljuk nem Te nyertél) mindkettőnket becsatoltak, innen tudtam meg hogy ex-kollégám is jelentkezett a pozícióra.

Válaszban megköszöntem a lehetőséget és a visszajelzést, de 10 percen át gondolkodtam hogy odaírjam-e: reméljük beválik a hozzánk képest sehol se lévő kiválasztott (mert aznap délutánra már tudtam azt is hogy kit sikerült és miért)...
Persze a válaszom mindenkinek szólt, tehát az ex-kolléga is megkapta.... :)

Sokszor gondolkodtam már el azon, hogy vajon a közszféra tetején ki mit gondol, amikor nem csakhogy trehány béreket szülnek, hanem még lent is tartják azokat, vajon ki meddig fog náluk melózni.
Nettó 180ezerből nyugdíj mellett biztos el lehet evickélni, de családot eltartani már nehezebb, úgyhogy az ember nem csodálkozik, amikor azt látja hogy ezen intézményekből az első lehetőségnél húznak el a fizikai dolgozók.

Az adminisztratívok azért nem, mert nekik egy picit magasabbról indul a lé, tekintettel diplomára, szakirányú végzettségekre.

Azt nem mondom hogy esetleg nem találtak meg egy-egy facebook-kommentem kapcsán amik nem feltétlen szimpatizálnak a regnáló hatalommal, bár ez okozhat(ott) fejtörést, tekintve hogy nem a valódi nevemmel vagyok odafent.

Mindegy hogy miért nem engem választottak, ugyanis az ex-kolléga nálam is jobb opció lehetett volna, tőlem igényesebb munkát végzett mindenhol (pedig én sem vagyok trehány gyerek). Ennek ellenére még ő sem volt nekik elég jó. Nincs okom sértődésre vagy haragra (álláskeresésnél soha nem is volt), pusztán értetlenkedve röhögtem ezen.

Hát akkor sok szerencsét a nyertesnek.