Pár hónapja történt, hogy országunk egyik legnagyobb autóipari multija újabb pályázatot hirdetett a melósainak szálltására. Amelyik cég addig végezte ezt a feladatot, az amikor megnyerte, megmutatta mindenkinek, hogyan kell ehhez hozzáállni és milyen technikai eszközökkel.

Valahogy a buszosiparban nekem mindig vesszőparipám volt, hogy minden ótvar ezeréves göböncöt megköpködjek az utakon (és időnként cégeknél is), amikkel inkább szégyenérzet közlekedni, semmint elégedettség.
Pont nem érdekel, hogy ez kinek mennyire nem tetszik. A buszosipar egy drága játék és megkövetel egy igényszintet, amit elérni nem csak pénz, hanem akarat és elfogadás is (avagy ne műveld ha drágállod).

Szóval ez a cég, amelyik éveken át végezte, talán indokolatlanul volt nyugodt a végeredmény kapcsán, és hát amikor nem ők nyertek, meg is volt náluk a méreg, a csalódás.
A nyertes pályázónak is sokk volt állítólag, nem igazán gondolták hogy itt nyerhetnek.Ide szúrnám be: NE legyél kishitű, itt a példa hogy a Te vállalkozásod is lehet befutó az addigiakhoz képes nagyobb volumenű melóra, de ennek feltételeit is teljesítened kell.

Miután tisztes távolból követtem a jelenséget, sokat agyaltam hogy arra a leendő negyven buszra (amivel ki kell állni szolgáltatást végezni), bejelentkezek műszaki ügyintézőnek, flottakezelőnek. A gondolat megmaradt ezen a szinten, ugyanis akivel konzultációt folytattam, ő úgy vélte, elég nagy az a cég ahhoz, hogy legyen már ilyen ember nála.

Nem egészen egy hét múlva szembejön a pozíció hirdetése az egyik nagy állásportálon, melyre némi elemzés és szövegértelmezés után pattintottam a jelentkezésemet. Hátrányból indulok, 110 km-ről a telephelytől, meg az elvárt középfokú és/vagy műszaki végzettség hiánya miatt is...
A pozíció szó szerint műszaki ügyintéző jellegű, tehát minden ami flottakezelés ügyviteli szinten, semmi ami fizikai, műhelymunka lenne a buszokon.
Nodef.sza, ezt nekem találták ki, engem keresnek, tudassuk velük...

A jelentkezés után talán egy héttel(?) sikerült elérnem aki illetékes volt, ő annyit mondott hogy ugyan látta a beküldött önéletrajzot de telefonszámot nem látott rajta (mert nem írtam bele). Viszont abba a "kísérőlevélbe" amit a jelentkezéssel együtt írtam, az pedig az értersítő mail-jük alsó harmadában olvasható, azt sem látták (nem olvasták), ott leírtam.
Kért egy kis időt hogy megvitassák (ő mint kirendeltségvezető) a kollégájával (aki pedig a műszaki igazgató), én úgy értettem hogy egy fél óra múlva visszahívnak. Másnap kérdeztem rá, ekkor mondták hogy sajnos nem tudják mellőzni a műszaki végzettséget, mert "felelősséget kell vállalnunk a buszokért".

Távol álljon tőlem hogy ebbe én belekössek, abban az esetben ha nem csak adminisztratív, ögyviteli jellegű feladatok lettek volna, hanem műhelymunka is. A hirdetés viszont nem így volt megfogalmazva, az a szövegezés egyértelműen mellőzött minden olyan tevékenységet és feladatot, aminek köze lenne a buszok javításához.
Tekintve hogy van műhelyük, szakképzett állománnyal, plusz műszaki igazgatóval, övék a felelősség a műszaki gyakorlati kérdéskört illetően, míg a flottakezelő ebben az esetben csak "lekönyvel" mindent. Ebben az esetben is. A flottakezelő, a műszaki ügyintéző, hívjad bárhogyan is, nem fog se féket javítani, se kormányművet szétszedni vagy összerakni, még talán a nívópálcát se húzza ki - papírforma szerint, így ezek után felelősséggel nem tartozik...

A gyakorlatban persze simán előfordul az izzócsere, az olajszint ellenőrzése, ezekhez szükségtelen a műszaki végzettség, sőt, még akkor sem kell, amikor fékpadra állítom a buszt (műszaki végzettség nélkül) és a fékpadon lévő buszon én nyomom a féket azon instrukciók alapján, amiket a műhelybe beosztott, képzett szakembertől kapok.

Szóval okosan és csendben meghallgattam az okot, ami miatt "el lettem hajtva", megköszöntem a lehetőséget és a beszélgetést, majd magamban elkönyveltem, ennél a cégnél ez így működik és ennyi.
Tíz éve még biztos próbáltam volna tovább vinni a beszélgetést, manapság már nem teszem. Én tudom magamról, mire vagyok képes, milyen tudással bírok adott területen, így az egészséges önkritika mentén el tudom dönteni, milyen melóra adom a jelentkezésemet és milyen az amihez kevés vagyok.
Minden cég maga dönti el, hogy az én tudásomra és képességeimre van-e szüksége vagy sem. Illetve el tudná dönteni ha nem ötperces beszélgetésből próbálná leszűrni a lényeget, például a Pest-környéki darus cég tulajdonosához hasonlóan asszem több mint húsz percnyi érdemi beszélgetés volt...
Ő volt az egyetlen a közel húsz megkeresettből, aki értelmezni tudta a szállásproblémát, mitöbb egy kérdést leszámítva nem nagyon izgatta a középfokú végzettség hiánya. Ő arra volt kíváncsi, mit "műveltem" eddig műszaki ügyintézésben, garázsmájsztróként a buszok között.

Kivétel nélkül minden megkeresett cégtől kértem vagy telefonos beszélgetést, vagy online meeting-et, ugyanis a földrajzi távolság miatt hetente kétszer-háromszor megfordulni Pestről csak egy-egy állásinterjú miatt nekem most luxus (nekem egy karika 35ezer Ft).

Szóval ez a kör egy kicsit csalódás volt, úgy éreztem hogy a támasztott feltételek együttállása itt a nyugaton ugyan elképzelhető, de nem mindennapos, győri viszonylatban viszont eléggé elkéri majd az árát az, aki középfokú műszaki végzettség mellé rendelkezik D kategóriával és flottakezelői tudással, mitöbb a buszosiparhoz se hülye.

Természetesen tiszteletben tartom a cég (és minden cég) elképzeléseit a kívánt opciók tekintetében, egyszerűen csak nem értek dolgokat.
Nem egy fuvarszervezői / irányítói pozíció kapcsán a távmunkát nem tudják értelmezni, 2024-ben még mindig elvárás hogy egy ilyen pozíciót betöltve minden nap a cég telephelyén / irodájában legyél fizikailag.
Mondjam hogy home office-ban toltam ugyanezt minden hónapban több napot is...? Persze az akkori cégem 20 km-re volt tőlem, nem távolság, de a tevékenységhez nincs semmi ami irodához kötne.