Még fuvaroztam és éppenséggel kezdtem megunni az egy-másfél tonnás raklapokat, a csereraklapozás szépségeit, amikor a biatorbágyi ALDI-ban még akkor is a selejtet akarják visszaadni, amikor szárazélelmiszert viszek fehérraklapon, a feladó pedig fehéret kér vissza cserébe.

Természetesen az áruátvevő ugyanúgy széttárja a kezét mint a targoncás, vagy aki a cserepalettát adja ki, de a csúcs a raktárvezető volt, aki nemes egyszerűséggel minden sofőrt raklapbizniszelő és folyton rinyáló gyökérnek tart, ezeket szavakba is foglalta.

A HOPI egyes emberei is megértek egy misét annak idején, ott pedig a műszakvezetőt kellett odahívnom hogy legyen kedves rendet rakni a raktári melósok fejében, mert azt hitték hogy a sofőr valami csicska, hülyegyerek.

Ennyit a rinyálásnak, most következzen a lényeg.
Tehát 2017-et írunk, amikor itt Szombathelyen esélyes lett volna "munkát" találni a raktározással. Az alapkoncepció az volt, hogy egy helyi kereskedelmi vállalkozás termékei megtöltenék a raktár egyik felét, ide érkezne be Olaszból a cucc és innen terítettük volna országszerte. A maradék helyet pedig megtöltöttük volna valamelyik helyi multi cuccaival: mindig a termeléshez szükséges alapanyagot és mennyiséget szállítottuk volna be minden műszakba, olyan ritmusba ahogy arra igény van. Ezt évek óta egy "nagy" fuvarozócég végzi, állítólag 45 perc nem elég neki 8 km-ről bevinni a 8 palettát... Nem tudom mi van.

Tehát a projekt egy 3500 négyzetméteres újépítésű csarnokkal indult volna. Ennek akkoriban kellett volna fél év míg felépül, meg 800 millió forint. A kereskedelmi  cég éves árbevétele már akkoriban meghaladta az egymilliárdot, de nem akarta saját pénzből felhúzni, így pályázatok után néztek szét, ekkor tudtuk meg hogy új építésre nem írtak ki (azóta se talán), de ha van legalább 3500 négyzetméteres, annak bővítésére lehetett pályázni...

Az én feladatom annyi volt, hogy szüljek megoldást első körben 12 órás nappal számolva, hogyan működjön. Miután az informatikában számtalan területen a megoldásokat kerestem és találtam meg erre-arra, mitöbb raktároztam és tudom mivel mennyit lehet szívni, hát rajzoltam.

Akkoriban (is) megfizethetetlen volt az automata raktár, tehát a cél egy épelméjű összeg és stratégia, a 12 órás napot tekintve lehetőség szerint a legkevesebb munkaerővel működtetni.
Valahol franciában láttam korábban a rampakapuhoz épített mérleget (a rakodóplaccba süllyesztve), amire ráhúzod a palettát és megméri.
Ez volt az egyik technikai eszköz amivel terveztünk, illetve három kamera a megfelelő helyen és szögben fotót készít, ezekből pedig az egyedi fejlesztésű szoftver (az egész egyedi fejlesztés lett volna) kiszámolja a szélességet, a magasságot és a hosszát, majd az informatikai rendszer nyomtat egy vonalkódos címkét, a targoncás a gépen lévő tabletről leolvassa hova KELL tennie a palettát.
Kifelé a tabletre összerakja a sorrendet a szoftver, megmondja mit honnan veszünk fel/le és visszük a rampára, onnan be a teherautóba.

Befelé az áru bekönyvelésekor automatikus értesítés (mail, SAP vagy bármi API-n keresztül) azoknak akik ezzel dolgoznak, kifelé pedig automatikus CMR és/vagy szállítólevél nyomtatása, érintettek értesítése.

Az egész raktár üzemeléséhez 12-16 órában két targoncás kell, meg magammal kalkuláltam 8 órában mint irányító és mindenféle adminisztratív munkaerő, plusz egy 7.5 vagy 12 tonnás autó sofőrrel aki a multinak szállít be.
Feltételezve a hétfőtől péntekig üzemelést, bár már akkoriban is divatos volt a szombati túlóra, meg a vasárnapi termelés, szóval ez képlékeny létszámigény volt, gondoltam majd amikor már állnak a pillérek, csak lehet majd tudni, milyen igények lennének.
Ez egy nagy előrelépés lehetett volna nekem is, a kereskedelmi cégnek is, meg a kiszemelt multinak is.

A pályázat hiánya miatt ebből nem lett semmi, már a tököm se emlékszik hova kevertem el az árajánlatokat és a teljes dokumentációt, de arra emlékszem hogy csak a szoftveres része került volna nettó 6 millióba.
Azért arra büszke vagyok, hogy ilyen koncepciót azóta sem láttam sehol, mitöbb nem csak a menedzsmentnek tetszett a koncepció.

Lazán kapcsolódik az itt lévő Rába gyár saját építésű raktárcsarnoka, ahova a legyártott futóműveket szerették volna tárolni addig, amíg nem kerül kamionra.
Már állt a vázszerkezet amikor kiderült hogy kinőtték! Szegények alultervezték, pedig állítólag kemény munka és számítások tömkelege volt a tervezéssel.
Ezeknek a cuccoknak az a hátránya hogy nem pakolhatod egymásra őket, a súlyuk miatt meg nincs az a megfizethető polcrendszer ami biztonsággal elbír akár egyet is.
A Rába lett volna a második opció ha az első multi nem akart volna velünk dolgozni. Nekem ugyan mindegy hogy műanyagot, elektornikai alkatrészt vagy futóművet raktározok és logisztikázok össze, korlátokat a lehetőségek szabnak, amivel gazdálkodok.

Életem egyik legnagyobb önálló projektje volt, nagyjából innen számítom magamat problémakereső és bizonyos értelemben megoldásteremtő figurának. Amiket ezen projektig összegereblyéztem, azok ehhez képest piszlicsáré dolgok voltak, de valakit valahol mindig boldoggá tettek.

Rendre belefutottam olyan vállalkozásokba (munkavállalóként), ahol az ilyesmi problémákat ha az ember felvetette, folyton azt vágták vissza hogy a kifogásokat keressük, meg hogy nem azért vagyunk itt hogy hisztizzünk, de hallottam cifrábbat is. Na erre (is) mondom hogy segíteni csak azon lehet aki hagyja is.

Amikor olyan munkavállalód van aki nem csak a fizetésért jár be, hanem érdekli amit csinál, a felmerült nyűgöket kezeli még ha vörös a feje tőle akkor is, azt nem kivégezni kell, hanem meghallgatni.
Tapasztalat hogy a legtöbb ember azért megy el másik munkahelyre, mert látja, érzi, tudja hogy az a szent amit a menedzsment egyszer kitalált, azon semmit nem lehet változtatni. Ilyen például a sofőrhiány is, de erről majd egy (vagy több) külön cikket rajzolok.
Véleményem szerint a fluktuáció csillapítható ha észre vesszük a rendszer hibáit, azokat kezeljük. Ha nem vesszük észre, akkor meg figyeljünk a jelekre, a jelzésekre.
Hogy megint magamat fényezzem: volt kitől tanulnom rendszerépítést és rendszerfinomítást, alapjáraton pedig csak abban a témakörben van nagy pofám, amikor tudom miről beszélek. Amihez hülye vagyok, abba nem okoskodok bele.
Nem egy esetben mutattam rá rendszerhibára, amiről a tulajdonosnak fogalma se volt, vagy nem értékelte olyan súlyúnak, hogy az ellen tegyen bármit is. A lényeg az hogy meghallgassa. Nem tudok mindenre választ, lehet hogy csak irányt, esetleg a lehetséges következményeket, de hidd el, Te is sokkal boldogabb lennél már ezekkel is, befolyásoló tényező amikor kezelned kell valami nyűgöt, elvégre egy másik szempontból / nézőpontból / pozícióból kapsz visszajelzést, 80%-ban olyat amit Te vállalkozóként vagy vezetőként nem látsz.

Megint mondhatod hogy neked olyan ember nem kell aki folyton ugat. Először is nem ugatok, másodszor pedig a Te céged, a Te pénzed, így nekem tökmindegy, mivel mennyi szívásod van (a probléma hogy ezek a szívások általában a munkavállalóra terhelődnek), az is a Te dolgod hogy hogyan működteted a vállalkozásodat, én nem szólok bele, nem én akarom megmondani merre van az előre. Az hogy neked van-e igényed a magamfajta "keresd a problémát és jelezd" figurára, magadnak kell eldöntened.

Szerintem az ilyen embert hagyd kibontakozni. Ha hülyeséget beszélne, majd elmondod hogy szerinted hol defektes az elképzelése, nincs ezzel baj. Lényeg hogy legyünk komminkatívak, adott esetben kompromisszumképesek. Szerintem.