Igyekszem összefoglalni mindkét témakört, mintegy képet festve a helyzetről, gondolom hiába, mert ez is egy olyan jegyzet lesz az elektronikus világban, amit csak az nem olvas akinek kellene...
Korábban itt is és máshol is hangot adtam annak a közösségi problémának, miszerint a hivatásos gépjárművezetők a logisztikai terület pénzzel rendszeresen lehúzott "hajléktalan segédmunkásai".
Vázoljuk tehát, mik azok a jelenségek, amik az elmúlt 20-30 évben csak dünnyögést és elvándorlást okoztak ezen közösség tagjai között, semmiféle lázadást, azoknál akik a helyzetet megteremtették és fenntratják, részükről még gondolkodás sem történt, nemhogy megoldás.
Első körben a szükséges kategóriák beszerzésének ideje, költsége a vizsgálandó. Soha nem volt olcsó a C és a C+E, de még a D kategória sem, ez manapság már a csillagos eget veri még úgyis, hogy esetleg a munkabéred nettó 400ezer körül van...
Tehát szeretnél hivatásos sofőr lenni, árut fuvarozni nemzetköziben, hiszen itt több a zseton mint a belföldiben.
Első körben a PAV (azaz pálya alkalmassági vizsgálat) 3-as fokozata minimum kell, de veszélyes áru fuvarozásához az ADR képzés mellé a 2-es.
Ez egy félnapos "idegrendszeri" vizsgálat, aminek eredményei a külvilág számára érthetetlen szakvéleményt alkotnak a bizottság előtt, lényege hogy valaki szerint ez dönti el, alkalmas vagy-e a pályára vagy sem.
Európa szerte talán 2-3 országban van ilyesmi, de sehol sem ennyire szigorú mint nálunk.
Annyiban egyetértek a felmérés létjogosultságával, hogy kell valami szűrő, mielőtt valami tévedésből kifolyólag szellemi rövidnadrágosnak adunk 40 tonna guruló össztömeget, buszt vag taxit. Ez utóbbinál a szűrő kilyukadhatott pár éve, tekintettel a hírekre, hogy mennyi olyannak sikerült taxiba ülni vezetni, aki semmilyen vonatkozó feltételnek sem felelt meg.
Következő lépésként a meglévő B kategóriád mellé önerőből vagy támogatás alapján megszerzed a C és E kategóriát, ez az elmúlt 10-15 évben nagyjából 3-5 hónap alatt ment végbe, költségeit illetően 450ezer körül lehetett 10 éve, ma ennek háromszorosa biztos van. Mit is mondtál, ma mennyi a nettód?
Ezen képzés alatt megtanulod a közlekedési szabályok magasabb szintjét és azoknak alkalmazását, megtanulsz nagyautót kezelni és vezetni annyira, hogy a vizsgán átmenj.
Innentől lesz érdekes, ugyanis kezdőt 10-15 éve jóval kevesebben alkalmaztak mint mostanában, egyrészt azért mert akkoriban a sofőrhiány nem volt ekkora mértékű mint most. Másrészt a fuvarozók 80%-a nem merte megreszkírozni, hogy a 80 milliós szerelvényt az első héten elfektesd.
Alternatíva volt mindig, hogy négykézben kezdted, azaz beraktak egy képzett, gyakorlott sofőr mellé hogy betanulj, megtanulj mindent. Ha szerencséd volt, akkor olyan mellett szocializálodtál bele a tevékenységbe (hogy is mondjam SZAKMÁBA), aki tényleg tud.
Szóval kezedben a megszerzett tudással tovább képzed magadat GKI-val (és ezt a tudást 5 évente frissíted, vizsgát teszel belőle), ami jelen formájában mindennek nevezhető, csak gépjárművezetési képzésnek nem. A tananyagban olyan dolgok tömkelege van, melyek beleférnek a kategóriaképzésbe, illetve számtalan területen felületes információ arról, ami neked a mindennapok része lenne...
Ez a képzés egy EU-s egységesítés, korábban itthon külön képzés kellett belföldi árufuvarozásra és külön képzés kellett nemzetközibe is, ezek annak idején azért igencsak szakirányúak voltak a mostanihoz képest.
Azt még tudd, hogy amíg nálunk az is szopik ezzel aki valóban akar tudást felvenni (mert a sofőrök egy kisebb rétege csak hisztériázni tud a GKI miatt, felmutatni képességeiből nem sokat), ezzel szemben például Ausztriában egy 2-3 alkalmas beülős előadást végighallgatva (és jóval nagyobb összeget rólad legombolva) beütik az e95-ös kódot a jogsiba.
Elérkeztünk az alapképzés végére, innentől gyakorlati tudást kell(ene) magadba szívni. Nagy eséllyel saját károdon fogod megtanulni (árukár, járműkár, bírságok), mázli esetén tényleg olyantól fogsz tanulni, aki a porceláncsibét is három spaniferrel köti meg úgy, hogy még a német B.A.G. is térdre esik előtte.
Ezen a ponton már kijelenthetnénk hogy szakma van a kezedben, ugyanis amikor az asztalosgyerek kijön a szakmunkásból, gyakorlata éppúgy nulla mint a tiéd ezen a ponton, de mégis SZAKMUNKÁS bizonyítványa van, ami a gyakorlati területeken (meg a munkaerőpiacon) KÖZÉPFOKÚ végzettségnek tekinthető.
Különbség annyi, hogy amíg ő hibázik, az munkadarab vagy szerszámcsere, amikor meg a kamionos vagy a buszos hibázik, ott jelentős áru-, járműkár keletkezik, szarabb esetben emberéletek forognak veszélyben, esetleg sorakoznak a purgatóriumban földi létük elbírálásának céljából.
Életszerű példákra hivatkozva mondom, hogy egy jó képességű ember a sofőri pályán 2 év leforgása alatt szembenézhet mindenféle kihívással, tanul belőlük, tehát elmondható hogy ezen két év gyakorlat alatt ennek a szakmának megfelelő minőségű képviselője lehet.
Ezt azzal tudnánk fokozni, ha a GKI-ból a szemetet szépen visszarakjuk a kategóriaképzésbe, a tachográfról szóló 12 mondatot az 561-ről szóló hat mondatnyi résszel együtt szépen kidolgozzuk, a rakományokkal és rögzítési módokkal kapcsolatos elméleti részt a gyakorlat felé orientáljuk, mindezeket a szakosított képzés jegyében. Ehhez egyrészt jogalkotói akarat kellene, másrészt a képzési terv ilyen irányú kialakítása, tartalommal való megtöltése.
Aki egy ilyen GKI képzést teljesít (és ez egy darab szombati délelőtt nem feltétlen tanulható), annak sokkal könnyebb lesz boldogulni, kevesebb rakományrögzítési hiba lesz, érteni fogja a napirendjét meghatározó szabályokat.
Itt megint megállnék egy pillanatra, mert az 561 nem változik olyan sűrűn mint a magyar jogrendszer, 2004 óta egy három oldalas kivonat megfelelő szövegértelmezése esetén bírságmentes tevékenység várható. Ezzel szemben vannak olyan sofőrök, akik pályafutásuk 10-15-20 éve alatt is félreértenek, nem tudnak ebből dolgokat, mitöbb még észt is osztanak, esetleg vitatkoznak az út szélén a rendőrrel.
Én például soha nem gyakoroltam a négykezes menetet, ettől kezdve (hiába űztem hét évig a teherautózást) egyrészt nem maradt meg ez a része, illetve fingom nincs a munkaidő ilyen formájáról. Viszont nem is osztom az észt senkinek sem ebben a témakörben.
Összegezve tehát, elköltöttél egy halom pénzt a hivatásos jogosítványra, egy kisebb halomnyit a GKI-ra, eltelt 4-5 hónap, sikeres vizsgákon és okmánycseréken vagy túl, jöhet a munka.
Kidolgozod a beledet, egyrészt amíg találsz fuvarozócéget, másrészt amíg beleszoksz dolgokba, megtanulsz mindenhol bejelentkezni, le- és felrakodni, kötözni, közlekedni (nyergessel a szűk belvárosok a legszebbek), szépen formálódsz. Aztán azt fogod észrevenni, hogy az egész lánc működéséhez elengedhetetlen vagy a többi szereplővel együtt, de mégis Te vagy a felmosórongy, az utolsó megköpködött segédmunkás, a hajléktalan gyökér, akivel mindenki úgy bánik ahogyan éppen reggel felkel, Te vagy az aki mindig mindenért felelsz, Te ne magyarázd meg, mit hova rakjanak a platón, össztúlsúly miatt ellened indítanak eljárást, Te fogsz idegeskedni amikor este 7-8 óra körül sehol a qrvaanyjába nem találsz parkolóhelyet, de a tachográfod már csippant egyet. Te vagy az, akin a diszpó nem tud segíteni amikor GPS koordináta kellene, selejtes raklapokat óhajtanak visszaadni, nem találják a rakományodat amit vinnél, nem szedik le amit hoztál.
Amikor eléred azt a tudásszintet, amivel ezek zsigerből kezelhetőek, részedről konfliktus és qrvaanyázás nélkül, kimondhatjuk hogy tapasztalt hivatásos gépjárművezető vagy a teherfuvarozásban, az okmánykitöltésedbe belekötni nem lehet, a rakományod szabályszerűen rögzítve van, súlyelosztás megfelelő, árukárod nincs, a rád bízott jármű patika kívül-belül, a tachográfkártyád hibátlan.
Ezt hívjuk úgy, hogy a szakmát kitanultad, elég magas szinten űzöd. Ez az a pont amikor kiérdemli a belefektetett pénz, energia és fejlődési akarat a SZAKMA minősítést. Elbírná ezt korábban is, amikor minden, a munkavégzéshez szükséges feltételt teljesítettél.
Fentiek alapján szeretném megkérdezni, ki mit gondol a sofőrhiányról akkor, amikor az adott ember nem kevés lóvét beletesz, kitanul mindent amit és ahol kell, az eredmény pedig lehangoló képet fog alkotni neki....
Ezen kívül lóf@szt kap a kezébe, nem szakmát, miközben szakirányú tanulmányokat folytatott, feltételeknek felelt meg, ezekhez kötött tevékenységet végez!
Azt javaslom a sofőrtársadalomnak, hogy nyugodtan dőljenek hátra minden olyan eseménynél, amik nem róhatóak az ő terhükre, teljesen felesleges idegeskedni, intézkedni olyan problémák miatt, amik nem az övüké.
Emellett nem ártana a jogalkotó lábujjára is rálépni, bár ez közösségi érdekeket képviselő szervezet nélkül nehéz, ezeket a szervezeteket pedig a munkáltatói oldal nem komálja. Nem lehetetlen, csak nehéz.
Azoknak pedig, akik szerint "ez csak vezetés", sok sikert kívánok egy olyan világban, ahol a nézeteik miatt lesegetik a kiszállításra váró áruval telített raktárat, az alapanyag nélküli üzemet, üres polcokat a boltokban, éhes kölköket otthon.
Hogy a buszosokra is kitérjek:
Ők talán a legképzettebbek, elvégre nem krumplit szállítanak, hanem mutert a piacra vagy a kölkünket iskolába. Ennek ellenére számtalan konflikthelyzetben a kutya se áll mellettük vagy mögöttük, ami akkor igazán illúzióromboló és tragikus, amikor olyan hiba miatt áll bíróság előtt, aminek nem okozója, nem felelőse. Azért áll ott, mert könnyebb rajta fogást találni mint a halandón, keresik is rendesen minden alkalommal.
Ő a frontvonalban néma csendben kell hogy eltűrje, ha az idióta utas üvöltözik, csapkod, köpköd, még azt is ha fizikai attakkal lép színre. Egy rossz szó vagy mozdulat a buszvezető részéről és kirúgták azonnal, rosszabb esetben ő (is) kerül a vádlottak padjára.
Mai Magyarországon le a kalappal azok előtt, akik 70-es vérnyomással képesek elviselni percekig az ilyen megpróbáltatásokat. Miután nekem is volt részem kisebb zivatarokban buszosként, tudom mikor van az a pont amikor halált megvető nyugalommal kell kiszállni a buszból elszívni egy cigit, ezen idő alatt pedig eldönteni, mit mondok a felhívott forglamistának:
a) mire beérek legyenek készen a papírjaim mert távozok a cégtől.
vagy
b) a szellemi megpróbáltatások olyan pszichológiai károkat okoztak a személyiségemben amik miatt táppénzre vonulok, az igényelt szaksegítséget (pszichológus) a cégnek kell fizetnie.
Nagyjából mindegy melyik opciót választod, a munkáltatód szemöldöke emelkedik húsz centit és ultimátumot fog adni: csinálod tovább vagy kirakja a szűrödet. Nem itt taglalnék munkaügyi vitákat, csak lábjegyzet, hogy mi várható.
Akik szerint a buszvezetői tevékenység sem szakma, picit elmélkedjenek a világnézetükön, miközben 4-5 órán át buszosbalesetek videóit nézegetik, vegyenek részt bírósági tárgyalásokon ahol az ügyész éppen magyarázza, hogy a vádlott milyen attakkot vívott a buszvezető ellen. Eközben pedig esetleg számolja meg hozzátartozóit, akik még ha egyszer is, de utaztak vagy éppen rendszeresen utaznak busszal...
Hagyján, hogy nem minősül egyik sem szakmának, de hogy még teszünk is rá egy-két lapáttal amikor nem a megfelelő módon kezeljük a képviselőit, na az a legszebb. De elvárjuk hogy legyenek, elvárjuk hogy a tevékenységük által előálljanak bizonyos körülmények és anyagi javak...
Tetszik tudni, a sofőrök azok a fogaskerekek a gépezetben, amik nélkül a gépezet qrvára nehezen fog működni, a helyettesítésüket célzó fejlődés ugyanilyen minőségű és teljesítményű eredménye pedig nem jövő héten fog megérkezni.
