Korábban írtam egy bejegyzést arról, hogy munkavállalóként nagyjából hiábavalóság eltökéltnek lenni a hétközbeni tartózkodást áthelyezendő országon belül máshova egy jó munkahelyért. Ahogy ott írtam, csöbörből vödörbe jellegű ez a megoldás.

Ebben a bejegyzésben arról írnék, hogy az elmúlt pár napban milyen kellemes meglepetések értek a témában...

Történt hogy valamelyik nap délután kaptam egy üzenetet, hogy pont itt Szombathelyen sofőrhiány lépett fel egy (nem idevalósi) buszos vállalkozónál, aki vonatpótlózást végez.
Meg is kerestem a srácot, jeleztem hogy pont ráérek és tudok segíteni, lássuk mit mivel és hogyan kellene melózni...
A beszélgetésünk során azért volt egy kis lekonyulás részemre, amikor azt mondta, hogy nála csak korongos buszok vannak, kártyást (digitális tachográfost) nem vesz. Hát ehhez általában is sok szerencsét szoktam kívánni, itt viszont kiemelném hogy sokáig nem élvezzük már a korongozást, ugyanis ha jól emlékszem, az idén el kell kezdeni ezen 30 éves technológiát lecserléni a digitális eszközre.
A másik ami kissé lehangoló volt, az a munkanap hossza. Ezt inkább a Volánbuszos helyközihez tudnám hasonlítani. Meg lehet csinálni, de aki annyira szereti az éjszakai pihenését legalább 8-9 egybefüggő órában meghatározni mint én is, az nem igazán fogja heti 5 napban ezt művelni.

Pozitív csalódás volt, hogy a vállalkozó felkészülten állta a feladathoz: szállást bérelt márt tudta, hogy az ország bármely pontjáról jelentkezhetnek nála sofőrök, illetve eleve így "hirdetett" a közösségi média egyes csoportjaiban munkalehetőséget.
Ez a szállás a béredet nem érinti, tehát nem fogsz ilyenkor kevesebbet kapni azért, mert például Debrecenből jössz ide mondjuk egy hétre...

Ugyanebben a körben találkoztam egy másik buszos vállalkozóval, szintén ugyanilyen konstrukcióban űzi ezt.

Azt kell mondjam, a buszosipar azon szereplői, akik évek óta részt vesznek vonatpótlózásban, valószínű nagyon gyorsan alkalmazkodnak a környezeti változásokhoz, tanulnak a hátuk mögött lévő időszakból és ennek megfelelően felkészülve vonulnak fel a soron következő projektjükre.
Példaként szeretném megmutatni ezt a hozzáállást a többi vállalkozás felé, akik még nem jöttek rá, hogy tőlük földrajzilag messzebb is lehetnek olyan munkavállalók, akiknek képességeit hasznosítani tudják akár beugrósként, akár határozott, de még határozatlan idejű munkaszerződéssel is.
Az a megfelelő sebességű és irányú "tanulás" amin ezek a buszosipari szereplők végig mentek, azt jelenti hogy talán nincs veszve minden, ugyanis még ha lassabban is, de több iparág szereplői is átvesznek a másiktól olyan dolgokat, amikről azt látják hogy működik. Tapasztalataim szerint ezek a másolások 3-5 év alatt szoktak végbe menni akkor, amikor még "nem fáj". Mert ha "fáj", akkor ez az idő lerövidül egy-egy vállalkozás esetében.

Az a munkavállaló, aki a bére mellé szállást is kap amiért egy fillért sem kell fizetnie, az pedig legyen szíves megbecsülni a lehetőséget, a munkáját pedig ugyanúgy tisztességgel és becsülettel elvégezni ahogy egyébként is elvárható.