Az előző bejegyzésben általános dolgokat, "apróságokat" vázoltam, kicsit színesítve a magam tapasztalataival, most sem lesz másként.

Valamikor március közepén úgy döntöttem (felbátorodtam), hogy nem csak a vasi területen lévő melókat lesem. Ezt úgy értsd, hogy alapvetően két irányt határoztam meg, melyekből a tinglitangli napi 8 óra az legyen megyei, de ha valami nagyobb lehetőség jön szembe, akkor lehet szomszédos megyében is.

Évek óta sofőrhiány van, sokan sok helyen próbálják megfejteni az okát, keresik a megoldást, csak nem azok és nem ott akiknek és ahol valójában érdemi ráhatásuk lenne erre.

Még fuvaroztam és éppenséggel kezdtem megunni az egy-másfél tonnás raklapokat, a csereraklapozás szépségeit, amikor a biatorbágyi ALDI-ban még akkor is a selejtet akarják visszaadni, amikor szárazélelmiszert viszek fehérraklapon, a feladó pedig fehéret kér vissza cserébe.

...az egyik legfájóbb pont, sok-sok éve.

Március óta téblábolok itthon, rengeteg hirdetésre jelentkeztem, több helyre vakon küldtem önéletrajzot (ezt is újra kellene faragni külső tanácsra, de még nem jutottem el odáig), de csak kevés helyről jön visszajelzés.

Aki a tudását önerőből, érettségi nélkül, célirányos tanulással szerezte meg. Aki ezt a tudást szívesen hasznosítja a vállalkozásodnál, de ez csak úgy lehetséges ha hagyod is.