Ez a cikk online formában csak az arra előfizetőknek elérhető, ezen bejegyzés írásakor csak a bevezető kapcsán reagálok, a teljes cikk ismeretének hiányában (pótolni fogom, csak hát február óta belassult az újsághoz való hozzáférésem.

A bevezetőből idézek:
"A sírásás az szakma, mondják az autómentősök, de az ő munkájuk nincs szakmásítva, nem tartozik sehová sem. A 7,5 tonnás Mercedes Ategomat autómentőként műszakiztattam le, a figyelmeztető jelzés és a csörlő is szerepel a forgalmiban. Az autóm a forgalmi engedély szerint autómentő, de az okmányirodában nem adták meg a tachográfmentességet, mert szerintük daru, hidroplató"

Mielőtt belekezdenék, jó volna a bevezetőt lezárz mondattal befejezni, legalábbis én így tenném.

Nem csak ez nem szakma, holott képzés nélkül ez a tevékenység sem lenne űzhető, alapvetően a hivatásos gépjárművezető sem szakma, hiába a képzések, amikről meg mindenki tudja hogy időszerű volna a képzéseket is megreformálni, arra pedig már korábban kitértem hogy szégyen, amiért nem minősül szakmának.
Hogy nem tartozik sehova...? Dehogynem. Ugyanabba a csoportba, akik a vállalkozásuk üzemelése során egy halom pénzt befizetnek adók és járulékok formájában, szolgáltatást végeznek, díj ellenében fuvaroznak - csak hát nem darabárut hanem adott esetben járműveket.
Ezen tevékenységben nem csak  a műszaki mentés van porondon, számtalan esetben van olyan munkájuk, amikor A pontban fel kell csípni egy autót és az elszállítani B pontba, mely autó nem feltétlen műszaki hibás.
Mindegy melyik munkát nézem (műszaki mentés, átszállítás vagy import), mindegyik díj ellenében történő fuvarozás, mely kapcsán elég régóta hangoskodok a kontárok (a tevékenységhez előírt megfelelősségek hiányában a tevékenységet végzők) ellen, tehát irreális kérés a tachográfmentesség.
Én gátlástalanul kiterjeszteném a tachográfkötelezettséget minden olyan járműre és jármű szerelvényre, amelyik alkalmas vagy hivatott a járművek szállítására. Innentől a keletiek sem és honfitársaink sem fognak mondjuk Düsselsdorf-ből "egy seggel" beérkezni magyarországra, hátukon (szép hosszú traileren) 3 személyautóval, talán kevesebb eséllyel alszanak rá a kormányra, előttük haladó vagy álló kamion végére vagy szalagkorlátra.

Hosszú évek óta nincs határozott és következetes fellépés (ami véleményem szerint megelőzéssel kezdődik, nem pedig kezeléssel - act, don't react, nem mindegy), aminek hozadéka a fuvarozási iparág (és úgy az árufuvarozás ahogy a buszozás) torzítása olyan szereplők jelenlétével, akiknek semmi köze a tevékenységekhez, se képzettség, se megfelelősség, mégis veszik a bátorságot "harapni a tortából".

Eközben 10-12 éves fuvardíjak vannak a piacon, kivétel a taxi és autómentő tevékenység, ahol a szolgáltatás beárazása az adott vállalkozások restanciája lett, ezeken a piacokon nem igazán tudok alkudozni... Nem is kell, ugyanis a kenyér esetében sincs alkudozás, meg a csirkemell ára is ki van írva a hűtőpultra.

A témára vissza: én fogyasztói oldalról azt látom problémának, hogy akárhol járok, nem tudom, mennyi pénzembe kerül lehurcolni az autómat a pályáról ha ott rohad le, csak legendák és pletykák szerint saccolom 100ezer forintos tételnek. Lazán kapcsolódik, hogy az osztrák pályamatricában benne van egyfajta biztosítás, mely tartalmazza azt, hogy ingyen leviszik bármelyik autópályáról az ott letérdelt személyautót, vagy az első parkolóig, vagy az első szervizig...
A KGFB biztosítómnak van ilyen opciója egyfajta plusz biztosítási konstrukcióban, de csak olyan autóra vonatkozik amelyik nem idősebb 10 évesnél... Nem tökmindegy milyen korú autó után fizetnék ha fizetnék...? 20 éves autó után is lehet 3-5 évig negyedévente 5ezret kifizetni úgy, hogy műszaki mentésre nem lesz szükség ezidő alatt...

Véleményem szerint nem a tachográf-kötelezettség a legnagyobb ellensége az autómentős iparágnak, hanem első körben saját maguk, a közöttük lévő hiénák és az ezen a piacon is szereplő kontárok.

Országunk jogrendszere pedig sokszor agyonszabáyoz mindent, miközben szakadékokat képez, a következetesség és esetenkéni megelőzés megint csak defektes, sokszor inkább tűnik a szabadidő irányított eltöltésének, pótbeporzás az érdemi tevékenység helyett.
Ennek köszönhető hogy például a személygépkocsis személyszállítók piacára is simán beléptek és ott működnek olyanok, akik semmiben nem felelnek meg a tevékenység űzése kapcsán a B kategóriás jogosítványt leszámítva, de még megfogdosni sem képes a hatóság, hiszen "nem tudhatjuk hogy akik a járműben utaznak, fizettek-e a szállításért, lehetnek ők akár baráti társaság vagy egy család tagjai is".
De ha én különjáratnak meghirdetett burkolt helyközit művelnék busszal, igen rövid idő alatt sarokba szorítanának és kimérnének rám néhány milliós büntit...
Rajzoltam rá koncepciót, szerintem működne is, csak miután nincs buszom, nem tudok fricskát mutatni...

Igyekszem majd bejegyzést szülni ennek kapcsán a (fuvarozási iparágat érintő) kötelezettségekről, a lehetőségekről és az ehhez köthető oktatási rendszerről is, mert van mit írni, van miből meríteni.