Aki a tudását önerőből, érettségi nélkül, célirányos tanulással szerezte meg. Aki ezt a tudást szívesen hasznosítja a vállalkozásodnál, de ez csak úgy lehetséges ha hagyod is.

Akinek a tudását csak kevesen értékelték vagy becsülték meg. Időnként rájuk pillantok, megnézni milyen a helyben toporgás, megérte-e nekik vagy sem.
Aki kimondja amit Te nem akarsz vagy nem mersz, de nem érti, ha ezt sértésnek veszed.

Az vagyok aki szívesen teremt ott, ahol erre igény van, ahol hagynak kibontakozni. Az vagyok aki szívvel-lélekkel űz bizonyos feladatokat. Az vagyok, akire szükséged lehet, ha bólogató jánosok helyett az agyukat használni akaró emberekkel vennéd magadat körül.

Aki nem érti, miért van azonnal félredobva a jelentkezése egy állásra csak a középfokú végzettség hiánya miatt. Aki időnként felteszi a kérdést: mi a bánatnak szereztem tudást ha semmit nem tudok vele kezdeni...?

Az vagyok, aki megkérdezi tőled amit kell. Aki kimondja amit Te nem akarsz vagy nem mersz.
Az vagyok aki vagyok. Valamiféle világutazó a logisztikában, a fuvarozásban.

Kezdtem 96 körül informatika különböző területein, ez kísért 20 éven át, voltam szerződéses katona, tehát tudom hogyan kell vinni a gömbölyűt és hogyan gurítsam a szögletest.

2003 körül raktároztam, aztán 2011-ben furgonozásba kezdtem, lett belőle tachográfos autó 2013-ban.
Aztán jött a buszosipar 2018-ban, majd 2020-ban elkövettem azt a hibát hogy szerelmes lettem egy cégbe, ahol aztán buszvezetőből garázsmesteri pozícióig vitt a sors. Imádtam az egészet, azt mondták, túlzott maximalizmussal törtem előre. Miután egy középvezető indokolatlanul féltékeny volt mindenkire, akinek a buszosipar bármely szegletében több tudása volt mint neki, és ezeket az embereket módszeresen végezte ki, sorra kerültem én is és (a többiekhez hasonlóan) önként távoztam a cégtől.

Ezt követően a fuvarozásban az íróasztal mögé ültem irányítani, fuvart szervezni, egy kicsit spedíciózni.

Körülnéztem a futárcégek világban is, bár amíg webáruházakat üzemeltettem, már láttam ezt-azt a működésből. Nem az én világom, el is hagytam.

Mondja mindenki hogy fogd be a szádat. No de kérem, a némaság bénasággal fog párosulni, ezt nem én állítom, hanem az élet bizonyítja. Mondják hogy nem úgy van az, miközben garázsmesterként 5 jóslatom következett be, az ötödik már a távozásom után.
Tanulok minden hibámból, levonom a konzekvenciákat és egy ideje kerülöm azokat a cégeket, ahol a dac, a büszkeség és az ego valamilyen kombinációja uralkodik. Ezek a vállalkozások addig nem lépnek előre amíg ez fennáll, az ilyen helyeken legfeljebb bólogató jánosként lehet megmaradni (kussolsz vagy mehetsz).

A garázsmesteri munka annyira villanyozott fel, hogy flottakezelés témakörében minden tartalmat prioritással fogyasztok, legyen az cikk, blog, hang- vagy videóanyag.
Fő csapásiránynak tekintem ezt a munkahelykeresésben, ezért is merülök bele nyakig. Az egyik pont az életemben, amikor nem értem, mit kezdjek a tudásommal ha nem kell(ek) valahova, és itt a középfokú vagy egyáltalán műszaki végzettség hiányára mutatnék...

Igyekszem majd beválogatni néhány érdekes hirdetést a profession-ről, szeretnék olyan cikkeket írni a blogba ami vagy rávilágít maflaságokra, ami kifejezi az állapotokat.
Nem gondolom hogy én lennék a mérce bármilyen irányból vagy formában. Csupán vannak olyan jelenségek, amik nélkül Magyarországon jó sok vállalkozás sikeresebb lehetne, vannak emberek akik ha változnának vagy inkább májkrémet pakolnának a TESCO-ba, kevesebb kárt okoznának a logisztikában és/vagy a fuvarozásban.

Ha úgy gondolod, hogy szükséged van a tudásomra, akár munkaviszonyban, akár projekt-jelleggel, kérlek írjál.