Ebben a cikkben összefoglalom, hogyan lehet kiváltani a spirálfüzetet korszerű és majdnem ingyenes megoldásra fuvarszervezést és autóirányítást illetően.

A buszos pályáról való ideiglenes kivonulásomat követően egy spedíciós cégnél találtam helyet. Hatalmas előnyöm volt a fuvarozási múltam, ideje volt ezt a tudást továbbb fejleszteni az íróasztal másik oldalán. Két hónap sem kellett a felzárkózáshoz, így elkezdtem a tanultakat hasznosítani fuvarszervezés és autóirányítás terén.

A feleadat alapvetően onnan indult, hogy egy helyi kereskedelmi vállalkozás árucikkeit terítsük a vásárlókhoz. Értsd általában heti 2-3 kanyart ment a furgon, egy-egy alkalommal 6-16 lerakó, többségében Budapest.
Természetesen a teljes koncepciót tekintve az ezért beeső fuvardíj sokszor nem fedezte a kanyar felét / kétharmadát sem, így nem kevés ideg pusztult a visszarakó vadászatára. Azért volt ez kínkeserves munka, mert amikor lett volna idő felvenni "hazafelé" rakományt, akkor nem volt helyem, amikor már volt helyem, addigra a rakományt elvitte más, vagy bezárt a cég (délután kettőkor meg háromkor)...

Borzasztóan illúzióromboló, sikerélményeket mellőző napokat éltem meg néhányszor, ennek ellenére a tavalyi évet nem deficittel, de nem is irdatlan profittal zárta az üzletág.

A kereskedő rendeléseit mailben kaptam, word dokuban, az első két hétben ugyanúgy improvizáltam rakodási listát és menettervet ahogy tanították, csak hát ezzel minimum 40 perc elment, és rendre valami külső hatás miatt napi 3-5 alkalommal kellett újraszervezni, újratérképezni, és a halálom a raktérszámítás volt, mert minden egyes terméket minden egyes alkalommal annak méretei alapján kellett besakkozni a platóra hogy lássuk, felfér-e amit elvinnénk vagy sem...

Ahogy az ember elkezdi gyakorlatban végezni azt, amiről addig csak hallott valamit, meg éppen tanítják rá, óhatatlan szerzi a gyakorlatot amivel aztán a saját munkáját tudja könnyíteni ha ehhez párosul másféle tudás is, az én esetemben a táblázatosdi volt ez.
Nagyjából egy szép hétvége alatt megszületett a munkaszervezést könnyítő (Google) táblázat, melybe innentől belepakoltam a rendeléseket tételestül, mindenestül, egy másik lapon behivatkoztam a megfelelő sorokba, lerakodási sorrendben a rendelés-számokat, amikhez egy rakat függvénnyel szedtem ki más cellákba a releváns adatokat, számoltam súlyt, fuvardíjat, km után költséget.
Egy harmadik lapon ebből keletkezett az automatikus menetterv, szintén egy halom függvénnyel, így ahhoz már csak a térképezésből jövő km-t és értelmesen megállapított menetidőt kellett hozzáírni. Ebből pedig a generált menetterven látható volt, hogy tervek szerint mikor hol lesz az autó.
Egy ilyen kanyar összerakása a korábbi 40 perc helyett 5-7 perc lett, ha pedig újra kellett rajzolni, akkor újabb 10 percen belül kész volt újratérképezéssel, menetidő újraszámolásával együtt.

Hónapokig így űztem az ipart, egy halom időt megspórolva (és ezeknek egy részét hideg kávé elfogyasztására átcsoportosítva), nem utolsó szempontként pedig rengeteg ideget pihentettem. Okosan kell dolgozni, nem erőből.

Az év második felében már éreztem hogy ideje szintet lépni a raktérszámítás felé is, de hiába kértem hogy minden termékhez (amihez addig hiányzott) méreteket adjanak, ez a piallanat már nem jött el, mert ők már akkor másik szállítási megoldáson gondolkodtak.
Azt ide most beszúrom, hogy a piaci ár töredékét fizették egy komplett logisztikai szolgáltatásnak, meg sem fordult a fejükben hogy az előző évi 100 millió feletti oszhtalékból igazán adhattak volna még nagyjából egy-másfél milliót (és még így is bőséggel olcsón kapták volna a szolgáltatást), amiből nekünk nullára futott volna az autó az ő rakományukkal, nem pedig mínuszba.
Tehát a terv az volt, hogy minden tételhez függvényekkel kikeresem a méreteket, osztok-szorzok és legózok a virtuális platón szintén függvénykupacokkal (kipróbáltam demo adatokkal), így ez a táblázatrendszer nekem már sipákolt volna ha "túlraknám", de egészen biztos hogy nem kellett volna sok rendelést "felbontani" azért, hogy megszámoljam, felfér-e vagy sem (helyfoglalás). Nem kellett mindet, de egy-egy szállítás mindig volt hetente amikor bizony szükséges volt biztosra menni.

További terv volt az is, hogy a korábban megszokott (már megint az "így szoktuk"), mailben küldött word doku helyett a táblázatrendszer egy erre a kijelölt lapjára kérem a rendeléseket beleírni, innéttől nekem megszünt volna a copy / paste plusz kézzel írogatás, majd a függvények teszik a dolgukat. Logisztikusnak neveltek, nem rabszolgának :)
Minek dögöljek meg a munkába ha okosan is el tudom végezni, maga Parajdi István (Sikervitamin csatorna a youtube-on) is megmondta az egyik videójában, hogy az a feladat amit legalább háromszor kell elvégezni, azt le kell programozni, automatizálni kell. Ezt harsogom én is 8-10 éve, akinek pedig teremtettem ilyesmit, szerintem azóta is mosolyogva nézi végig, mennyi időt és ideget spóroltam neki.

Amikor egyébként ezt a formát bemutattam a főnökömnek (aki egyébként igen régóta nagyon jó barátom), azt mondta, örül hogy nekem adta ezt a munkát, ő ugyanis analóg módon kezelte, én pedig ezzel a táblázatosdival csodát tettem a munkafolyamatot tekintve. Ezekre a helyzetekre mondom én is, hogy nem kell feltétlen drága pénzeket kidobálni célszoftverre ha kompromisszumképes vagy. Szerintem nincs a piacon olyan cucc, ami akár 15 lerakót, lerakónként 5-128 féle terméket lekezelve, rakteret, km-t, menetidőt, rakodási időt számolva könnyítené meg a dolgodat. Olyan biztos van, ami ezeknek valamely kombinációjára képes.

Jegyzem meg, hogy a tervezett fejlesztéshez az Appsheet megint előkerült, de miután januárban bezártuk az üzletágat, okafogyottá vált részemről belevágni heteket és energiát.
Pedig milyen szép lett volna... :)