Ebben a cikkben szeretném megmutatni neked, mit műveltem alapszintű flottakezelésként ott, ahol garázsmester voltam 33 buszra.
Szeretnék inspirációt adni neked is, illetve megmutatni, milyen az amikor a munkavállalód szerelmes a cégedbe, a járműparkba, a tevékenységbe és a munkájába.
Aztán majd  a végén látni fogod, mi lesz akkor amikor tulajdonosként "nem foglalkozol földi dolgokkal".

Bevezetésként mondanám el (újra), hogy semmiféle műszaki végzettségem nincs, ezen a téren a tudás a kosszal együtt ragadt rám amíg fuvaroztam és buszoztam, illetve igyekeztem fejleszteni ezt a tudást amíg garázsmester voltam, elvégre hogyan végezzem a munkámat ha hülye vagyok hozzá mint a tök...

Valamikor 2021-ben Szombathely MJV megállapította hogy a városi közösségi közlekedés több ponton vérzik mint amennyiben jótékony hatása volna, így egy jól irányzott rúgással pályázatot hirdetett a szolgáltatás elvégzésére. Hónapokig vizsgálta az akkori cégem a körülményeket, a pályázati anyagot, terveztek, mértek, számoltak, szóval belerakták amit bele kellett rakni.
Egy tisztességes és szakmai tartalommal bíró pályázatot sikerült beadniuk, amivel aztán nyertek is, nekem pedig megérkezett a garázsmesteri pozíció (forgalmistát pályáztam volna meg, arra viszont nem mertek rakni, nem is értem miért...). Baromira örültem ennek is, ugyanis bizonyos kereteken belül én szülhettem meg a szolgálati feladatokat és a munkanap rendszerét. Amikor pedig megérkeztek a vadonás új Mercedes buszok, jó nagy pofával jelentettem ki hogy ennyi drága játékot még életemben nem kaptam senkitől sem.

Azt tudd hogy ez egy hatmilliárd forintos beruházás volt az első ceruzától az utolsó kavicsig, a cégnek meg nem okozott volna problémát flottakezelő rendszert bérelni vagy venni, viszont igyekeztünk egyszerűen és költséghatékonyan működni sokmindenben. Első hetekben papíralapon keletkezett minden infó amit összeírtunk, de ez követhetetlen volt, hatalmas kupac lett, a buszokról még azt sem tudtuk mennyit zabálnak, mire elég a 220 vagy 270 literes tank és így tovább. Nem segített hogy az első 1-2 hónapban minden műszakban lótás-futás volt minden szarért, csakhogy az ipar hiba nélkül menjen.
Ideje volt szintet lépni, így minden szabadidőmet arra áldoztam hogy a papírkupac és a tapasztalatok alapján táblát gyártsak a Google-ban, amit aztán folyamatosan finomítottam, fejlesztettem, bővítettem. 3 napig vadásztam a netet megoldásért, hogy valami mobilcuccal tudjak beküldeni adatot a táblázatba, így találtam meg az Appsheet nevű Google cuccot (erre esett a választás). Újabb két hét elteltével két miniapp segített a beérkeztetést és a tankolást rögzíteni, ezeket a funkciókat húztam egy app-ba ami már a sérüléseket is fotózta nekem, szóval három hónap alatt már ott tartott a miniapp, hogy pici ikonokkal és színekkel mutatott állapotokat (melyik busz mennyit ment a legutóbbi tankolás óta, forgalomban vagy műhelyben van, aznap tankoljuk-e vagy ráér és így tovább).
A táblázat már táblázat-rendszer lett, a függvénybe ágyazott függvény is beágyazott függvényt tartalmazott a dashboard-on, ami még színekkel jelezte mi mennyire jó vagy nem jó, a nyersanyagból egy halom szűrt tartalom, és előállt végre a korábban papíralapú tankolási jegyzék automatikusan generált változata.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, mielőtt még el kellett volna fogadnom az "így szoktuk" miatti kifogásokat, jeleztem hogy augusztusban még kapjátok a papíralapút és már az elektronikust, szeptembertől már csak az elektronikust.
A tököm rajzol tankolási jegyzéket amikor van 3-5 perced buszt tankolni és amúgy is írod be az Appsheet-en keresztül a táblázatba, nem a középkorban élünk. Sikerült keresztül nyomni, én pedig rohadtul büszke voltam arra amit sovány malac vágtában a pörgős munka mellett és egyébként nem kevés szabadidőmet beáldozva elértem. Másrészt a tudás az egyetlen dolog, amit senki nem vehet el tőlem, illetve a munkaerőpiacon (reményeim szerint) ennyivel is többet érek.

A következő fejezete ennek az általam azóta is favorizált megoldásnak az volt, hogy elkezdtem rajzolni a következő verziót, amibe a heti átvizsgálásokat, javításokat és egyéb hasonló dolgokat kezeltem volna le, és itt már a javítóműhelynek is lett volna "felület" az adminisztrációhoz, és minden, de minden infó ugyanabba a táblázat-rendszerbe ment volna bele, ahonnan már a kezdetektől kapta-vette a menedzsment a neki fontos számokat. Szintén baromi boldogok voltak.

Egészen addig, amíg egy szép novemberi napon a kihelyezett kisherceg át nem fordult, a tulajdonos meg nem úgy ébredt fel, hogy mától multik vagyunk.
A kisherceg korábban már elüldözött másfél embert az első telephelyről, itt is elkezdődött a folyamat. Volt közöttünk egy srác, huszonéves buszos múlttal, műszaki vénával és akkora teljesítménnyel minden műszakjában, amit én meg a váltótársam együtt sem voltunk képesek hozni, pedig egyikünk se volt lusta trehány disznó. Szóval ez a srác volt a következő, decemberben. Még a neki megjáró negyedéves prémiumot se kapta meg.
Februárban következtem én, a negyedéves prémium nekem is kimaradt, de engem ez nem érdekelt már korábban sem, nem én voltam tisztességtelen, aljas és inkorrekt.
Utánam még elmenekült a váltótársam is, azóta pedig vagy 9 ember jött-ment a pozícióban, nagyrészük buszkereket se látott addig, ahogy hallom a műhely is szakemberhiányban "szenved".

Az én esetemben kialakult helyzet részletezését kihagynám, maradjunk annyiban hogy bármi is volt ami a kishercegnek nem tetszett, nem volt akkora súllyal hogy úgy viselkedjen ahogy tette.
A cégtulajdonos pedig hidegen és passzívan reagálta le a "problémát", annak megoldása helyett egyszerűbbnek látta elfogadni a távozásokat. Azt mondják, hogy középvezetőt nem cserélnek le mert nehezebb pótolni. Francokat! Ott akkor csak én tudtam volna másfél vagy két opciót a leváltására, tehát ezeket láthatta volna a tulajdonos is. Másik kérdés hogy nem akarta.
Aztán eltelt a távozásom után 2-3 hónap, mikor valahol azt mondta, hogy most már látja, hogy aki a kishercegnek a bögyébe kerül, az hamar távozik a cégtől és ez így nem jó. Hát, jó reggelt kívánok, erről pofáztam az asztalnál 2023 március elején.... Feleslegesen, mert hagyott elmenni, ahelyett hogy feloldja a helyzetet (mert szerinte ez nem az ő feladata).
Azért a tavalyi év hozott még nekik ezt-azt, amiből értelmes cégvezető azt a konzekvenciát vonja le, amit Gyurcsány is, mikor kimondta. Nem kicsit, nagyon.
A kisherceg egyébként a távozásomkor azonnal porig rombolt mindent amit addig termetettem, hasonlót improvizált össze de jóval kevesebb funkcióval. Igazából nem velem szúrt ki, ugyanis miután én kiléptem, nekem nem fáj ha nekik szarabbul megy bármiben is.

Az önmagáért beszél, ha egy cégtől több ember ugyanazon személy vagy körülmény miatt távozik. Ennél a cégnél elhitte a menedzsment (itt a dac), hogy miután lábra álltak (a mi segítségünkkel), működni fog nélkülünk is, igaz a hogyannal nem voltak tisztában. Ahhoz pedig túlzottan büszkék voltak mindig, hogy bárkit felhívjanak az arra érdemesebb, lelépettek közül, miután rájöttek hogy kár volt elengedni, vagy szükség volna a tudásukra. Az ego pedig például ott jeleskedik, amikor azt gondolod, hogy egy konfliktushelyzetet nem neked (cégtulajdonosként) kell feloldalni, hogy rendet rakjál és rendet tartsál, ezzel védve és őrizve a cég működését, avagy tudod hogy az az érdeked hogy a jó munkaerőt megtartsd. Mi valószínű nem fértünk bele ebbe a körbe ennél a cégnél. Ha pedig a konfliktus alapja az, hogy a kisherceg féltékeny mindenkire, aki a buszosipar bármely szegletében többet tud mint ő, és ezért az érintett távozásáért mindent meg is tesz, az véleményem szerint az ő egyébként vitathatatlan szellemi képességeinek (közlekedésmérnöki diplomája van talán) felesleges pazarlása, vezetői képességének hiánya.

Ha hagyod garázdálkodni azt, akit középvezetői pozícióba raksz, legalább annyit tegyél meg, hogy rendet rakjál amikor kell és ne engedd hogy a tudás elhúzzon a cégedből. Illetve megteheted a passzivitás jegyében hogy nem foglalkozol ilyennel, csak mérlegeld azt is, mit vesztesz. Nekik sikerült elbukni olyan embereket, akik kivétel nélkül teljesítményt nyújtottak, egy-kettő meg az életét rakta bele.
Nekem mondhatod hogy mindenki pótolható, ezzel nem szoktam vitatkozni, inkább azt szoktam kérdezni, mennyi időt, pénzt és ideget fogsz kivágni az ablakon amíg megtalálod ugyanazt valaki másban (ha egyáltalán), és az a másik hozni kezdi azt a teljesítményt, értéket amit az, akit hagytál elmenni. A Te céged, a Te pénzed, de az elégedett és boldog munkaerővel akár háromszor annyit is teljesíthetsz, mint a többivel (erre a románok jöttek rá a kétezres évek elején).
A kisherceg által generált konfliktusnak csak ő adott alapot az általános csapkolódással, melyet konkrétumokkal nem tudott alátámasztani (mármint hogy mit végzek szarul, mit nem végzek el). Egyedüli kapaszkodója az egyes diskurzusok stílusa volt (időnként kimondtam hogy minek a qrvaanyját és miért), érdekes hogy ennyi átment, a lényegi rész meg nem.

Milyen konzekvenciát vontam le az első 4 hétben, depresszív hangulatban...?
0. tudomásul vettem hogy ennél a cégnél (is) hagynak mindenkit távozni, esetleg még ösztönzés is van.
1. nem mostanában lesz mégegyszer, hogy szerelmes leszek cégbe, ha csak nem saját vállalkozás lesz az.
2. hiba volt türelmesen és csendben várni majd' egy hetet, amíg a cégvezető elé vihettem az ügyemet, abban a reményben hogy rendet rak, egyszerűbb lett volna azonnali hatállyal távozni, sokkal kisebb csalódás lett volna így.
3. hiba volt abban reménykedni, hogy amit felépítettem, annak részletes "tudományát" megosztva mással, majd segít rendezni amit rendezni kell - ez egy jel arra, hogy Te nem kellesz, van helyetted másik.
4. soha többet nem fizetek a cég helyett se szoftverért, se szolgáltatásért, semmiért, lásd 1-es pont.
5. hiba volt megbízni a kishercegben, mikor mindenki elmondta róla negatív véleményét már az elején.
6. kerülöm azt a céget, amit a dac. a büszkeség és az ego valamilyen kombinációja vezet.
7. borzasztó nehéz problémát / konfliktus úgy feloldani, hogy a másik fél nyitottsága erre kereken nulla.

A Te vállalkozásodban volt-e ilyesmi fennforgás? Neked mindegy, ki végzi el a munkát? Te hogyan kezeled azt a munkavállalót, aki hajlandó tanulni, újítani, a saját munkáját és talán ezáltal a környezetében lévőkét is könnyíteni? Te egy ilyesmi szituációban mit tennél? Tennél-e bármit azért, hogy a jóképességű maradjon?