Az elmúlt pár napban volt szerencsém ugye több buszos vállalkozóval diskurálni, hát eléggé érdekes képet festettek.

Akikkel beszélgettem, mindegyikük azt mondta, hogy régóta végzik a vonatpótlózást, ki csak egy-egy régióban, ki pedig képes "áthelyezni" a tevékenységét akár az ország másik szegletében is, van aki csak néhány busszal, van aki csak egyet-egyet.

Abban viszont egyetértés látszik, hogy az elmúlt évek fuvardíjai nem nagyon emelkedtek érdemben, mitöbb az idén bevezetett km alapú útdíjfizetés (ami a teherautósoknak van már régóta), ami a korábbi matricás rendszert váltotta fel, hatványozottan emeli a költségeket, így csökken az amúgy is "trehány" profit, képtelenek érdemi béremelést adni a sofőröknek. Ugyanis a matricávat csak akkor vették meg ha autóúton vagy autópályán közlekedett a busz, a mostani km alapú fizetési kötelezettség viszont kiterjed kb minden, lakott területen kívüli útra (1,2,3 számjegyűekre mindenképpen, lásd útdíj rendelet).

Egy vállalkozó azt mondja, neki az idén volt először szerencséje vonatpótlózni, neki nem jött be. Vázolta a költségeit és megállapította hogy napi szinten nem tud "profitálni" 15-16ezer forintnál többet, ez meg mint tudjuk, vajmi kevés még tartalékot is képezni a busz javítására. Csak egy szélvédőcsere ha szükséges, 600ezer forint, átlag 2 évente felgumizni a buszt 1 millió 200ezer, ha széthullik a váltó vagy a kuplung, akkor az is súrolja a 700ezret.

A vonatpótlózás mellett se különjárat, se munkásszállítás nem fér bele, tehát még optimális szervezésre sincs lehetőségük, külön-külön ezek a tevékenységek sem hoznak "annyit a konyhára", ha csak nincs szerződésük valami nagyobb utazási irodával, akik tavasztól őszig ellátják őket minden hétre a kirándulásokkal. Na ebből van kevés, mármint a szerződésből is, meg a kirándulásokból is.

Sajnos nem mehetek el amellett a megállapításom mellett, hogy találtam olyan vállalkozót, aki (szerintem) az ilyesmi vonatpótlózásokból élhet, tologatja maga előtt a huszonéves buszait, amik minden egyes héten újabb és újabb jeleit mutatják az idő vasfogának.
Nem bántom, félre értés ne essék. Nekem van háklim, hogy milyen állapotú, korú és kinézetű busszal vagyok hajlandó dolgozni, de azt se kell feltételezni hogy én csak a 100-150 milliós 500-as Setra barátja volnék.
Felőlem legyen 10 éves az a busz, de ne lógjon a bele, és a karosszéria elemei se legyenek törve-zúzva, ragasztószalagozva, leverve.
Egy busz nézzen ki busz módjára, a belsejére meg legyen igényes a mindenkori gazdája (sofőrje és tulajdonosa együtt véve).

Egyébként itt a környéken vonatpótlózni láttam zsír új MAN-t, pár éves Setrát és Mercedest is, meg hát az évek óta mindenhol divatos BOVA és VDL buszokat, némelyik egész jó bőrben volt ahhoz képest hogy lehettek vagy 15 évesek.
Azt csak halkan jegyzem meg, ha a MÁV a következő tendernél (hogy is fogalmazzam meg) minőségi kritériumokat állít fel a pályázókkal szemben, hát elképzelhető némi változás az állapotokban, csak hát a másik oldala meg az, hogy azt a díjat amit az ilyen tendereknél elképzelnek, na azt alaphangon kettővel kellene megszorozni hogy aztán olyan buszok vonuljanak fel, amiknek illendő volna.

Láttam utasokat akik tekeredett arccal nézték meg a buszt, amire fel kellett szállniuk. A szerencsésebbek olyan időpontban és viszonylatban utaztak, akiknek például egy ilyen 10 évnél fiatalabb buszt állítottak ki.

Láttam olyan buszt is, amiből trehány módon szerelték ki a szélvédő mögül a kijelzőt, lógtak a kábelvégek, fémkonzol csúfoskodott, de ez hagyján. Az hogy azt a nyomorék belső tükröt sem szerkesztették fel a "helyére", az mindent vitt. Ennek hiányában ugyanis nem nagyon látszik ha menet közben valamelyik utas feláll, téblából, mitöbb a megállóban állva ki kell mászni a kormány mögül és hátra nézni, hogy aki le akart szállni a hátsó ajtón, annak sikerül is, vagy még evickél a lépcsőn az ajtóban...

Állítólag a MÁV csak annyit kért, hogy busszal álljanak ki a pótlójáratokra. Ha így vesszük, akkor ez teljesült is. A kérdés az, hogy mikor lépünk szintet az igényességben, ezzel párhuzamosan pedig a megfelelő kompenzálásban (fuvardíj)...
Sajnos láttam, hogy egy ilyen menetben kirendelt 3 busz helyett elment volna egy-másfél is, de ha kettőt indítanak a kevés utasszám miatt (apró és rögtönzött logisztika), ezzel megspórolunk egy darab busz költségét, de hogy annak a gazdája ne szomorkodjon, kiállási díjként a túrapénz harmadát adhatnánk neki, ezzel hosszú távon egy vödör pénzt megtakarítva.
Jogos a kérdés, hogy ha a viszonylat egyik végében 3 helyett elég 2 busz, ott még nem látjuk mi lesz visszafelé. Nos, tartalék mindenhol képződik, innentől mindegy, hogy a tartalékbuszt honnan vezényeljük be a sorba (a viszonylat elején vagy a végén).
Alapvetően jó logisztikának tartottam az adott viszonylaton megrajzolt formációt, ugyanis a nagyobbik köztesállomáson 4-5 busz várakozott és indult a megfelelő irányba és menetrend szerint, ezzel is tehermentesítve a hosszú járatokat. Azért volt jó ötlet, mert a kutya se tudja, melyik nap melyik állomáson melyik irányba mennyi utas lesz és milyen időpontokban, így okosan rákészültek arra, hogy akár 6-8 busszal (mondjuk darabonként 50 személlyel számolva szép mennyiség) is el tudják szállítani az utazóközönséget.
Egyedül ezt a finomítást hiányolom, hogy ha lehet, akkor spóroljunk valamennyit, elvégre a pénz mindenkinek pénz, a vállalkozó meg örül ha kap 20-30ezret csak azért mert kiállt, de nem kell mennie, r-go a költségei meredek módon csökkentek azt a kört tekintve. Ez a pénz pedig kompenzálhatja azt a kanyart, amit meg kell(ett) futnia, még ha csak részben is, de kompenzálhatja. Szerintem. De én nem értek hozzá, állítólag. Ehhez se.

A km alapú útdíjhoz még annyit, hogy nekem azzal soha nem volt gondom ha előírnak valamit ami nekem hátrányt okoz, csak a másik oldalon meg írják elő azt is, hogyan fogom ezt kompenzációként viszont látni. Nem, nem azt írtam és gondoltam hogy hogyan lehet, hanem azt, hogy hogyan fogom megkapni...
Mert sajnos a piac még 2 éven át nem igazán fogja feldolgozni a többletköltséget, így aztán érvényesíteni se lesz egyszerű, főleg hogy buszos kirándulásra 5-10 évvel ezelőtti árakkal számolnak azok, akik évente egyszer szerveznek ilyet. Aztán jön a meglepetés amikor árajánlatokat kérnek be.... Meg a szentségelés, és keresik az olcsóbbat, aki majd fele annyiért elviszi őket. A vám és a rév ami ilyenkor eszembe jut, gátlástalanul példálózok vele amikor konkrétumok birtokában vázolok olyat, hogy ami valakinek drága, hol jön vissza és hogyan, esetenként azt is hogy kb mennyi idő alatt.