Valamikor április 25.-én egy országos lefedettséggel rendelkező italnagykert kerestem meg mail-ben, de nem csak úgy brahiból, hanem kétnapos, szerteágazó és alapos matekolás után. Természetesen a mai napig semmi válasz nincs, innentől nincs akadálya erre a cégre is megállapítani az elégtelen kommunikáció tényét.

A profession oldalán hirdettek logisztikai csoportvezetői pozíciót, de nem erre ugrottam (bár kacérkodtam vele, mégis úgy gondolotam, hogy ezt most passzolom), hanem rákérdeztem a flottakezelésre...
Miután szépszámú a járműpark és több telephely, a kétnapos agyalás szükségszerű volt, hogy lássam, miféle rendszert kellene építenem ahhoz, hogy egymagam kezeljem le amit kell, derékszög-párhuzam.
A rendszerben való gondolkodás egyre több helyen elvárás, ahhoz hogy tisztességes munkát tudj végezni egy ilyesmi szervezői pozícióban, elengedhetetlen részedről ez a fajta tudás, gyakorlat, beilleszkedés, képesség ezt elérni. Valljuk be, a munkavállalók nagyrésze (mármint hasonló szervezői / szellemi pozíciókban) nem feltétlen tud vagy akar azonosulni ilyen szemlélettel, legfeljebb csak a szükséges mértékig. Ami pedig nem elég, ugynais bármenyire is hihetetlen, mi vagyunk a nem direkt termelői réteg, mi csak a tudásunkkal teszünk hozzá a működéshez, így segítjük elő a vállalkozás stabil működését és a direkt termelők problémamentes munkáját, ők hozzák be a zsetont amiből nekünk is előáll a bér.
A közszférában tapasztalom évtizedek óta, hogy elücsörögnek sokan az adófizetők pénzén, nekik mindig minden qrvára mindegy, bármivel mész hozzájuk, az neked fáj nem pedig nekik.

Jó nagy fejtörést okozott az a két nap, merthogy több telephelyről beszélünk, földrajzi távolság közöttük pedig nem 20 km amit egy átgondolatlan lépés miatt saját zsebed terhére oldasz fel, ettől kezdve ha csak saccolom hogy 80-100 járműről lehet szó, ez bizony körültekintést igényel flottakezelés szempontjából. Véleményem szerint a naprakész, tisztességes flottakezelés nem azt jelenti, hogy több hét lemaradás mutatkozik a dashboard-on...
Maga az ötlet, hogy egyáltalán elgondolkodjak a lehetőségeken, maga a kihívás része, egyszerűen látni és tudni akartam, hogy van-e működőképes koncepció erre vagy nincs, ha van akkor milyen...

Telephelyenként 20 terítőjárművel és 1 fényesautóval számoltam, anélkül hogy erről konkrétumokat tudnék. A realitás érzését az adta, hogy itt nálunk is van a cégnek egy telephelye, néha látom az autóit mozogni, meg a számlázó / elszámoltató pozíciót hirdetni.
Rengeteg dolgot kellett összerajzolnom és vizsgálni, hogy melyik hogyan lehet pariban az elképzeléssel anélkül, hogy telephelyenként kellene erre embert bevetni (rajtam kívül), milyen áldozatokkal járhat ez a formáció, milyen eredmények és mennyi időn belül fognak keletkezni, mennyire szakadnék szét, milyen különleges feltételek, eszközök kellenek ahhoz képest, mikor egy telephelyen folyik össze minden információ (és nem napok / hetek alatt)....
Végülis született egy koncepció, amiről elmondhatom hogy működőképes abban az esetben, ha az ehhez szükséges eszközök megvannak vagy meglesznek. Igaz ugyan hogy a hét több napján is kirándulni kellene a telephelyek között / felé, de ennek negatív hatása marhára nem érdekel, erre van a céges autó, illetve a lelkiismeretes, tisztességes munkavégzés is megkívánja. A rajzolt koncepcióban a flottakezeléshez szükséges minden információ gyorsan és digitális formában érkezne hozzám, így nekem az adminisztráció innentől nem egy szétszórt és kiránduiásokat igénylő napi rutin lenne, mitöbb az ezzel megspórolt időt átcsoportosíthatom a gyakorlati munkára, mint például adott telephelyen lévő járművet bármilyen szervizre vinni ha erre ott nincs kapacitás. Márpedig ha minden nap teríteni kell az árut, akkor abból a körből sofőrt nem veszünk ki, itt például az italtermékek tavasztól őszig háromszor nagyobb mennyiségben fogynak éttermek, büfék, kocsmák, benzinkutak és még a tököm tudja milyen helyek esetében mint ősszel meg télen, megboríthatja a napi ritmust...
Egy haszonjárművet ha csak lerakunk vagy felveszünk egy javítóműhelynél, ahhoz kell még valaki aki hozza-viszi az autót lerakó pilótát, ha pedig helyben megvárható műveletről (pl olajcserék, gumicserék) beszélünk, az is két órányi távollét...
A kihívás összetettsége is ebben mutatkozik meg, merthogy nem csak a lehető legfrissebb adathalmaz feldolgozását és naprakész riportolását kívántam vizsgálni, lehetőség szerint megoldani, hanem a járművek szervizelését is. A flottakezelés pedig nem csak abból áll, hogy minden héten a leadott menetleveleket és tankolásokat bevéssük nyilvántartásba oszt' majd valami történik vele....

Amit megtanultam és próbálom tovább adni, az a modellezés, amit ezzel az egésszel tettem én is: a lehető legtöbb input begyűjtése szükséges egy ilyen vállalkozásról és a járművekről ahhoz, modellezni tudjuk akár a jelenlegi rendszert, akár egy új felépítését és működését. Ez a modellezés nettó szellemi munka, az erre elqrt idő kevésbé veszélyes ahhoz képest, amikor az ember élesben kísérletezik és improvizál...
Miután a koncepciót megszültem, modelleztem, jött a hibakeresés, mert olyan rendszer vagy elképzelés nincs, ami hibamentesen születik. Raktam bele nem várt eseményektől a tévedés alapján előforduló esetleges problémákat, igyekeztem számot vetni minden (szó szerint) szarral amivel én pofonnéztem garázsmesterként a buszosiparban. Épeszű flottakezelő nagyjából az atomvillanással is számol, így aztán tényleg nem lesz meglepetés ha bekövetkezik, vagy minimum elmondható hogy szerteágazó kérdésekre azelőtt választ adtál hogy azokat feltegye bárki is.

A teremtés szépsége és értelme vezérelt, a szemmel láthatólag működőképesnek látszó koncepció megszületése után pedig vettem a bátorságot hogy mail-t írjak a cégnek...
Hát annyit azért elvártam volna hogy megköszönik egy héten belül, aztán vagy azt írják hogy köszi de nem, vagy azt hogy szerintük kérdéses hogy egymagam képes vagyok-e ellátni (és ekkor kaphatták volna a vázlatot), vagy valamilyen tévedésből kifolyólag mondjuk felhívnak hogy öcsém, főztem neked hidegkávét, beszéljünk már erről...
Egyik sem következett be, az okát nem ismerem, így kissé szögletesen de azt a konzekvenciát vontam le, hogy egyrészt nem tudják értelmezni a felvetésemet, másrészt nem érdekli őket, harmadrészt a kommunikációra általánosságban kevés hangsúlyt tesznek.
Talán kimondhatjuk, hogy a pénzre ugranak, de ez sem igaz, hiszen a rövid levelem tartalmából NEM értették meg, hogyan és milyen módon van ebben pénz....
Ha azt mondom neked, hogy például a videokamerás megfigyelőrendszered kapcsán spórolok neked 20 millió forintot, valószínű nem érted, miről beszélek. De amikor eléd rakom azt a pár oldalnyi szöveget amivel a munkaszerződéseket ki kell hogy egészítsd és ezeket alá kell írasd a munkavállalókkal, akkor már érteni fogod. Ha ezt nem léped meg, akkor meg érezni is, amint ellenőrzik a cégedet, vagy a munkavállalód ennek kapcsán jogi úton indul el.
Ugyanígy tudok a flottakezelésről is papolni, hogy adott esetben mekkora pénzeket lehet spórolni mondjuk éves szinten... Persze ehhez ismernem kell sok tényezőt a vállalkozásod kapcsán, csak rajtad múlik hogy megosztod-e velem azért, hogy lássuk, mennyi pénz repül ki az ablakon évente...

Összességében nekem megérte ez a két nap elmélkedés, mert ennyivel is előbbre vagyok a korábbiakhoz képest, hiszen olyan körülményeket vizsgáltam a flottakezelés ilyen formájához, amikkel korábban nem kellett foglalkoznom.
Egyedül csak az a trehány kommunikáció zavar amiről már ugatok itt hetek óta.