Néhány héttel ezelőtt a facebook-on szembejött az újság egyik postja, az ide beszúrt kommentem alapján az egyik újságíróval pedig mailezésbe kezdtünk.
Nem bántom a fiút, szerintem nem csak ez a projekt van a nyakában, csak megjegyzem hogy nem minden mail-re érkezett válasz.
Lényeg hogy kiderült: a szerkesztő (mint minden újságnál) dönti el, mikor milyen tartalom kerüljön be az újságba.
Ezen bejegyzésem alapja ez a cikk: https://fuvarlevel.hu/korrektul-fizetni-es-emberi-hangon-beszelni/
Az olvasható tartalom nagyrészét foglaltam össze a levelezésembe, hogy ez mennyire volt motiváló a cikk megszületésében arról fogalmam sincs, mert a cikk kapcsán a kutya se kérdezett vissza felém. Az viszont biztos, hogy amiket én megfogalmaztam az újságíró felé mail-ben, azok szépen visszaköszönnek a megkérdezettektől.
A facebook-oldalukon közzétett post alatt az első komment: kár hogy csak az nem olvassa akinek kellene...
Egyébként a levelezésünk alapja az a kérdés volt, hogy milyen körülmények akadályozzák (a nagyobb hangerejű dolgokon kívül) a fuvarozócégeket itthon, én ezek egy részére mutattam rá. Vélhetőleg ezek az "apróságok" nem lehettek akkora jelentőségűek, hogy ebből cikk szülessen (postaköltség, közterhek, letaposott fuvardíjak, egyes spedíciós cégek magatartása a piacon, távmunka kérdése, futártevékenységek, MKFE és még más dolgok)...
Úgy éreztem, hogy talán túlzottan tömören foglaltam össze az egyes témaköröket, na meg az elfoglaltság miatti válaszhiányt is jelként értékeltem, ezért egy újabb témát dobtam fel: a flottakezelést.
Ugyanis idehaza a fuvarozó- és buszosipar szereplői között nem sok cég van, aki a járműveit flottaként kezeli, nagyjából ridegtartás van, addig hajtjuk a vasat amíg el nem vérzik az úton, szépen megvárjuk amíg a lehető legnagyobb összeget elkölthetünk rá javításban és teljesen normálisként kezeljük ha egy hétig áll az autó ezért a műhelyben.
Természetesen erre a mail-re sem érkezett még válasz, de mint írtam feljebb, megértem, hiszen nem csak ez lehet a munkája, valószínű nem csak én állok előtte tartalommal.
Nem igazán szeretnék közszereplő lenni, de ezzel a témával kapcsolatban hajlandó volnék újságcikkben "megszólalni". Kritikus lettem a MKFE-vel kapcsolatban is, ők már több mint egy hónapja képtelen válaszolni a megkeresésemre. Nem értem a sértődés okát, ugyanis én csak kérdeztem, felvetettem egy halvaszületett projekt újraélesztését, felajánlva (a fuvarozóiparnak) a segítségemet és a tudásomat (az elektronikus fuvarlevélről beszélünk), mitöbb igyekeztem olyan stílusban megírni a mail-t feléjük, ami teljesen hétköznapi.
Sajnálatos módon megint meg kellett állapítani, hogy a MKFE mindent és mindenkit képvisel, csak nem a fuvarozói szektort, ezt egyébként kifejtette az egyik kamionos azok közül, akik az ukrán határ mentén felsorakoztak az út szélén(!) tüntető jelleggel pár hónapja.
Jól érezhető a teljes passzivitás a szervezet részéről, hiszen talán belegázoltam valakinek a lelki világába azzal, hogy leírtam, jó volna ha kompetenciákkal rendelkező team rakná össze és működtetné ezt a projektet...
Azon kívül hogy a kommunikáció hiánya (szelektált, annak válaszolnak akinek akarnak) miatt véleményem szerint bátran le lehet cserélni a PR-ost, magát a szervezetet sem ártana picit átalakítani, mert a szervezeti felépítés rajzából nem igazán derül ki, kinek írjál a milyen jellegű problémáddal vagy kérdéseddel.
A vidéki parasztgyerek feltételezte hogy a levele majd kiköt a komptens személynél, elvégre beleírtam hogy kérem továbbítani annak akihez tartozhat a témakör, de hiábavaló remény volt ez is. Ezt éreztem már akkor is amikor a levelet megírtam, 80% esélyt tartottam annak, hogy a kutya se fog érdemben foglalkozni a tartalom egyetlen betűjével sem.
Borzasztó nehéz úgy képviselni egy iparág szereplőit, hogy pont leszarjuk melyik miért vinnyog, évente keresünk egy vagy két, hangsúlyosabb kérdést amivel némi sajtónyilvánosság előtt megmutatjuk hogy konzultálunk a kormányzattal, csak lássa mindenki hogy létezünk, próbáljuk elhitetni mindenkivel hogy bizabiza érdeket képviselünk, megdolgozunk a pénzünkért (amiket a tagok fizetnek be).
Persze ezen szervezeten kívül van még egy-kettő másik is ami az iparághoz köthető, de egyik sem megoldás az iparági szereplőkre, főleg hogy a tagság önkéntes, mitöbb sok köztes szereplő egyáltalán nem tagja az ilyeneknek, így az esetlegesen közösen megfogalmazott irányelvek a kívülesőkre nem vonatkoznak, azok el sem ismerik azokat.
Példaként szúrom be a spedíciós cégeket, ők a saját érdekeik miatt sem tagok egyetlen ilyesmi szervezetben sem, így qrva vicces volt a helyzet, amikor fuvarszervezőként dolgoztam, egy munkára bejelentkezett egy fuvarozó, akinek az aláírásában volt egy link: itt olvashatóak azok a feltételek amik mentén a munkát elvégzi és elvárja a számla kifizetését és annak határidejét. Ez a link olyan tartalomra mutat, amit több más fuvarozócég is magáévá tett, amolyan szervezeti egyetértésben született irányelvek. Eközben az én akkori cégem egyetlen ilyennek sem volt tagja, a fuvarmegbízás nálunk éppen a tavalyi év végén kezdett frissülni, idén januárban (egyfajta üzletszabályzatként) már vagy negyven oldalas lehetett, tartalmát tekintve a PTK-t alapul véve szabályozza a szerződő felek kötelességeit és jogait.
Egyszerűen félelmetes képet alkotott számomra még tavaly év közepén, hogy ebben a qrva iparágban mindenkinek a joga betonbiztos, csak a fuvarozó szopik, kötelezettsége neki van másfél tonnányi, miközben ennek töredéke sincs se megbízón, se spedíción, se felrakón, se lerakón, se az út szélén, sehol.
Azt a szétszórtságot és széthúzást ami ezt az iparágat jellemzi itthon, azért érezhetjük más EU tagországokban is, de valahogy az az ember érzése, hogy tőlünk nyugatra nem ilyen szélsőségesek a körülmények, már ami a jogokat és kötelezettségeket és ezek arányosságait, megoszlását illeti.
Itthon kb bármikor, bármiért, bármelyik fuvarozónak járó fuvarköltséget meg lehet rövidíteni kötbér-jelleggel, ugyanis a vitás helyzetek elrendezése kínkeserves és rohadt hosszú folyamat, eredménye pedig az, hogy onnan többet a büdös életbe nem fogsz munkát kapni.
Ezt az egész katyvaszt rendbe rakni csak jogalkotói részről lehet, de mint említettem egy másik cikkben, a jogrendszerünk 100 évnyi lemaradása nem a legoptimálisabb ehhez, mitöbb nem tudom, hogy a sok semmirekellő szervezet felszámolása és a kötelező kamarai tagság, ezzel együtt a mindenkire vonatkozó, jól megfogalmazott irányelvek és ezek következetes betartatása mennyire volna jó ötlet. Valamit lépni kell, mert elég sok fuvarozócéget érint hátrányosan, azt pedig én sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy azért húzza le a rolót akár csak egy fuvarozó is, mert képtelen korrektül, tisztességesen megmaradni a piacon, ezzel teret és helyet adva a multiknak meg a kevésbé korrekt, kevésbé tisztességes szereplőknek.... Ebben a témában ostobaság azt mondani, hogy majd a piac rendezi, mert ez nem csak piac kérdése, itt nem csak fuvardíjakról van szó, amik egyébként is úgy szarok ahogyan vannak, mert itt minálunk mindenki ingyen akar szállíttatni....
Eközben a kutyát se érdekli, milyen költségei vannak a fuvarozónak, egyszerűen NEM tudod lenyomni a megbízók és a spedíciók torkán azt az általános tényt, hogy a sofőröd munkabérét is ki kell termelned, nem csak azt a rohadt gázolajat meg a nyomorék útdíjat. Sebaj, ha nem viszed el Te, majd elviszi más ezért a szar pénzért...
Képzeld el, hogy az ilyen dolgokért én itt hisztizek, morgok, dilizek, miközben nekem nincs fuvarozócégem. Ezeket a nyűgöket pontosan látja mindegyik, és az a rohadt büszkeség akadályozza őket abban, hogy együtt lépjenek fel a saját érdekeik mentén. Valószínű két okból. Az egyik a MKFE tagságuk, a másik meg az, hogy kivárják amíg a gyengébb cégek kidőlnek, próbálják a víz felett tartani a fejüket. Csakhát amíg a lábukat nem húzzák ki az iszapból, addig hiába kapálóznak, egy centivel se jutnak előbbre, kapálózás nélkül pedig nem sokáig lehet vízfelszínen maradni.
